Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1893
28 kezdtek fordítani s olvasgatni kezdték a híresebb költök és irók műveit, főkép Homerost; s hogy mentől jobban behatolhassanak a művek révén a művelt görög szellemi világba, sokan megtanultak görögül is. Ezen áramlatnak természetesen sok ellenzője akadt; féltették a római erkölcsöket. De, hogy mily kevés eredménye volt ellenkezésöknek, mi sem mutatja inkább, mint az, hogy M. Poreius Cato, az ellenpárt leghevesebb vezére, maga is kénytelen volt öreg korában görögül megtanulni. Livius Andronicus lefordította ugyan Homeros Odysseáját latin nyelvre, de sokkal szivesebben fordultak a bájjal teli eredetihez. Elkezdtek foglalkozni a mythologiával, történettel, földrajzzal, csillagászattal, geometriával. A zenét azonban nem igen karolták fel ; hasonló mostoha sorsban részesült a philosophia is, s csak Cicero idejében, ki buzgó liarczosa volt, lendült fel némileg a bölcselet ügye; de akkor is csak úgyszólván ajkuk hegyével érintették, bele soha sem merültek. Ezen időben, mint már többször említettük, a római nevelés czélja az volt, hogy a gyermekből kiváló szónok váljék, s ép azért az iskolában előadott tárgyak mind arra voltak irányozva, hogy a nyelv művészi kezeléséhez a tárgyi ismeretek biztos alapját nyújtsák. Azért követeli Cicero is, hogy a szónoknak minden tudományban jártasnak kell lennie, s Quintilianus is ez értelemben irja meg tantervét, hogy a szónok minden kérdésről, szépen, meggyőzően, kimerítően tudjon szólani. S ugyancsak a szónoklati czél lebeg Cicero előtt, midőn azt követeli, hogy legyen meg a tanulmányok közt az értelmi összefüggés is, mert mindannyinak van egy közös kapcsa, ') a szónoklat, melyre valamennyi tárgyat irányoznunk kell ; mert úgy lesz meg a különböző tanulmányoknak a haszna, ha mindegyik egy czélnak, a szónoklatnak szolgálatában áll. 2) S mi ez más, mint a tanulmányok concentratiója, mely a mai tanulásban a legfőbb elv. A tantárgyakról eddig mondottakból és Quintilianus művéből kitűnik, hogy a római iskolában a „septem ar1) Cic. pro Archia init. — 2) Cic. de or. III. 6.
