Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

— 14 — Herbart és tanítványai a gyermekekben nyilatkozó rendetlen hajlamok, nyers mozgalmasságok címén a nevelésben az oktatáson és fegyelmezésen kivül még kormányzást tartanak szükségesnek. „A gyermek minden akarat nélkül születik ; az igazi akarat helyett vad heveskedé.s van benne. A heveskedés és erőszakoskodás csirái, a vad kivánságok nem vesznek ki, hanem erőre kapnak és elszaporodnak"

1) és folytonos akadályára vannak az oktatásnak és fegyelmezésnek. Itt van helyén a kormányzás. Tiszte, hogy távol tartsa a pontatlanságot, nyughatatlanságot, rendetlenséget, tisztátalanságot, lustaságot, mértéktelenséget, pazarlást, amelyek tüske- és bojtorjánként teremnek az emberi sziv talaján és az oktatás és fegyelmezés magvainak meggyökeresedését akadályozzák. Ezeket el kell távolítani és helyükbe fenyegetéssel, folytonos felügyelettel, foglalkoztatással, tekintéllyel és szeretettel, parancsolattal és tilalommal az ellenkező jó tulajdonságokat ültetnie, amelyek maguk ugyan még nem teszik neveltté és műveltté a növendéket, hanem a műveltségnek útját egyengetik. A kormányzás tehát előfeltétele és folytonos kísérője a nevelésnek, czélja, hogy a gyermeket magunknak „alávessük", erőszakoskodásait idejekorán megtörjük.

2) A kormányzásnak és szorosan vett nevelésnek ez a szigorű elkülönítése határozottan téves. Mivel a kormányzás és fegyelmezés eszközei azonosak, velők kezdettől fogva a gyermek erkölcsi fejlődésére irányuló munka folyik, még akkor is, ha mint pl. a büntetéssel, az erkölcsi javítást célba nem vettük. Hányszor tapasztaljuk, hogy kemény büntetés. pl. az első lopás alkalmával, egész életre szóló javulást eredményezett, holott a büntetésnél éppen nem vezettek bennünket nevelő szempontok. Akkor is, ha pusztán rendet csinálunk vagy pontosságra szoktatunk vagy rakoncátlanságról leszoktatunk, a fegyelmezés és nevelés munkáját végezzük. A gyermeknek bele kell illeszkednie a házi rendbe, tisztasághoz kell szoknia, meg kell tartania az iskolai törvényeket: mindezekben erkölcsi mozzanatok rejlenek, amelyek az erkölcsi nevelés feladatával bensőleg kapcsolódnak.

3) Palmer helyesen mondja, hogy a nevelés a jelenre való kizárólagos tekintetet nem ismerhet el,

M és Waitz, hogy olyan nevelő tevékenység nincsen, amelynek nem volna a gyermek szive világában valami tennivalója, amely tehát külső rendtartással beérhetné. S valóban a gyermek erőszakoskodásai vad kívánságai romlottságból tényleges rossz hajlamokból, bűnből származnak, s azért külső rendtartással és „kormányzás"-sal célt nem érünk, az erényeknek és erkölcsöknek útját nem egyengetjük : ki kell vetnünk belőle a rosszat, belső,) Herbart-Pacher, 15—16. 1. o) Herbart-Pacher i. m. 15—23. 1. V. ö. Fröhlich. Die wissenschaftliche Pädagogik. 69. és köv. 1. 3) Toischer, i. m. 14. 1. 4) L m. 170. 1. 5) Pädagogik, 156. 1.