Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1900
— 15 — gálati kör híján tervszerű munkába nem, hanem csak kalandos vállalkozásokba bocsátkozhatni, a paedagogiai irók rendesen megjelelik a szükséges alapfogalmakat. Abban egytől-egyig megegyeznek, hogy az empirikus kiinduló pont az ember ; d e eltérnek a ratio nálts elem, a vezető szempont meghatározásában. a) A legtöbben határozatlan általánosságokban mozognak, sőt a korunkbeli paedagogiának egyáltalán nincs vezető szempontja. Egyesek meg is vallják ezt; 1) mások ugyan jelölnek ki határozott szempontot, de mivel ily döntő kérdésben egyetlenegy embernek gondolkodása és ítélete irányadó nem lehet, állításuk az egyéni vélemény értékét meg nem haladja. A sok közöl például Niemeyer álljon itt. Szerinte »a nevelés tárgya az ember tekintettel egész természetére és a benne rejlő eleven erőre«. 2) A nevelés czélja pedig »az ember összes erőinek kifejtése és kiképzése, hogy ez uton az ember végső rendeltetése az erkölcsiségre a legtökéletesebben eléressék.A szavak ellen alig lehet kifogásunk. Ámde mily nehéz mindazt egyenkint fölsorolni, a mi az egész emberi természethez s ennek kifejlesztésére haszonnal járhat. Illetőleg mily könnyű tömérdek szabályt alkotni és egymás mellé halmozni, anélkül, hogy tudnók, nem maradt-e hézag a felsorolásban ? Itt csak a vezető szempontnak határozott megjelelése segíthet, s nem használ a hivatkozás az erkölcsiségre, a melyet az erkölcstan állapít meg. Nem mintha az erkölcstanból merített elv,bármily irányú legyen is az erkölcstan,alkalmas nem volna arra, hogy szerves rendszerbe függedö ismereteket állapítsunk meg vele; hanem mert ez uton tekintettel a philosophiai és ethikai rendszerek sokféleségére legalább nagyjában egységes felfogásra, lényegében körvonalozott vizsgálati térre nem tehet szert a paedagogia. Megindulnia mindenesetre ily kölcsönzött elvvel lehet s kell a tudományos vizsgálatnak; de az elv csak feltevéses hitelű és a paedagogiai gyakorlatnak vizsgálata utján igazolás alá esik. A paedagogiának a maga sajátos vizsgálati körében sajátos szempontjai szerint kell ügyét elintéznie. Azt természetesen a neveléstudománytól is elvárjuk, hogy olyan elvvel ne induljon meg, a melynek téves voltát eddigi ismereteink alapján deductive is átlátjuk, vagy a melynek észszerű alapja nincs; valamint azt is, hogy tudományosan megállapított eredményét az igazolás tüzpróbájának vesse alá, a melynek nem utolsó Schraml i. m. 21—29. 1. 2) Lindner, Pädag. Klass. IV. I. B. 26. §. 3) i. h. 9. 1.
