Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1895

— 20 —

indicarunt“. Valószínű, hogy Cicero megtudván Catilina szövetkezését Gains Antoniussal, nem is vállalta el a védelmet, mert látta, hogy az nem hozza in eg számára az óhajtott eredményt. Lange ') Cicerónak a választás érdekében Galliába tervezett utazását adja okul, a mely miatt másnak adta át Catilina védelmét; de ezen utazás megtörténtéről nem tudunk semmit.

Catilina most pályázhatott; Antoniusszal együtt szokatlan utakon akart óhajtott czéljához jutni. A választó gyűlést megelőző eseményekre főforrásunk Cicerónak „in toga candida“ beszéde Asconius jegyzeteivel. Catilina és Antonius szövetségre léptek egymással, hogy közös vesztegetéssel többséget szerezzenek és Cicero megválasztását meghiúsítsák. A demokraták nyíltan támogatták őket; nyilvános, tribünöktől összehívott gyülekezetek foglaltak állást mellettük. 2) Caesar és Crassus nyíltan működtek érdekükben, Crassus pénzt adott, Caesar a tömeg kegyét igyekezett megnyerni; sőt valamelyiküknek házában éjjeli összejöveteleket is tartottak és megbeszélték vesztegetési terveiket, mint Cicero mondja: 3) „Dico superiore nocte eiusdem hominis nobilis et valde in hoc largitionis quaestu docti et cogniti domum Catilinam et Antonium cum sequestris suis convenisse;“ e szavak vagy Caesar vagy Crassus házára vonatkoznak. Mindez oly csekély elővi- gyázattal történt, hogy úgy Cicerónak, mint a senatusnak tudomására jutott s az utóbbi törekedett is a „de ambitu“ törvény szigorításával iizelineiket korlátolni, de végzése ellen tiltakozott Q. Mucius Orestinus megvesztegetett néptribuu. Cicero ezen ülésben hevesen kikelt Catilina és Antonius tizeiméi ellen, de mivel jól ismerte a helyzetet, erősen czélozgatott Catilinónak sokféle összeköttetésére. Névleg ugyan nem említette meg sem Caesart, sem Crassust, de beszédjének vonatkozása oly világos volt, hogy hallgatói bizonyára mind megértették. Midőn a 66. év mozgalmairól beszélt s Catilinát és Pisót tüntetve fel mint intézőket hozzátette „ne quem alium nominem“, a senatusban mindenki tudta, kit ért a meg nem nevezetten ; mindenki belátta, hogy a két jelölt az ő szolgálatukban áll; midőn arról beszélt, hogy ugyanazok az emberek, a kik hasztalanul törekedtek Piso segítségével rom’) R. A. III. 227. - 2) и. а Щ, 220. — 3) Ascon. p. 74.