Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

— 45 — tudjuk, hogy az ember nemcsak eszes emberré, hanem Isten fiává és a mennyország örökösévé is lehet, s hogy az Úristen ép ezért bölcsen alkalmazkodva, az eszes emberi természetet malaszttal, isteni erővel a szentségekben beoltja és gyarapítja, az isteni természet részesévé teszi ; a velünkszületett rátermettségen mindig a születés és újjászületés eredményét értjük, szintúgy tágítjuk és tökéletesítjük a többi fogalmak tartalmát is. bJAz állandóság az egyéniségen és a szerzett rátermettségen alapszik. Az egyéniség a velünkszületett rátermettség elemeinek különböző számarányában áll. Öröklés és vérmérséklet a tényezői. Minden ember érzéki, társas, ideális és vallási lény ; de ezek az elemek nem egyenlő mértékben, hanem ahány ember van, annyiféle kapcsolódásban vannak bennünk. Az egyéniség szintén velünk születik ; hatásában, amely a természettörvény hatásával jelentkezik, szüli az állandóságot, amely a jellemeknek egyforma szabásuk dacára is más lélekszint ad. Az állandóság ellen, amely az egyéniségen alapszik, könnyebben lehet ugyan neveléssel tenni, mint a változhatatlanság ellen ; de azért általában háladatlan, végelemzésben eredménytelen és mindig káros vállalkozás, mert az erős egyéniségek, akik képességeik tudatában és arányában érvényesülni akarnak az élet szinterén, többet érnek, mint a határozatlan, önnállótlan és alaktalan emberek. A beszéd vége tehát itt is az, hogy a jellem kialakításában a gyermek egyéniségével számot kell vetnünk, hogy az ily értelemben vett egyéniség kereteit nem lehet boszulatlanul átlépni. — Az állandóság, amely a szerzett rátermettségben gyökeredzik, már nem természettörvényen, hanem megszokással támadt készségen alapszik. A szerzett rátermettség különben átcsap az egyéniség körébe, amint viszont az egyéniség a szerzett rátermettséggel párosul. Az utóbbin t. i. az emberi természetnek alaköltését értjük a környező tényezők befolyása alatt, amennyiben e folyamat tudattalan hasonulással megy végbe. Mivel pedig a gyermek már az anyaméhben sok olyan tényező behatása alá kerül, amelyek az eszes emberi természet elemeinek számarányán vagyis az egyéniségen kívül esnek, még születése előtt szerez bizonyos tulajdonságokat, amelyek csak másodsorban nevezhetők egyéni sajátságoknak. Ezek ugyanoly természetű tulajdonságok, mint a minőket az ember születése után megszokással sajátít el és tesz második természetévé. Az egyéniség pedig annyiban fűződik össze