Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1874

6 Nativ. Apóst.) felkiált: „Ezen állam, mivel saját valódi fentartóját s alkotóját nem ismerte, majdnem minden akkor ismert népek felett uralkodván, azok hibáinak rabszolgájává lón, és nagy haladást, nagy buzgóságot látszott tanúsítani, mivel semmi hiábavalóságot és babonát meg nem vetett." Lássuk már most a római köztársaság utóbbi és a császárság első századaiban tisztelt istenek különböző nemeit. A római istenek száma ezrekre és ezrekre rúgott, különösen midőn a római birodalom határai idővel mindinkább kiterjesztettek és a leigázott népek istenei és azok tiszteleteRómában meghonosittatott. A mi pedig azok osztályozását illeti, szokás őket felsőbb(maiorum) és alsóbb rendüekre (minorum gentium) felosztani. A felsőbb rendűek közé tartoztak: l)al2 főistenség (consentes, conso-ból, ami consulo-val egyértelmű, és annyit jelent mint tanácsadók), melyeknek neveit Ennius következő versben tartotta fen számunkra :*) „Juno, Vesta, Minerva, Ceres, Diana, Venus, Mars, Mercurius, Jovi' Neptunus, Vulcanus, Apollo." 2) a 8 kiválasztott isten (dii selecti) Janus, Saturnus, Rhea, Genius, Pluto, Bacchus, Sol et Luna. Az alsóbb rendűek : a honi hősök (Indigétes), kiket félistenek és félembereknek tekintettek (Semones és Sémidéi) ilyenek : Quiri nus, Hercules, Castor és Pollux, Aeneas és a császárok, kik haláluk után az istenek közé felvétettek. Ide sorolhatók továbbá a földmivelés istenei ; Panus, Faunus és Fauna vagy Bona Dea, Sylvanus, Vortumnus és Pomona, Pales, Flora és Terminus ; — a tenger és folyamokéi ; az erényeit és más kívánatos sőt kárhozatos dolgok is, melyeket a régi rómaiak szintén istenek gyanánt tiszteltek. S ezen utóbbiak t. i. az istenek gyanánt tisztelt erények és kívánatos dolgokról akarok már most röviden értekezni. Szépen nyilatkozik erre vonatkozólag Cic.**) de nat. Deor. lib. II. c. 23 : rMultae aliae naturae deorum ex magnis beneficiis eorum non sine causa et a Graeciae sapientissimis, et a maioribus nostris constitutae nominataeque sunt. Quidquid enim magnam utilitatem generi afferret humano, id non sine divina bonitate erga homines fieri arbitrabantur." • *) Q. Ennius, római költő és ivó, ki a róoiai költők közt legelőször hasznílta a régi saturnini versmérték helyett a hatméretüt (hexameter) ; szül. 239-b m Kr. sz. e. Rudiä nevű calabria-osk-városban, megh. 169-ben Kr sz. e. **) M. Tullius Cicero, a római szónok-király, szül. Arpinum nevü latiuini városban ján. 3-án 106-ban Kr. e., meggyilkoltatott 44-ben decz. 7-én Kr. e.