Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1893
21 magával a fiú. S e képességet kell a tanítónak első sorban is felismernie. Első jele a könnyű felfogás és a híven megtartó emlékezet, azután az utánzás ; de nagyon óvatosnak kell lenni, hogy a gyermek ne valami külsőségeket, ruházatot vagy járást, vagy tán valami hibát utánozzon. ') hanem azon tökéletességet, melyet tanítójában lát, és pedig főkép azon jó tulajdonságát, melyben leginkább kitűnik, s a tanuló folytonosan gyakorolja magát abban. 2) Tehát főkép erre kell szoktatni a tanulót, mert ez fáradságába kerül, de nagy hasznára is, míg a haszontalan külsőségek vagy épen hibák utánzására úgy is nagyon hajlandók saját kárukra. Azonban vigyázni kell, hogy esetleg ne tévedjen a tanító a gyermek tehetségeinek megismerésénél. Gyakran ugyanis nem a nagy tehetség az, a mi a gyermek könnyen felfogó képességében jelentkezik, hanem inkább a felületesség, mely bő gyümölcsöt soha sem hozhat. Eleinte nagyon látszik e könnyű felfogás, ha a gyermek éveit tekintjük, de később megáll a haladásban, s csodálkozásunkra meg is apad, : >) vagy ellenkezőre válik. Cicero és Quintilianus is belátja, hogy nem lehet mindenkit egyforma nevelésben részesíteni, s azért követelik az egyéni nevelést, azaz hogy mindenkit saját természetének megfelelően kell nevelni. Mert lehetetlen, hogy eredménye legyen az olyan nevelésnek, mely egyformán akarja alakítani az egymástól nagyban különböző egyedeket. Epen azért a nevelőknek s tanítóknak egyik fő gondjuk legyen, hogy kipuhatolják tanítványaik egyéni természetét s ehhez szabják azután a nevelést. Hisz hány egyformán dicsérendő tanulót látni, pedig nagyon különböznek egymástól egyénileg? S mindezt a helyes, az egyéniséghez mért nevelés teszi. 4) Magának Cicerónak családjából is olvashatjuk, '") hogy 2 fia szorgalmasan tanul és gyakorolja magát; de míg az egyiket mindig féken kellett tartani, a másikat meg mindig ösztönözni kellett. Mert vannak olyanok, kik, ha nem ösztökéljük őket folytonosan, csüggedtek, bágyadtak maradnak, s ellenkezőleg is ; az egyiket a félelem féken tartja, a másikat elcsüggeszti. 6) 1) Qu. I. 3. 1. — 2) Cic. de or. II. 22. — 3) Qu. I. 3. 5. — 4) Cicde off. I. 31. — 5) Cic. ep. ad Att. VI. 1. — 6) Qu. I. 3. 6.
