Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1901

— 11 Kárpátok, Vértesek és a Bakony övezte Kis Magyar Alföld déli részén hármas dombtető emelkedik a magasba, melyek elsejére a magyar sz. Benedek-rend anyakolostora nehezedik századokat látott falaival, a keletre esőn Boldogasszony kápolnája áll, a középsőn egy újdonatúj, hatalmas kápolnaszerü épület emelkedik, tetején a magyar sz. koronával, melynek aranyos keresztje tizenegy vármegyére löveli sugarait. Ez utóbbit a nemzet kegyelete emelte ezeréves fennállásunk emlékére. Az anyakolostor szikla-templomával és az ezredéves emlék nemzeti nagylétünknek kettős határköve. Az előbbi ódon falaival — ha nem is épen mai alakjában — a százados harci kalandokba belefáradt nemzet kilencszáz éves történetének néma tanuja, az utóbbi az ezer évet megélt, múltját becsülni tudó magyarnak kegyeletes műve. S a kettős kereszt a toronytetőn, meg az ezredéves emlék koronája immár hangosan hirdetik, hogy Magyarországot a keresztény királyság tette nagygyá, hatalmassá, s jövő fönmaradásának is ez az egyedül biztos alapja. De jelzik egyszersmind azt a szoros kapcsot is, melyet a keresztény királyság s a magyar sz. Benedek-rend között kilencszáz év szentesített. Nincs intézményünk, mely a magyar királysággal oly bensőkép egybeforrott, mint épen a magyar sz. Benedekrend. Ott volt bölcsőjénél : meghozva első sz. királyunk homlokára a koronát, s kivette részét a serdült kor munkájából : csaknem állandóan részt véve a király tanácsában, hirdetve az üdvözítő vallás tanításait s nevelve egy századon át a nemzet reménységét, az ifjúságot. Nem volt soha derűs napja, ha hazánk ege beborult, s örömében nála méltóbban s igazabban senki sem osztozott. Es csakis így érthető, hogy a magyar sz. Benedek-rendnek tulajdonképen nincs is története. Nincs, a mennyiben története jó részben hazánk története; hazánk története pedig a magyar sz. Benedek-rend története nélkül szinte alig érthető. * * *