Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1901

- 1? A kereszténység és királyság megalapításának elbeszélésében átadjuk a szót Hartviknak, a regensburgi püspöknek, ki Kálmán király idejében hazánkban tartózkodván, az ö megbízásából megírta a sz. király életének történetét. »István a negyedik évben atyja halála után az isteni kegyelem intelméből az említett Asztrik főpapot, kit más néven Anastasiusnak neveztek, elküldte az apostolok küszöbéhez, hogy az apostolok fejedelmének, szent Péternek, utódjától bő áldását kérje a pannóniai részeken ujonan támadt kereszténység számára, hogy az esztergomi egyházat aláírásának tekintélyével szentesítse érsekséggé és a többi püspökséget is erősítse meg áldásával. Egyúttal öt' is méltóztassék megszilárdítani királyi diadema küldése által, hogy e méltósággal ékesítve azt, mit megkezdett, Isten kegyelméből annál biztosabban megállapítsa. Véletlenül ugyanabban az időben Miska lengyel herceg, ki övéivel együtt elfogadta a keresztény hitet, követeket küldött a pápához, hogy támogassa öt apostoli áldásával és tüntesse ki királyi diadémával. A pápa a kérésre hajolva, már készíttetett is gyönyörű művű koronát, melyet neki áldásával és a királyság méltóságával együtt el akart küldeni. De az Úr, ki ismeri, kik az övéi, inkább akarta kiválasztottját, Istvánt, kitüntetni e világi koronával, hogy azután méginkább felékesítse a mennyeivel. Ki volt már tűzve a nap, a melyen a már kész koronát elküldendő volt a lengyel hercegnek, midőn előtte való éjjel látományban megjelent a pápának az Úr küldöttje, ki igy szólt : Tudd meg, hogy holnap az első órában eljönnek hozzád egy ismeretlen nép küldöttjei, kik a magok hercege részére királyi koronát és apostoli áldást kérnek tőled. A kész koronát tehát halogatás nélkül ajándékozd hercegöknek, mert tudd meg, hogy öt illeti meg a királyság dicsőségével együtt érdemeiért. Másnap a kitűzött órában Asztrik járult a pápa elé; okosan eljárva reá bizott tisztében és rendben elmondva a szent herceg tetteit, kérte az apostoli szentszéktől az említett jelvényeket. Elmondta, hogy mennyire méltó e méltóságra az, ki Isten segítségével több népet hódított meg és hatalma által sok hitetlent térített -az Úrhoz. A római pápa, mindent, mit kértek, jóakaróan megadott, azonfelül keresztet is adott, melyet a király előtt vigyenek apostoli jelvény gyanánt. Igy szólt : én apostoli vagyok, de ő valóban Krisztus apostola, ki által oly nagy nemzet tért meg. Ezért is az ö rendelkezésére bízzuk: igazgassa az isteni kegyelem utmutatásával Isten egyházait és népeit, úgy egyházi, mint világi jogszerint.« 2