Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1893

De nem csak a fegyelmezésben, hanem a tanulmányokban is szem előtt tartandó mindig az egyéniség. Hogy a tanító a növendék természetén erőszakot el ne kövessen, lianem saját határain belül fejleszsze ki, szükséges, hogy a gyermeket csak abban kell kiképezni, csak arra kell tanítani, a mire hajlandósága van. Mert ha vannak is jobb, hasznosabb tudományok is, mit ér ezekkel foglalkozni, ha nincs a gyermeknek rá képessége. Azért mindig a tanulók egyéni képessége legyen a vezér a tanulmányokban, ') s e tehetséget arra kell segíteni, a merre maga vezet;-) abban segíteni elő a haladást, a miben a tanuló leginkább kitűnik.Az egyik ugyanis inkább a történetre érez hajlandóságot, a másik meg inkább a költészethez ; ez a szónoki pályához hajlik inkább, amaz meg a falusi élethez, a földmíveléshez. De mi lenne, ha egészen egyforma nevelésben részesítenök mindezen kiüömböző rátermettségű tanulókat? Az egyiknek többet, a másiknak kevesebbet kell tanulni ; a ki a fórumra készül, minden körébe tartozó tanulmánynyal, ha mindjárt nehezebbek is, meg kell küzdeni,

4) míg a falusi életre sokkal kevesebb tanulmány is elég. De nem elég tán e hajlamot pusztán magára hagyni, hanem kell, hogy a tanító is segítse kifejlesztését, mert lia ez nem volna szükséges, ha pusztán a természetes hajlam is elegendő volna, akkor fölösleges volna minden tanulmány.

5) Nincs ugyanis semmiféle tehetség, melyen ne volna, valami köszörülni való, melyet már nem lehetne tovább fejleszteni.

6) Igaz, hogy lehetnek olyanok is, kik pl. a szónoki képességet tudatosság nélkül, tanulmány nélkül érték el, de ez csak esetleges valami s nem mindig megbízható ; a tanulmány, a jó vezetés mindig biztosabb vezér, mint a pnsztán magára hagyott természetes tehetség. 7) Ha tehát valamely fiúnak nincs meg az a tehetsége, hogy később a forumon is működhessék, akkor annál a tanítónak oda kell hatnia, hogy e pályától elálljon s arra a pályára lépjen, melyet természete mutat, s) de azt aztán 1) Cic. (le off. I. 31. — 2) Qu. II. 8. 3. — 3) Qu. II. 8. 4. — 4) Qu. II. 8. 8. — 5) Qu. II. 8. 8. — 6) Cic. de. or. I. 15. — 7) Cic. Brut. 29 ; de fin. bon. et mal. IV. 4.; de nat. deor. II. 34. : Brut, 77. de. off. I. 18. — 8) Qu. II. 8. 12.