Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1893
19 sot czáfolgatja is őket. Azt állítják ugyanis, hogy az ifjaknak nagyon szükséges kerülni az embereket, minthogy igen hajlandók a rosszra; de ez csak a magán nevelésben lehetséges, mert a nyilvános nevelésben kénytelen igen sokakkal érintkezni. Quintiliamis elismeri, hogy sok tekintetben árt az iskola az erkölcsöknek, de ugyanezt mondhatni a szülői házról is; mert az a legnagyobb baj, hogy a szülők s a környezet példája rontja meg a gyengéd, minden iránt fogékony gyermeki szívet. Látja a rossz társaságot, látja az erkölcstelen mulatságokat, mikből eleinte csak szokás lesz, s később fejlődik ki a természet. A bűnös dolgokat megtanulják előbb, mintsem tudnák, hogy bűnök. S így van azután, hogy már ily megromlott lelkűlettel lépnek az iskola falai közé. Rómában ugyanis a császárok korában a családi erkölcs nagyon meg volt ingatva, s így történt, hogy a gyermek már igen korán magába szívta az erkölcstelenséget. Tehát a családban volt meg a baj gyökere, s nem az iskola rontotta meg az itjakat. De hoznak fel más bizonyítékot is. A tanító sokkal több gondot fordíthat egy tanítványra, mint többre. De ezt sem tartja Quintiliamis elfogadhatónak; először, mert a tanítót örömmel, lelkesedéssel tölti el a tanulók nagyobb száma; ') azután a legjobb tanítókat bizony nem igen lehet egyesek vezetésére bírni, ők szívesebben tanítanak az iskolákban. így tehát a magán nevelésre legföljebb középszerű tanítókat lehet kapni, kik gyengeségük tudatában vállalkoznak magán nevelésre és nem restellik a paedagogusok szerepét betölteni. 2) De különben is a tanítónak úgy kell előadni, úgy kell tanítani, hogy ne legyen kiilömbség, hogy egy hallgatja-e, vagy több ; ép úgy, mint a na}), mely az egész mindenséget fényével, ugyanazon melegségével árasztja el. : i) Quintiliamis ugyan nem tagadja, hogy a magán nevelés némely dologban felülszárnyalja a nyilvános nevelést, de ha a hasznokat s a károkat mérlegeljük, okvetetlenül a nyilvános nevelés részére kell állanunk. De nem elégszik meg a tőle véleményben eltérőknek megczáfolásával, hanem maga is hoz fel bizonyítékokat 1) Oü. I. 2. y. — 2) Qu. I. 2. 10. — 3j Qu. I. 2. 14. 2*
