Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) január-február • 1-47. szám

1927-02-22 / 42. szám

Békéscsaba, 1927 február 22 Köröavidélc 3 SZÍNHÁZ Asszonykám. Operettnek van jelezve, de inkább bohózati téma a szövege ennek a darabnak. Az ujabban bemutatott operettek után a gyengébb, kevésbbé sikerültek közé tartozik, bár nagyon kedves, fülbemászó dal is van benne és operetthez illően táncokkal is el van látva. Az előadása jó volt. Peltünt a különös szereposztás. Az t. i., hogy Burányi énekesszerephez jutott benne s kellemes, kisterjedelmű hangjával igen ügyes játéka mellett tűrhetőt nyújtott, a többi szereplők Véghelyi, Torma, Földvári Korda, Perényi, Z. Egyed Margit és Zilahy igyekeztek kihozni belőle, amit lehetett s Peré nyi—Véghelyi sodronykötélen végződő egyik táoca sok tapsot és báromszoros ujrázást is kapott. A szom bati és vasárnapi közönség jól megtöltötte a szinházat, de az a benyomásunk, hogy hosszú életű nem lesz ez a darab. Színházi iroda közleményei Kedden este a Cirkuszhercegnő a szezonban már tizenkettedszer előadott legoagyobb operett sláger, melynek eddigi előadásai a legteljesebb siker jegyében folytak le, zsúfolt házak mellett, nyilt szini tepsok és ismétlések folytonos sorozatában! Főszereplők: Kornély Mária, Véghelyi Iza, Földváry Sándor, Polgár Ferenc, Korda Sándor, Perényi Kálmán. Szerdán »Hajtóvadászatc a legszebb és legérdekesebb operett, melynek érdekfeszítő tartalmas meséje, valamint kifejező szép melódikus zenéje, mindig a legnagyobb hatással volt a közönségre. Heíi műsor: Kedden este 8 órakor. Cirkuszhercegnő. Szerdán este 8 órakor. Hajtóvadászat. Csütörtökön este 8. órakor Magdolna (A bérlet). Díszelőadás Rá kosi Jenő 60 éves irói jubileuma alkalmából. Ünnepi beszédet dr. Korniss Qéza tanácsnok tartja. Pénteken este 8 órakor. Játék a kastélyban. (Mozihelyárakkal.) Szombaton este 8 órakos. Uraim csak egymásután. (Mozihelyárakkal.) Vasárnap este 8 órakor. Chopin operett újdonság. A vármegye gyomra Mit fogyasztottunk a unit évben? Érdekességre tarthat számot az a kimutatás, amelyet a vármegyei gazdasági felügyelő terjesztett be tegnap a vármegyéhez, amelyben részletesen kimutatja, hogy a vármegye lakossága az elmúlt esztendőben mennyi és milyen hust fogyasztott. A kimutatás szerint a mult év folyamán a vármegye területén közfogyasztás céljaira 7349 szarvasmarhát, 17742 borjut, 29124 juhot, 2403 bárányt, 42 kecskét, 14 gödölyét, 307/8 sertést vágtak le, amelyek közül emberi fogyasztásra alkalmatlannak találtak és elföldeltek 142 marhát, 13 borjut, 12 juhot és 141 sertést. Vasúti rakodó állomásokról 5110 vasúti kocsiban elszállítottak 6788 marhát, 4861 bor jut, 1736 lovat, 21 csikót, 3796 juhot, 232 bárányt, 113285 hizott sertést, 25974 sovány sertést, 2611 süldőt és 1164 malacot. Ezek közül 1497 marhát, 878 lovat, 2203 juhot, 13426 hizott sertést külföldre szállítottak ki. tHIH<lfl)Mlt»«lt«IH<<t4><>IM^H4<<<«MHiW^i4m4<tt<tMUIMIHHHIHMtiitM»fl»«HI Kedden és szerdán Fél 7 és fél 9 órakor Maharadzsa gyöngye Napkeleti szerelmi regény 10 fejezetben. A két főszereplő : Gummar Tolnás, Karina Bell. A modern filmtechnikának az á nagy dicsősége, hogy egy ragyog

