Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1881

4 Kevés az, amit ez iró életéről határozottan tudunk. Titus Livius, akit születése helyéről, Pataviumról, némelyek T. Livius Patavinusnak is neveznek, Paduában, Kr. sz. e. 59-ik évben, látta meg először a nap világát. E kitűnő történelem-iró mig a római nép összes történelmének megírására nagy gondot fordított, önnönmagáról, talán csupa szerénységből mélyen hallgat; innen van, hogy szülőiről s életének egyéb körülményeiről teljes biztossággal semmit sem, vagy csak keveset állithatunk. De ha szabad következtetnünk azon számos helyből, ahol írja, hogy a nagy férfiaknál nemcsak az erényt, hanem a nemességet s a szerencse kedvezését is fel kell tételeznünk; vagy ahol az alacsony származású és hírnév nélkül való embereket ócsárolja: valószínű, hogy nem ismeretlen, sőt előkelő, tekintélyes családból származott; s ha tekintjük, hogy Rómában sok évig egészen függetlenül élt anélkül, hogy bármi hivatalt is viselt volna, következtethetjük, hogy nem csekély vagyonnal rendelkezhetett. Ami kiképeztetését illeti, kétséget sem szenved, hogy ifjúkorában mindazon tudományokban kiművelte magát, amelyekben azon időkben az ifjakat rendesen kiképezni szokták, úgymint: a grammaticaban, a szónoklat tudományában s a bölcseletben. 2) Legalább a számos idézetek, amelyekkel nála találkozunk azt bizonyítják, hogy a görög nyelvet s irodalmat alaposan ismerte. Hogy mily helyes irányban fejlődött erkölcse, arról életének írói tanúskodnak, kik állítják, hogy Livius, midőn Rómában való tartózkodása alatt látta a bűnöket, amelyek kortársait megfertőztették, undorodással fordult el azoktól. Az istenek iránt kiváló tisztelettel viseltetett; nagy munkája kezdetén is, ahol arról panaszkodik, hogy a Rómaiak gazdagsága, fényűzése, pénz — s élvezet után való törekvése minden jónak romlását voná maga után, ilyen, mintegy imaszerű szavakat olvashatunk : „sed querelae, ne tum quidem gratae futurae, cum forsitan necessariae erunt, ab initio certe tantae ordiendae rei absint: cum bonis potins o

minibus 1) Szent Jeromos nevezte el így. (L. "Weissenborn a Teubner-féle szövegkiadás előtt a Praef. p. VI.) 2) "Weissenborn, Titi Livi ab urbe condita lib. Pars T. pag. VII.