Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1904

— 12 — A lélekbe magasabb princípiumot kell oltani, mert a keresztény tökéletességhez nem juthatni pusztán e természeti erők kialakítása utján. A keresztény nevelés lényegében átalakítás, újjászületés vizből és Szentlélekből.') Ez a felfogás, mely a szentatyák, a középkori pedagógusok műveiben, sőt a renaissance-korban is kifejezést nyer,

2) egyszersmindenkorra útját állta az intellectualismusnak, vagyis azon véleménynek, hogy az erény tudás, és az elme képzése elégséges biztositéka a jóakaratnak.

3) A XVIII. század, a felvilágosodás százada a nevelésés okiatásügyet is az ész Ítélőszéke elé idézte. A század szelleme, mely a királyoktól uralkodásuk jogalapját, a bibliától csalatkozhatatlansága jogcímét, az egyháztól tanítási jogát számon kérte és elégtelennek találta,

4) az erkölcsi nevelést is a maga Ízléséhez szabta: naturalismus, iudividualismus és intellectualismus lettek vezérelveivé.

5) Élihez járult, liogy a nevelés elmélete a felvilágosodás csapásaiban járó bölcsészet befolyása alá került,

0) a hagyomány és történeti fejlődés szilárd alapját mellőzve, az egymással küzködő bölcsészeti rendszerek süppedékes talaján épült. E körülmények összeha+ásának kell fölrónunk az erkölcsi nevelés jelen beteges állapotát. Az akarat, nevezetesen a szabad akarat lélek- és erkölcstani felfogásán mult és múlik minden. A Herbart követői az erkölcsi nevelés legfőbb és szinte egyedüli eszközének az oktatást tartják, mert az akarat rovására az elmének kelleténél nagyobb súlyt tulajdonítanak.

7) Ez az oktatás részben oka annak a fonák jelenségnek, hogy habár iskoláink Herbart szerint csak nevelőintézetek lehetnek, a melyekben tanítva nevelünk, mégis éppen a nevelés hiányzik belőlük. Az akaratról való téves felfogásuk miatt helyeznek a deterministák is kelleténél kevesebb súlyt az erkölcsi nevelésre. Ha az akarat nem más, mint „azon psychikai inger megjelenése, melyet különféle okok ; vágyaink, szenvedélyeink, eszünk — űg}' más physikai vagy társadalmi tényezők nyomása alatt érzünk, s a mely által valamely tett véghezvitelére vagy abbanhagyására indíttatunk", még pedig „rákényszerítve" ; ha „a testi szervezetben, a szellemi functiókban, a külső és társadalmi l) I. 5., 6. , ,) Samml. d. bedeutendste pädag. Schriften 3. B. Szent Jeromos és szent Ágoston felfogása. — 4. B. Alkuin grammatikájának I. fej ; a retorika és az erényt k c. műve. — 5. B. Hrabanus Maurus, De instituíione clericorum. — Wandinger, Rede d. h. Basilius. — Schlosser, Vincent v. Beauvais, Hand- u. Lehrbuch. II. 205. f. — Biblioth. f. kath. Pädag. VII. B. 1-66., 67— 258. . Dominici, Vergerius, Victorinus stb. nézetei. — II. B. Mapheus Vegius neveléstana. — Samml. Päd. Sehr. 13. B. J. Wimpheling, Jugend. — A Ratio atque lnstit. Soc. Jesu felfogását 1. Duhr, Die Studienordn. d. Geselsch. Jes. 24—34. 1. — Comp. Did. Magn. 23., 24. c. — Bacon, e dign. et augm. scientiarum 1. VII. III. 3) Willmann, Christliche Erziehung: Encycl. Handb. v. Rein I. B. 547. f. s. 4) Palmer. Evang. Pädagogik. S. 29 5) Willmann, Christi. Erzieh, i. h. S. 554. 6) Will mann, Didaktik. 1. 361—362. 1. ,) V. ö. Alt. Pedagógiám 15, §. 2. p. 127—128. 1.