Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1890

17 szintúgy nem cselekszik helyesen, ha tudós pályára lép, mint az, aki a tudományok ápolására nem érez magában hivatást, aki nem birja a hozzá szükséges szellemi adományokat és akinek hiányzik egy bizonyos magas fokú önálló, tetterős törekvés. íme néhány pálya a velők járó kötelességekkel, jó- és rossz oldalaikkal! Ezek mindegyike sok és hosszú évek szigorú munkásságát és izzasztó fáradságát követelik. Nem közönséges észbeli tehetséggel, nagy türelemmel és kitartással kell annak birnia, ki ezen pályák bármelyikére is határozza el magát és még az okvetetlenül szükséges nagy anyagi áldozatoktól sem szabad visszariadnia Aki tehát e pályák valamelyikére lép, jól fontolja ineg, bir-e a kivánatos szellemi tehetségekkel, elegendőleg fejlett-e testileg is a 25 -28 évi erős szellemi munka elvégzésére ; tudnak-e a szülök annyi anyagi áldozatot hozni, főkép, ha a családtagok száma nagyobb, hogy egynek tanítására ezreket költhetnek? Jól fontolja meg, hogy napjainkban a legtöbb pályán egész sereg tanult ember vár valami kis hivatalra, alkalmazásra és vár sokszor évekig, pedig ha valaki ideje korán tájékoztatta volna őket, talán minden másképen volna; némely pálya ugyanis annyira tömve van, hogy 4—6 évig kell sokszor annak várnia, ki csak gyakorlóvá is akar lenni, azután ismét 6 évig, hogy egy lépéssel tovább juthasson. Súlyosan vétkeznek tehát a szülők, kik gyermekeiket talán anyagi haszon reményében a szükséges hajlandóság, testi és szellemi rátermettség nélkül, tudományos pályára kényszerítik ; ennek rossz következményeiért az Isten előtt ők felelősek. És sajnálatos, sok szülő mindezzel nem törődik; ellenséget lát abban a tanítóban, ki őszintén kitárja előtte fia gyönge tehetségét, szellemi szegénységét és sokszor gyermeke határozott akarata ellenére is erőlteti, kényszeríti őt a tudományos pályára. 3