Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

- 13 viszonyokban rejlő indokok és a character határozottan determinálják az alakot", úgy hogy „velők szemben teljesen tehetetlen és erőtlen-': akkor az erkölcsi nevelésben csakugyan „fődolog a testi egészség és szellemi épség (oktatás) ápolása, nemkülönben normális társadalmi viszonyok teremtése".

1) Ily felfogás mellett az erkölcsi nevelés elmélete kevésre zsugorodik össze, az iskolában a gyermekek nevelésével nem igen kell vesződnünk s a tanárképzésben sem lesz szükséges az erkölcsi nevelés ügyével sokat bíbelődni. — Századunkban szerencsére átalaknlás indult meg. A nemzeti és keresztény renaissance eszményibb célokat tűz újra a nevelés elé. Herbart pedagógiáját, amely a legnagyobb befolyást gyakorolta, Stoy és Ziller keresztény irányban fejl>szték tovább, mások, mint Willmann, a hallei kör stb. az egyénre alapított paedagogiával szemben a társas mozzanatot emelik diadalra. „Ama felfogással szemben, amely az elme felvilágosításában találta a nevelés legfőbb dolgát, újra érvényt nyert az erkölcsi nevelés, mint az akarat fejlesztése és a szenvedélyek szabályozás a,

a) 4. Az elmében balfogalmak vannak, amelyek ellen az oktatásnak lépten-nyomon küzdenie kell, hogy munkája sikeres legyen. Az akarat és a szív világa meg rossz hajlamokkal van tele, mint a tapasztalat mutatja. Az akarat vezető tiszte az érzéki törekvés mozgalmasságán nem könnyű, hanem küzdelmes tiszt, és mivel az akarat maga is rosszrahajló és sokszor igen gyönge, akárhányszor vereséget szenved érzéki részről, amikor azután féktelen szabadossággal állati módon nyilatkozik a szeretet és gyűlölet, a kívánság, a harag stb. A balfogalmak dacára az elmének természetes tápláléka az igazság, s a rossz hajlamok dacára az akarat lényege szerint jó és jóra törekszik, a szivünk pedig a jónak örül ; mindazonáltal tagadhatatlan, hogy a sziv romlottsága nagyon megnehezíti az erkölcsi nevelést. »Aki növendékét megakarja jól nevelni, abból induljon ki, hogy a magára hagyott emberi természetben az érzéki mozgalmasságnak rettenetes túlsúlya van az eszes természeten, hogy tehát a növendékben rosszra való hajlamok leiedzenek, amelyek, ha ápolást kapnak, nemsokára a gonoszság termésévé érnek. . . . Minden más nézet nemcsak akadályozza, hanem valósággal lehetetlenné teszi az erkölcsi nevelést.«

3) 1) Pauer Imre dr., Az ethikai determinismns elmélete. 2.)., 41., 62., 64., 65., 66., 196. 1. 2) Willmann, Christi. Erzieh, i. h. 555—556. — V. ö. Rein, Encycl. Hdb. — Baumeister, Hdb. d. Erzieh, u. Unterrichtsl., Willmann, Didaktik als Bildungslehre stb. E műveket mind ily pozitív szellem hatja át. 3) tíailer. Über Erziehung für Erzieher. Samml. d. bedeut. päd. Schriften 22. B. S. 168—169.