ó témát olyan köntösbe tud öltöztetni, amit egy színpad még megközelitetni, sem tud. A világ legszebb tájainak s az eseményeknek érdekes peregtetésével szenzációs hatásokat tud kiváltani. Vonatkozik ez a megállapítás különösen erre a filmre. A maharadzsa gyöngye kiemelkedik minden eddig látott keleti tárgy és kép körül. Szemkápráztató gazdagság, látványosság számban menő mesés pompa övezik körül az európai leányt, kit a sors India maharadzsájával hoz össze. Színhely: Montecarló - India. Csütörtök— | vasárnap Romon Houorro B BEN N H HUR R Romon Houorro OposzlánsEiuü Muhi bohózat 2 felvonásban. Teatermelés Indiában Gamont híradó Márciusi—2 Kedden és szerdán Madame kékszakáll Lid Chaplin falrengető bohózata Emberek és állatok az Ősvadonban Jj\i)jt * M» HlttmilHlllttlMHH(tH»HIHMIH»HHttí»H»tí(mtmi» • » * » «|« f f * H M »»•»•» » í * tÜJ^ — Csak azt szent atyám, hogy a kocsisa bakra üljön. Aztán elkísérjük a kocsiját a kolostorig . . . Nem szeretném, ha útközben még baj érné. Az apát párnás arca elkomorodott. Piros szine ismét fakóra vált. Lelkét megkörnyékezte a balsejtelem . . . Mit akarhatnak még a beste rossz csontjai, hogy még kísérőül szegődnek ? De jónak látta nem szólni és az ajánlatot elfogadni. Pár perc múlva megindult a fogat, nyolc betyár meg utána. Lassan haladt a menet. Már teljesen besötétedett. Sürü, párás köd feküdte meg az erdőt. A nagy sötétséget meg csak fokozták az útra borúló fák hatalmas, lombos koronái. Ha akartak volna se tudtak volna már gyorsabb tempóban haladni anélkül, hogy a maguk biztonságát ne veszélyeztették volna. Egy jó óráig haladhattak már előre, mikor előttük egy éles fütty hallatszott, aztán két rövid . . . A vezérnek szólt az. Meg is értette. A kocsit hagyta előre menni, ő meg belépett az erdőbe. De néhány perc múlva már kint volt megint és gyorsan társai után lépett a kocsi nyomába . . . Az erdő nemsokára kezdett fogyni. A kocsi egy negyedóra múlva kiért a fák közül s akkor már a tiszta, holdas nyári éjszakában felcsillant az apátsági kolostor száz kivilágított ablaka a magas, erdőkoszoruzta hegytetőn. A szelíden aláereszkedő lejtőről meg akkor ereszkedett lefelé egy jól megrakott kocsi. A kolostorból hozta az Istennevében adott bő alamizsnát. Ugyanis a prior, hogy kedveskedjen uj urának: megtoldotta még a kiadni parancsolt ajándékokat sok minden jóval. A hordóból pedig a minél nagyobbat és a minél vénebb nedűvel megteltet kereste elő. S abból is nem egyet: kettőt gurittatott a kocsira. Isten nevében megy — gondolta — hadd menjen békességgel .. . Mikor a legördülő kocsi elhaladt az apát fényes fogata mellett, a bandita vezér intett embereinek. Azok megfordultak, ő meg a kocsihoz lépett. Az egy intésére megállította a kocsit s a betyár az ajtóhoz lépett. Beszólt a kocsiba. — Szent atyám, mi már visszafordulunk. A kolostor ide látszik már. Odáig nem eshetik már baj. Amit meg kértünk, megkaptuk. Hát áldja meg az Isten! Azért is amit adott, meg azért is, mert jó szívvel adta. Ezzel megemelte kalapját, sarkon fordult és társaihoz lépett, akikkel együtt rövid idő alatt eltűnt ismét az erdő mélységes mélyébe. Elnyelte, eltakarta a végtelen rengeteg, meg a csöndes rejtelmes nyári éjszaka, amely titokzatosan borult rá az illatos tájra. Az apát fogata meg gördült a négy fehér sárkány után föl a kivilágított, ünnepi színbe öltözött kolostorba. őszinte örömmel, szinte lelkesedve fogadták hívei és alattvalói a megérkezett apátot, azontúl urukat és parancsolójukat. A fényes termek fejedelmileg fölékesítve és kivilágítva tárták föl ajtaikat, hogy befogadják urukat, a komoly arcú, meleg szívű tudós papot, akiről azt tartották, hogy nemcsak tudományos, okos ember, de krisztusi szive is van. Aki haragot, gyűlöletet nem ismer, csak fölemelő, igaz szeretetet minden ember iránt. Az asztalok gondosan megrakva hajladoztak az illatos teríték alatt. Ezüst kupák, aranyserlegek sorakoztak egymás mellett Villány és Baaacson illatos, öreg nedűivel színig öntve. A kolostor nagynevű szakácsa ma kétszeresen kitett magáért. Lapokat lehetett volna teleírni az ízletes, cifra étkek gazdag sorozatával, amelyek arra vártak, hogy az inyenckedéshez szokott gyomrok megtölthessék magukat illatos zamatjaikkal. Mindenfelé vidáman mosolygó, megelégedett arcok csillantak föl. Csak az asztalfőn ülő tudós apát arca volt komoly, öt még nem tudta felvidítani a gazdag fogások öröme, sem a badacsonyi bikavér. Noha jó példával járt elől híveinek, még mindig nyomasztóan hatott rá az erdei találkozás, az a gondolat, hogy ezentúl sohasem lesz biztonságos az ut ki se, be se a kolostorba. De talán maga a kolostor sem. S mig hívei jóhangulatban fogyasztották az étkek különféleségeit és fogyasztották a kupák gyöngyöző borait, a komoly képű apát azon törte a fejét, melyik hatóságnak vagy vármegyének tegyen jelentést a történtekről és kérje a karhatalmak kiküldetését az erdő felhajtására s a banditák elfogatására?... Az apát megfeledkezett arról, hogy akkor 1850-et irtak, s a vérzivataros magyar forradalomra még alig borult rá egy tavasz balzsama . . . egy télnek hava és hogy a mindenfelé ütött százféle seb ott sajgott még a nemzet vonagló testén. Kinek képezte volna akkor gondját, baját az, hogy a káptalani kamra megrövidült egy mázsa szalonnával, néhány kenyérrel és egy kis bufelejtővel. És hogy ezért a kis bajért zsandárt mozgósítson erdőt felverni, betyárt elfogni ?-...' Az abszolutizmus kopóinak meg nem az volt a dolguk, hogy betyárt hajtsanak, hanem hogy becsületes magyar hazafiakat hurcoljanak börtönbe, meg bitó alá. Gondolataínak későbbi menetében tehát már maga is be-