Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1881

6 tolia fiát s egyúttal jövendőbeli imperátort ösztönözte a történelem-írásra; s ezen körülményből következtették Livius életének írói közöl némelyek azt, hogy ő volt az ifjú fejedelem nevelője. Ha a mondottakhoz hozzáveszszük, hogy bizonyos az, hogy megnősült, s hogy egy fia s egy leánya volt, s hogy leánya Magills nevü szónoknak volt a felesége, akiről azt állítják, hogy hirét mint szónok inkább apósa érdemeinek, mint magáéinek köszönhette, elmondtuk mindazt, amit magán életéről tudunk. Meghalt Kr. u. 1 T-ik évben, szülővárosában, 71 éves korában. Mielőtt a történelem-irásra adta magát, a bölcselettel és szónoklattal foglalkozott. 2) Később, valószínűleg Augusztus császár tanácsára, — ki maga is örömest foglalkozván történelmi kutatásokkal Liviussal több adatot közölt •— vagy más befolyásos koimányférfiak biztatására e tért elhagyva, a történelemre fordította összes figyelmét és kitűnő tehetségét, amelyen tovább mint negyven esztendeig dolgozott. És ily nagy idő valóban szükséges is volt egy oly műnek

3) létrehozására, mely a hatalmas és virágzó Rómának eseményekben gazdag történelmét a város alapításától kezdve Drusus haláláig, vagyis Kr. e. 9-ik évig 142 könyvben tárgyalja. Hogy Livius csak idáig akarta volna Kóma történelmét megírni s nem egyszersmind tovább is egész Augusztus császár haláláig, alig hihető; valószínűleg folytatja vala nagybecsű munkáját, ha közbejött halála ebben meg nem akadályozza. 4) Később a könyveket dekasok szerint csoportosították, egy-egy dekás tiztiz könyvet foglalván magában ; de ezen csoportosítás alig ered magától a szerzőtől. !) Quintilianus említést tesz egy levélről, amelyet fiához irt Livius: „Fűit igitur br

évitas illa tutissima, quae est apud Livium in epistula ad filium scripta." (Quint. Inst. „Orat. lib. X. I. 39.) 2") Ezt bizonyítja Seneca, ki Epist. 100. Liviusnak egy bölcseleti tanulmányát, mely elveszett, idézi. „Noinino adhuc Livium. Scripsit enim et dialogos, quos non magis philosophiae adnumerare possis, quam históriáé, et ex professo philosophiam continentes libros.„ 3) Münk, Geschichte der rüm. Liter, zweiter Band, 141-ik lapján azt állítja, hogy Livius történelme oly emlék, aminőt még senkisem állított fül nemzetének. — îîiebuhr pedig (Röm. Gesch. I. k. 4. 1. 1827.) azt mondja, hogy a római irodalom Livius műve által oly nagyszerű remekművel gazdagodott, amelylyel hasonló irányú, egyenlő értékű művet, sem a görög, sem az ujabb irodalmak nem mutathatnak fel. 4) Münk. f. id. inunk. 143. 1.