Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1893
23 teljes lélekkel karolja fel. De, ha viszont van remény arra, hogy jó szónok válhatik belőle, mindent meg- kell ragadni, hogy e téren az iíjút mentől jobban kiképezzük. Mert ha az ember belátja, hogy a tanítvány még nagyokat is művelhet, nemcsak buzdítani fogja, hogy munkálkodjék, hanem, ha megérdemli, még könyörögni is fog neki ; mert ez nemcsak a tanítvány, hanem az egész állam dicsőségére válik. Más az, ha csak középszerű tehetség, akkor meg kell neki engedni azt, a mit ő maga akar, s nem kell sokat alkalmatlankodni neki a rábeszéléssel. Ha pedig általában semmi hajlamot sem mutat valami pálya iránt, inteni kell, hogy változtasson pályát. x) íme, mily józanul fogták fel az ifjak nevelését e nagy férfiak ! Hisz ma is az egyik legfőbb szempont a nevelés- és oktatásban, hogy a tanítványokat természetes rátermettségük, egyediségök szerint kell nevelni. De különösen ma a munka felosztása is követeli ezt, természetesen a középiskolán kívül ; mert az alsóbb osztályokban bizony még nehezen ismerhető fel a határozott rátermettség, s ha egyoldalúlag kellene nevelni az ifjakat, bizony nagyon sok kárát vallanak; más szempontból meg egy művelt féi-fiú sem létezhetik azon általános műveltség nélkül, melyet, éjien a középiskola nyújt. De ha mégis annak folyamában nyilván mutatkozik a rátermettség, azonnal szerinte kell a tanítónak is, a szülőnek is intézkedni. Quintilianus olyan tanítványokat óhajt, kiket a dicséret és dicsőség tanulásra serkent, kiket a dicséret ösztökél, a dicsőség segít, kik legyőzetve sirnak ; ilyeneknél nem kell a tunyaságtól félni. 2) Mert a dicsőség határozott valami, nem légből kapott, hanem a jóknak megegyező dicsérete, az erényről itélőknek feddhetetlen szava, mely az erénynek képe, viszhangja. a) Ez ösztönzi az ifjakat nagy dolgok elviselésére is, csakhogy társaik között elsők legyenek. Hogy örül a gyermek, lia győz ? hogy szégyeli magát, lia legyőzik? mennyire fél a bevádolástól? mennyire szereti, lia dicsérik? mit nem tűrne el, csakhogy társai között első lehessen? 4) Sot Cicero határozottan állítja, liogy a római ifjak mintegy az anyatejjel szívják magukba, hogy cselekedeteik czélja a dicsőig Cic. de or. II. 20. — 2) Qu. I. 3. 7. — 3) Cic. Tusc. Quaest. III2. — 4) Cic. de fin. bon. et mal. V. 22.
