Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

— 44 — vészi alkotásra kínálkozó tárgyakhoz és végre az Úristenhez. Mindegyik csak úgy él emberhez méltó életet, ha az ész viszi benne a vezérszerepet, ha az érzéki törekvés mozgalmassága a szabadakarat vezetése alatt áll. Az is „régi panasz, hogy az emberben sokszor szinte két lélek van, 1) szent Pál apostol ezt szabatosabban így fejezi ki : „Más törvényt látok tagjaimban, ellenkezőt elmém törvényével és engem rabbá tevőt."*) Másutt bűnnek nevezi az apostol a tagoknak ezt a törvényét, mert bűnből szár­mazik és bűnre vagyis erkölcsileg rossz cselekedetre visz. Rendesen fékevesztett szenvedély alakjában nyilatkozik, sebből C6ak a fékevesztett állapot nem tartozik a természethez, a szenvedély maga velejár, vagy rosszra való készség alakjában jelenik meg, aminő az egyéniségben át­öröklés, vérmérséklet, szokás alapján rendesen van s mint afféle második természet, bizony érvényesülni akar, ha nem kell is okvetetlenül érvénye­sülnie. Mindez együttvéve teszi a változhatatlanságnak, az állandóság és következetességnek, a jellemnek alapját a teremtés által letett anyag­ban. Magaaz eszes emberi természet magában és viszo­nyában a inindenséghez változhatatlan, állandó és következetes, s mint ilyen alapja a jellem állandósá­gának. Tartsd meg az eszes embernek megfelelő ren­det: ez a törvény, amely a természetbe van irva és onnan a maga idején kiolvasható, alapjaajellembelikövetkezetességnek. A velünkszületett rátermettségen alap­szik a jellem változhatatlanság a, az egyéni­ségen az állandósága, a személyiségen a kö­vetkezetessége. a) A változhatatlanság az eszes emberi természeten alapszik, velünk születik és annyit jelent, hogy az esszes ember nem lehet mássá, mint eszes emberré. A nevelés, amely ezt a törvényt megvetné vagy az eszes természetben rejlő törvénysze­rűséget lábbal taposná, hiábavaló és lehetetlen dologra vállalkoz­nék. A változhatatlanság természettörvényen alapszik, amellyel velejár, hogy működésében állandó, mert szükségképen való. A nevelés elmélete tanulságot vonva e tényből szabályt alkothat, amely így hangzik : a jellem a velünkszületett rá­termettségen, az emberi természet keretében és a benne rejlő törvényszerűség útján képző­dik és alakul ki. A természettörvény, amely e jelenségben mutatkozik, kivételt persze szenvedhet vagy akár toldást, töké­letesítést is kaphat. Hozzáértő természettudós is felfüggesztheti vagy tökéletesítheti a termeszettörvény működését. Isten, a ter­mészet alkotója, többet is tehet. S mivel a kinyilatkoztatásból Herbart, Allgem. Pädag. III. B. 1. Edit. Willmann I. 457, 2) Róm. 7, 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalom