Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Kőszeg, 1874

7 A 31-ik fejezetben pedig ezeket mondja : „Prudentiam quoque, et mentem a diis ad homines pervenisse ; ob eamque causam maiorum institutis Mens, Fides, Yirtus, Concordia consecratae et publice dedicatae sunt. Quae qui convenit penes deos esse negare, cum eorum augusta et sancta simulacra veneremur !" A régi „Jus Pontificium' (főpapi jogtan) szerint, melynek töredékét ugyancsak Oic. de Leg. lib. II. c. 8 számunkra fentartotta és mégis magyarázza, megvolt engedve, hogy azon dolgok. ,,propter quae datur homini adscensus in coeluin veluti Mens, Yirtus, Pietas, Fides, Resque aliae laudabiles et expetendae sua habeant Romae delubra : vetitum vero íuerat vitiorum sacra solemnia obire. Virtutes enim, non vitia consecrare decet ; simulque non modo Atheniensiuin factum improbat, qui Oontumeliae et Imprudentiae fanum in sua urbe erexerunt, verum etiam suos perstringit Cives, quod Romae Febri et Malae Fortunáé aras posuerint. Nam si íingenda sunt nova deorum dearumve nomina, haec sint potius rerum, inquit, expetendarum nomina Salutis, Honoris, Opis, Victoriae." Azonban ama tisztelet, melyben a régi rómaiak az erényeket részesítették, korántsem oly észellenes, botrányos és nevetséges, mint többi vallási ténykedéseiknek legnagyobb része: ugyanis ők, mint látszik, az isteneket tekintették azon erények szerzőinek, melyek az embereket bámulatra ragadják és melyek tisztelet tárgyává teszik az azokkal felruházottat. Csak liogy fájdalom ! későbben ezeknek tisztelete is elfajzott. Ezen általános észrevételek után lássunk : I-ször néhány erényt és II szor néhány kívánatos dolgot, melyeket a rómaiak istenek gyanánt liszteltek. I. Legelső sorban tisztelték a római férfiú főerényét : a harczi Bátorságot (Virtus) és az azt követő Tiszteletet (Honor), melyek mind a számukra emelt templomokban, mind a régi érmeken együtt lelhetők : mi nagyon természetes, mivel a harczias népek a bátor férfiút szokták csak igazán tisztelni. így ama közös templom, melyet Marius, a cimbereken (101 Kr. e.) Vercelli mellett nyert győzelem után, Rómában építtetett, ugy volt berendezve, hogy a Tisztelet szentélyéhez csak a harczi Bátorság szentélyén keresztül lehete jutni. Ovid.*) Fast, VJ. 241 ; minek értelmét kiki *) P. Ovidius Naso, római költő, szül. Sulmoban (ma Solmoiu), a pelignek földén, 43-ban Kr. e. meghalt számkivetésben Tomi nevű városban, a fekete tenger mellett, 17-ben Kr. u.