Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1900

— 16 — követelménye az, hogy az eredmény meglevő biztos ismereteinkkel ne ellenkezzék. Niemeyer művére és Herbartig úgyszólván az összes paeda­gogiai művekre ráillik Willmann jellemzése. A nevelés-és oktatástan, úgymond, közönségesen alapelveknek, szabályoknak, tanácsoknak foglalata vagy rendszere, de az igazi megfigyelésnek és való té­nyeknek híjával. A mi tudományos érdekű és értékű van bennük, azt szerzőik rendesen más tudományból: a theologiából, philoso­phiából, politikából stb. merítették. S így idegen világossággal halad­nak előre, a helyett, hogy magából a tárgyból csalnának ki szikrákat. b) Herb ar tot a tudományos paedagogia megalapítójának szokás nevezni. Szerinte »a paedagogia mint tudomány a gyakor­lati philosophiától és a psychologiától függ. Amaz a képzés czél­ját mutatja, emez az utat, az eszközöket és az akadályokat.«') Herbárt felfogása csirájában magában foglalja az igazi kiinduló pontot. Kthikájából merített, többé kevésbbé szabatos elvvel meghatározott vizsgálati kört kerekít ki a paedagogia számára. Azzal, hogy a paedagogiát a psychologiával és az ethikával ejti kapcsolatba, a cselekvésben kifejeződő emberi val óságot jeleli meg a paedagogia tárgyául. S ezt csak egész mélyében és terjedelmében meg kell értenünk, hogy benne »az egész ember« körét fölleljük. Hogy Herbart meny­nyit ölelt föl belőle, azt íőleg az u. n. gyakorlati eszmék (prak­tische Ideen), az eredetiek az egyéni életben és a származottak a társas kapcsolatokban, fejezik ki, 1) a melyeknek természetesen csak alanyi értékük van. Eszméjének tényleges tartalmát azonban nagyobb mértékben tanítványai hozták felszinre, főleg társas irányban és a keresztény felfogás szempontjából egészítve ki a mester egyéni álláspontját. így történt, hogy ma az u. n. Herbar­tisták iskolájában bizonyos állandó tényekkel, meg-megujuló fel­adatokkal találkozunk, a melyek középpontul szolgálnak és a tanít­ványok és örökösök állandó gyakorló és vizsgálati terét teszik. c) A Herbart-iskola tanítványai közül Kármán ]\I ó r és Willmann Ottó nagyobb szabadsággal bánnak el a mester hagyományaival és öntudatos munkával tőrekesznek a sajátos vizsgálati kör kijelelésére. Kármán a történeti elvben talált szempontot, a mely a paedagogia tárgyát meghatározza. Tapasz­talati és részben elméleti uton megállapítható tény, így okoskodik. ') Herbart, Umriss pädag. A^orles. ed. Willmann II. '538. 1. 2) V. Ö. Fächer Donát, Herbart Neveléstudománya 100 és k. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom