Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1893

20 a nyilvános nevelés mellett. Nagyon szükséges ugyanis, liogy a gyermek, mint későbbi szónok, már kora ifjúsá­gában hozzászokjék az emberek közt forgolódni. Az ifjú lélek ugyanis magányosan elsatnyul ; nines a kivel ma­gát összehasonlítsa, s ép ezért szerfölött sokat tulajdonít magának. ') Azután a barátság ! De hol tanulja, ha az emberektől egészen elválasztva él? Azonkívül az iskolá­ban a tanító tanácsai, melyeket egyeseknek ád, nemcsak azon egyeseknek szólnak, hanem az iskola összes növendékei­nek, csak elég ügyes legyen a tanító, hogy ehhez hozzászok­tassa a tanulókat. Mindaz, mivel másokat dicsér vagy korhol, a tisztességre oktat, avagy a helyes útra vissza­vezet, minden tanulónak külön-külön igen nagy hasznára válik. Továbbá csak az iskolában kelthető fel a versen­gés vágya is, mert nincs oly tanuló, ki ne tartaná szé­gyenletesnek a vele egyenlőktől legyőzetni s ne tartaná dicséretnek az okosabbakat legyőzni. Természetesen, mint Quintilianus is elismeri, e versengés elfajulhat, de lia a tanító ügyesen jár el, a haladásnak hatalmas eszköze rejlik benne. S ez okból ajánlja a jezsuiták „Ratio"-ja is a tanulásban való versengést, mert hosszú tapasztalás után meggyőződtek, hogy sok haszna van, lia kellően vezetik. Azután a kezdő tanulóknak nagyon jó az okosab­bakat utánozni ; igen jó, lia egyeseket maguk elé tűznek, először utánzás czéljából, majd később, hogy legyőzzék őket. 2) De mindezen intézkedésekhez járul még magának a tanítónak buzdítása, s maga az ékesszólás is; mert bizony ékesszólás nem volna lehetséges, lia mindig csak egyesekkel beszélgetnénk. 3) Mindezekből világos, hogy Quintilianus a nyilvános nevelés harczosa volt. S így ezen eszmékkel tisztában lévén, most már áttérhetünk magukra az iskolákra, még­pedig először arra, hogy micsoda kellékeket kívánnak Cicero és Quintilianus mind a tanulóban, mind a tanítóban. 1. Ä tanuló. A tanuló nem teljesen tires lélekkel jelenik meg a tanító előtt. A családi nevelés már sokra elkészítette, de azonkívül is bizonyos természetes rátermettséget hoz 1) Qu. I. 2. 18. — 2) Qu. I. 2. 29. — 3) Qu. I. 2. 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom