Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1895
9 míg Livius, Dio és Suetonius Autroniust és Sullát mondják erőszakosan megválasztandó consuloknak, addig Sallustius Sulla részességéről nem szól, pedig Sulla részt vett, bár, mint Lange ') mondja, alárendelt szerepben. Hogy Sulla részes volt, azon alig lehet kételkedni, mert Cicero, a ki Sullát az összeesküvésben való részvétel vádja ellen védelmezte, Pompeiushoz intézett levelében '-) olyképen nyilatkozott Suliénak az összeesküvéshez való visszonyá- ról, hogy Sulla vádlója, L. Manlius Torquatus épen Cicero ezen helyére alapította vádját. Jobban csak az kétes tehát, consullá volt-e jelölve Sulla, vagy csak alárendelt szerepet játszott. Magában véve az első a hihetőbb; hogy Suliénak legforróbb vágya volt a consulság elnyerése, azt bizonyítják épen azon eszközök, melyekkel megválasztatását elérte, melyek azonban egyszersmind elitéltetését vonták maguk után, mely által politikailag és társadalmilag tönkre volt téve. Ezen állapota, valamint a jóllét iránt való előszeretete elég okul szolgáltak arra, hogy megragadja a kínálkozó alkalmat hírnevének megmentésére és egyszersmind pénzügyi viszonyának javítására. Azonban csakis a consulságra való kilátás volt képes őt az összeesküvésben való résztvevősre bírni, mert másnak érdekében aligha veszélyeztette volna magát. Ezen felfogást bizonyítja Cicero eljárása is Sulla védelmében; egyenes bizonyítékot nem tudott felhozni ártatlansága mellett, csakis szónoki fogásokra szorítkozott; azt bizonyítgatta, hogy mivel Sulla az egyik vád szerint Catilina consul]elöltségét támogatta, (ezen vád azonban nem a 66. évre, hanem későbbi időre vonatkozólag merült fel, csak Cicero helyezte egy időre a két vádat) tehát nem illik reá az a másik vád, hogy ő akart erőszakkal consul lenni. Ezek alapján Cicero 3) és Sallustius 4) egyenes bizonyítéka ellenében is azt kell mondanunk, hogy a consulság Sullának és Autroniusnak volt ígérve és hogy Catilinának, legalább kezdetben, a január elejére tervezett merényletben csakis valami olyan csapatvezető szerepe lehetett. Catilina politikai éltében a 66.—63. évig folyton kitűnik a törekvés a consulság után; háromszor bukott el ’) R. A. III. 225. — q Cic.: p. Sulla, c. 24. 67. — 3) Cie.: Cat. I. 6, 5. — *) Sali.: De eon. Cat. e. 18, 5.
