Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1895
21 — ba dönteni a köztársaságot, most Catilinában és Antoni- usban találtak alkalmas eszközöket, a senatus észrevehette az összefüggést, mely Crassus és Caesar elöbbeni kísérletei és mostani szereplése közt volt. Л nemesség belátta, bogy Caesar és Crassus védenczeinek megválasztásával saját létét veszélyezteti és így ama kellemetlen kény- szerűséggel találta magát szemben, bogy Ciceróra, a „homo novus“-ra adja szavazatát, mivel a többi jelölt nem jöhetett számításba. Ezzel Cicero megválasztása biztosítva volt; és ezután ö is szorosan az uralkodó párthoz csatlakozott. Az, hogy mellette Antoniust vagy Catilinát választják-e meg, teljesen közönyös volt, mert mindkettő egyaránt veszélyes és gyanús egyéniség volt. Cicero mellett a 63. évre Antoniust választották con- sullá, de csak csekély többséggel, Catilina ellenében. Antonius most szakított az anarchistákkal, mert Cicero lekenyerezte még hivatalba lépésük előtt azzal, hogy lemondva a consularis tartományokra vonatkozólag őt megillető sorshuzási jogról, az adósságba sülyedt Antoniusnak önkényt átengedte Macedonia jövedelmező helytartóságát. Catilinának a néppárt vezéreivel való összeköttetése, a mint láttuk, csak akadályozta megválasztását; hozzá még ugyancsak ezen összeköttetés alapján új bajba is keveredett. Caesar ugyanis mint vizsgálóbíró, Sulla ítéleteinek végrehajtói közöl Lusciust és Bellienust törvény elé idézte. ') Az optimatáknak, kik csaknem mindnyájan Sulla-pártiák voltak, nem tetszett ez, azért az ilyen eseteket meg akarták akadályozni és Caesárt saját tégy vérével legyőzni. L. Lucceus kevéssel a consulválasztás után Catilinát, Caesar védenezét, valamennyi között a legbünösebbet is bevádolta Sulla véritéleteinek végrehajtása miatt. Caesar találva volt, de nem akarta engedni, hogy Catilioa elbukjék, azért felmentette, mint Cicero előre megmondta. Caesar és Crassus arra irányuló kísérlete, hogy Ca- tilinával és Antoniusszal a fenálló rendet megdöntsék, nem sikerűit; de Catilina, mint magánember is tehetett szolgálatot, továbbá annyira be volt már avatva a két hatalmas ember terveibe, hogy nem volt tanácsos őt ellenséggé tenni, azért minden áron ki kellett eszközölni felmentését. ) Ascon. p. 81.
