Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1891
14 rosából mintegy 4000 ember kivonult Dákára, hogy Teleky grófot üdvözölje, a közbizalom ismét Vaszaryt szólítá fel, hogy tolmácsa legyen a nagy hazafi iránt érzett tiszteletnek és hódolatnak. 1861-ben Esztergomba helyezte át főapátja, a hol egészen 1869-ig működött mint tanár. A történelmet adta elő itt is, csakhogy most már a felsőbb osztályokban, tehát a hallgatók érettebb felfogásához képest terjedelmesebb alakban. Ekkor vette észre, hogy középiskoláink számára alkalmas kézi könyv az akkor használt, magyar fordításban is megjelent Pütz-féle történelmen kivül alig van. Ez a mostoha politikai viszonyokban magyarázatját találó hiány egy darabig pihentetett tollát is a kezébe szolgáltatta. Hozzáfogott tehát a „Világtörténet" czimti 3 kötetes tankönyvének megírásához, a mely 1863ban jelent meg először és azóta tetemesen kibővítve és az ujabb tanrendhez alkalmazva 8 kiadást ért. Nemsokára a „Világtörténet" megjelenése után kiadta Horváth Mihály terjedelmesebb és így iskolai használatra kevésbbé alkalmas munkája nyomán a „Magyarország története" cz. tankönyvét, a mely egyrészt nagy hiányt pótólt, más részt sokféle jó tulajdonságai következtében hathatósan közreműködött az elnyomatás napjaiban kiirtani törekedett hazafias szellem fölébresztéséhez és ápolásához. Esztergomban irta a „Várnai csata" czimii tanulmányát, a mely a szt. István-társulat kiadásában jelent meg és a melyben megcáfolhatatlan adatokkal kideríti, hogy a szerencsétlen Ulászló király nem követett el esküszegést akkor, midőn az 1444. aug. 1-én Szegeden kötött szerződés ellenére Julián bibornok rábeszélésére hadat indított a törökök ellen, a mely hadviselésre magát még a szegedi szerződés előtt, az ugyanazon év április havában Budán tartott országgyűlésen, a Julian bibornok kezébe tett eskü erejénél fogva kötelezte. A történet világos tényeivel ellenkezik az a vád tehát, a mely a szerencsétlen kimenetelű várnai csatában elesett Ulászló sirversében foglaltatik, midőn azt mondja :
