Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904
— 43 — kukával. 1) A lélektani jellem vagy a jellem tárgyi része »a teremtés által letett anyagnak« felel meg, a velünkszületett rátermettség, az egyéniség és a környező tényezők behatása alatt ösztönszerűen kialakult jelleg állapítják meg a kereteit ; az erkölcsi jellem az ember »hatalmi és szabadsági nagy köré«-ben tudatos, célszerű akarati tevékenységnek eredménye, a személyiség alkotása. Kérdésünk a lélektani és erkölcsi jellem viszonyáról eszerint a rátermettség, egyéniség, személyiség és jellem viszonyának kérdésévé alakul át. S azok után, amiket a rátermettségről, egyéniségről és nevelésről általában magállapítottunk (3. §.), a felelet valóban csak az lehet, hogy a lélektani és erkölcsi jellem egymásra utalnak, mint anyag és alak, összevalók, egymást kiegészítik. Az erkölcsi jellem, mint a nevelés feladata, valamiképen megvan „a teremtés által letett anyagban" ; mert különben jeli emes ember époly kevéssé volna lehetséges, mint ahogy nem lehetséges jellemes oroszlán. Másrészt azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy az ember mégsem születik, hanem nevelődik jellemesnek, s hogy a nevelés határozottan szükséges hozzá. A jellem tehát, illetőleg a jellemesség föltételei egyúttal kivüle vannak az egyéniségnek, épúgy, amint a közgazdaság és a közélet tartalma, a tudomány és a művészet kivüle vannak az emberi természetnek. De valamint ezeknek gyökérszálai az emberi szívbe nyúlnak és ott szükségletek és képességek alakjában jelentkeznek, amelyeknek kielégítése és kifejtése külső tárgyra utal és szorul, szintúgy megvan az emberben a jellemnek is a szükséglete és képessége, amely betöltésre és kiépítésre vár. Az élet és a közvélemény ítélőszéke is ez értelemben dönti el a kérdést ; mert jelleméért és a belőle folyó cselekedetekért első sorban azt teszi felelőssé, akié a jellem, másrészt azonban egyúttal annak organizációját, nevelését veti mentségül latba, akit elítél. Egyébként nem igen akad, aki a jellem lélektani és erkölcsi részének összevalóságát tagadná; kérdéses inkább az, mennyit írjunk a jellemből arátermettség, mennyit az egyéniség és mennyit a személyiség lapjára? A jellemnek legkifejezőbb vonása: a változhatatlanság, az állandóság, a következetesség érzésben, gondolkodásban, elvekben és cselekvésben egyaránt. Maga az eszes emberi természet, kinek-kinek a rátermettsége, az egyénisége és személyisége forrása ennek a sajátságnak: az eszes természetben határozódik a jellemeknek, ahány csak van, az egyforma szabása, az egyéniségben és személyiségben a megannyiféle alakja, mindaháromban a változhatatlansága, állandósága, következtessége. Ahány egyén csak van, mindegyik érzéki, társas, ideális és vallási lény és mindegyik szükségleteinek kielégítésére és képességeinek kifejlesztésére állandó és szükségképeni viszonyban áll a földhöz, a joghoz, családhoz és társadalomhoz, a tudományos vizsgálatra és mű') Allgem. Pädag. III. B. I. 1. 2. Ed. Willmann. I. B. 457-461. 1.
