Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1889

io lyóiratok is ; szintúgy rendelkezésünkre állanak a magyar iskolák számára készült nyelvtani és gyakorlókönyvek a legrégibbektói számítva a legújabbakig. Épen nem érezzük tehát hiányát azoknak a segédszereknek, a melyek szakunknak kivált iskolai részét érintik, sót bővében vagyunk mindannak, a mivel az utasítások föntebb jelzett óhajának eleget tehetünk. Mindazonáltal főkép tanítóskodásunk kezdő esztendeiben félőS; hogy ama könyvek folytonos felhasználásával és iskolába való vitelével szerteleuségből szertelenségbe tévedünk, ha szorosan nem ragaszkodunk kézikönyvünkhöz; mert ilyenkor szokott beteljesedni ama mondás igazsága : a ki sokat markol, keveset fog. Én tehát, mindezt meggondolva, első és fődolgomnak tartottam Schultz-Dávid kézikönyvét pontosan áttanulni s minden egyes fejezetét közönséges módon — már csupán tanítványaim miatt is — magamba színi. Nem volt épenséggel új előttem, mivelhogy a név és ige alaktanát egymásután következő két esztendőben belőle tanítottam; sőt abból a részből, hogy módszerébe már egészen beleszoktam, alkalmasabb is volt reám nézve, mint lia Bartal mondattanát kell vala tanítanom. Mindenekelőtt tehát könyvünknek mondatait, szavait stb. szedtem újjamra s csak azután próbáltam az egyes dolgoknak más könyvekben is utánok uézni, ha időm megengedte. Inkább egyes nagyobb — ú. n. paedagogiai egészet alkotó fejezetek, cyclusok elvégzése után, — azalatt, míg tanítványaimmal ismételtettem, — olvastam meg más nyelvkönyveknek megfelelő részeit s jegyezgettem belőlök, azt gondolva, hogy ily módon sokkal könnyebben megmenekülök azoktól a tudós magyarázatoktól,

1) a melyeknek kerülését egykori tanítóim szivemre kötötték. Első sorban ') Helylyelközzel már iskola könyveinkben is mind jobban kezdenek az ily tudós magyarázatok ,,a tudomány mai álláspontja", „modern színvonal" stb. nagyhangú jelszók alatt lábra kapui .

s kísérteni. Ue helyesen jegyzi meg O.ógler Alajos (Tanáregyesület! közlöny, XXIII. évf, VII. fűz., 388. lap.) az ily könyvök íróira vonatkozólag: „Az ilyen szerzők talán nagy örömöt éreznek, midőn tudományukat a tanuló zsenge elméjére ráerőszakolják, de az elfogulatlan tanférfiú az ilyesmiket mindenha didaktikai és paedagogiai merényletnek fogja tekinteni." Jó, hogy av. érettségi vizsgálatokon szerepelt királyi biztosuk is rámutattak nem rég iskola-könyveinknek e nciuű hibáira.