Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1881

5 votisqûe et precationibus deorum dearumque, si, ut poetis nobis quoque mos esset, libentius inciperemtts, ut orsis tantum operis successus prospéras damit." S ezen jó erkölcsöt, az istenek iránti tiszteletet még születése helyéről hozta magával, amelynek lakói rendkívüli gazdagságuk mellett az erkölcsök ősrégi tisztaságát és szigorúságát is megőrizték egész a késő időkig. 1) Hogy mikor ment Livius Rómába, határozottan nem tudjuk;

2) annyi azonban bizonyos, hogy a 31-ik esztendőben Kr. e. már ott találjuk őt, ahol csakhamar kiérdemelte magának Augusztus császárnak a barátságát; s a hatalmas császárral való ezen baráti viszony éppen nem gátolta őt abban, hogy mint történelem-iró saját egyéni nézetét, véleményét, meggyőződését ki ne mondja. Tacitus római történelem-iró nyomán ugyanis tudjuk, 3) hogy Livius igazság-szereteténél fogva mindig csudálattal s a legnagyobb magasztalással emlékezett meg Pompejusról, Augusztus császár nagybátyjának versenytársáról, anélkül, hogy Augusztus emiatt megneheztelt volna reá; sőt inkább Pompejanusnak szokta volt őt jókedvüleg nevezni, mert a köztársaság, vagy jobban mondva Pom] ejus híve volt. 4) S hogy Augusztus császár emiatt csakugyan nem haragudott meg Liviusra, kitűnik abból is, hogy a császári palotában külön lakó-osztályt rendelt az ő számára.

5) Livius nemcsak maga foglalkozott örömest a történelem-irással, hanem másokban is felkeltette ez iránt az érdeklődést és buzdította őket, hogy tegyenek kísérleteket e téren. 0 volt az, — mondják — aki az ifjú Claudius Nerot, Augusztus császár mos1) Bartal és Malmosi, T. Livii ab urbe cond. lib. XXI és XXII. pag. XXII. 2) „Qui cum jani doctrinis eruditus et aetate provectus esset, Romám se conférons et equestri adscríptus ordini ad scribendas Romanorum históriás animum apposuit." — Weingärtner p. 29. 3) Tac. Annal. IV. 34. . Midőn azt mondjuk, liogy Livius Pompojus liive volt, nem kell a dolgot ugv értenünk, mintha Livius a polgárháborúban szerepelt volna Pompejus pártján, mi chronologiai okoknál fogva sem lehetséges, de másrészt Tacitus is megczáfolja ezt (Annál IV. 3.); ebből ugyanis világosan látjuk, hogy Augusztus Liviust csak politikai véleményét illetőleg, melynek történelmében is adott kifejezést, nevezte Pompejanusnak. — Dr. Keleti Vincze, Egyet. Phil. Ivözl. Harmadik évf. VII. és VIII. füz. 491. 1. 5) Bartal és Malm. fön. id. munk. XXII. 1. 1 *