Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1901

— 12 — A körülbelül 400 méter magas Pannonhegy alatt elterülő síkság a hontoglalás előtt a legkülönbözőbb népeknek volt hosszabbrövidebb irleig tanyája. A történelmi kor hajnalán trák-illyr, később kelta népek lakják, mígnem Tiberius hódításával (Kr. u. 9.) római tartománynyá lesz, hova a római műveltségen kivül a keresztény vallás is utat talál. Az az ádáz gyűlölet, melylyel a római császárok kevés megszakítással 300 éven át üldözték az ifjn kereszténységet, Pannónia téréin is szedte áldozatait. Az egyháztörténelem tanúsága szerint itt haltak vértanú halált Eleutherius sirmiumi (ma Mitrovic) püspök 140-ben, Eusebius cibalaei (a Szerémségben) püspök 200-ban, Q uirinus sisciai (Sziszek) püspök pedig 303-ban, s velők még annyian, kiknek nevét nem, csak megközelítő számát őrizte meg számunkra a történelem. De mint mindenütt, úgy Pannoniában is kudarcott vallott a pogány császárok híjmeresztő kegyetlensége. A martirok véréből itt is erős, hatalmas kereszténység sarjadzott s Nagy Konstantin türelmi rendeletének kiadásakor már hat püspöki szék körül csoportosultak a pannóniai keresztények. Es sajátságos intézkedése az isteni gondviselésnek : Pannonhegyén már a negyedik század elején ott állott a kereszt, habár rövid ideig, előjeléül mintegy annak a másiknak, mely üdvöt hozott hazánknak s századokra bevilágította a magyar útjait. Egy kis pogány gyermek tűzte föl, Márton, ki a hegy aljában épült Sabaria nevü városban született, s megszeretve az Üdvözítő vallását, naponkint följárt a hegyre kis keresztje elé imádkozni. Később toursi püspök lett, s csodálatraméltó erényeiért halála után az egyház szentjei sorába emelte. A virágzásban levő kereszténységet azonban csakhamar ujabb, eredményében a császárok üldözésénél is veszedelmesebb megpróbáltatás érte. A keletről megindult nagy népvándorlás árja végig hullámzott a Tisza s Duna vidékén is, s Pannónia rövid 400 év alatt sokszor cserélt urat. A hunoktól a keleti góthok, ezektől a longobárdok majd az avarok örökölték. S bár nyíltan egyikök sem üldözte a kereszténységet, a népvándorlás duló harcaiban mégis sok emléke semmisült meg, s a csekély számra apadt benlakók vallási gyakorlata a kereszténység iránt érzéketlen népek fönhatósága alatt csak a legszűkebb korlátok közé szorítkozhatott. Nem sokat változtatott a helyzeten az a körülmény sem, hogy Nagy Károly az avarokat hosszú harcban legyőzve Pannoniát egyházilag a passaui és salzburgi érseknek rendelte alá, s megtérítésére lánglelkü apostolokat küldött. Mert bár nagyobb szám-