Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1903

tások külön szerkesztése, mert a fegyelmi szabályok első sorban a deákoknak törvénykönyve, és a családi otthonnal meg a deákotthonnal szemben támasztható követelmények is különbözők — legalább a megvalósítás biztosítéka tekintetében. Megjeleljük immár részleteiben a magunk elé tűzött feladat kórét. A nevelés sikerét nagyon akadályozzák ama téves felfogások, a melyek a nevelő tényezőknek, a család, egyház, állam, és iskola egymáshoz való viszonyáról forgalomban vannak és a gyakorlati intézkedéseket befolyásolják. Első dolgunk tehát, hogy ezen tényezőknek helyes viszonyát a tudományos paedagogia segítségével szem elé állítsuk és megállapítsuk a deákotthonokhoz való vonatkozásukat, nevezetesen azt, hogy az iskolának mily arányú befolyása jogos, szükséges és lehetséges. Meghatározzuk továbbá azon általános követelményeket, a melyek deákotthonok szervezésében, deákok elhelyezésében szem előtt tartandók. Végre megkísértjük a deákotthon szervezetének megalkotását. I. Iskola és deákotthon. Meg kell állapítanunk az iskola és deákotthon viszonyát egymáshoz ; kérdés tárgya, hogy az iskolának milyarányú befolyása jogos, szükséges és lehetséges? A kérdés megoldására szükséges, hogy előzetesen az iskola jogának eredetét vizsgáljuk, vagyis a családhoz, sőt az egyházhoz és államhoz való viszonyát fejtegessük. Természetes, hogy ezt csak röviden tehetjük ; a ki részletesebb tájékozást keres, azt Altalános Paedagogiánk 44. §.-ra (308—318. 1.) utaljuk. A nevelés és vele az oktatás a társaság megbizásából folyik. Mélyebbre nyúlva a tekintély művének mutatkozik: auctoritas ab auctore, a ki a gyermeknek életet ad, a ki példája, mintája, a ki tanácsolhat, parancsolhat neki, mert tulajdonosa. A nevelésnek első és legfőbb tényezője az Úristen, mert ő az emberi természetnek első és legfőbb életadója és gondviselője. A történelem tanúsága szerint Lten egyeseket közvetlenül is nevel : a rendkívüli, gondviselésszerű egyéneket. Ezenkivül közvetve, a társaságok utján is nevel, a melyeknek jogot ad a nevelésre, mert részt enged az életadásból, és melyekre a nevelés kötelességét rójja, mert képességet ad az életadásra. De ez esetben is »Isten adja a növekedést.« (I. Kor. 3, 7.) Különösnek tetszhetik, hogy ezt — a hívőknek magától értetődő, a hitetlennek pedig »nem tudományos < állítást ideirjuk.