Körösvidék, 1927 (8. évfolyam) január-február • 1-47. szám

1927-02-22 / 42. szám

KörOsvltíélk Békéscsaba. 1927 február 22 Értesítés! Tisztelettel értesitem a t, hölgyközönséget, hogy Beliczey-utca 9. sz. alatt nőídivattermet nyitottam. Női és gyermekruhákat a legjutányosabb áron készítek. Tisztelettel Uhrinné Tomka Karolina AUTÓ, TRAKTOR, MOTORKERÉKPÁR TANFOLYAM PFEIFER volt autógyári müvezető, Magyarország egyik legöregebb autószakemberének soffőrtanfolyama Békéscsabán, az áll. polgári fiúiskolában. — Előkészítek garancia mellett soffőrvizsgára urakat és hölgyeket. Úrvezetőknek, hölgyeknek külön előadás. Az elméleti modernül berendezett műhelyben műhelygyakorlattal egybekötve. Az általam vizsgáztatott soffőrök elhelyezkedését elősegítem. Az uj kurzusra már is lehet jelentkezni naponta délután 2—4-ig a polgári fiúiskolában. GÉpíörlíí rongyért bullaűéKpaplrí ad a Körösvidék kiadóhivatala Megjelent Magyarország 1927. évi UjsáMlógasa Kiadja a Rudolf Mosse rt. hirdetési iroda Budapest, IV. Váci-utca 18. Rudolf Mosse-Ház Hirdetőknek kivánatra ingyen és bérmentve f Gyógyáruk Kötszerek Vegyszerek Illatszerek Szappanok Száj és fogápoló szerek Fényképészeti cikkek WÉNICH LAJOS drogériájában Békéscsaba, Szent István-tér 16. Kartellen kívüli műtrágya superfoszfát Phőnix gyártmányú garantált minőségben vagontételekben kapható Phőnix vegyészeti és fémkereskedelmi rt. Budapest, VI. Andrássy-ut 86, Sürgönyeim Sulfur. Telefon: T. 89-08. 1 ujimo S1*E.CIJICISTJL ! Értesítem a t. rádió amateur közönséget, hogy Békéscsabán, Andrássy-ut 16 sz. házban (Debreceny patika mellett) nÁmÓANYAGÜZCETET s eszel kapcsolatban MÜHE. CYT NYITOTTAM Raktáron tartom az összes rádióalkatrészeket különböző kivitelekben. Accumulátorokat töltök a legmodernebb töltőkészülékkel mérsékelt áron. Raktáron tartom az összes villanyfelszerelési cikkeket. Elvállalok : bármilyen az elecktrotechnika körébe tartozó munkát és javítást. Rádió kapcsolási vázlatok, amateuröknek szaktanács díjalanul. Fisc&er T>ál rádió és villám, vállalata. ffi

lÉfl^^ Korosuidék KÖÍiyUUJDONSÁGAI Báró Kemény Zsigmond: Zord idő. Leacock: Humoreszkek. Dr. Jolland Arthur B.: Magyar és angol szótár. Sávoly Sámuel: Ezer útbaigazítás a gyakorlati kertészetben. Erdős Renée: Borsó hercegnő (regény) Thonias Mann : Királyi fenség (regény) Verőfény. Irta a szerelem szerzője (regény) Szép Ernő: Valentine (regény) Dr. Lörinczy Béla: Mit kell a leendő anyának tudni. Vadász Lipót beszédei. Dr. Laurentzy Vilmos: A társadalom fejlődés főbb eszméi. Czakó Emil és dr. Qara Z.: Kis kereskedelmi lexikon. 1926. évi törvénycikkek (dr. Térfy Gyula) Gróf Andrássy Gyula: A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. Maupassant: Balkézről. Heltai Jenő : írók, színésznők és más csirkefogók. Adorján Pál: 150 rádió kapcsolás. Arany János: Toldi, Toldi szerelme, Toldi estéje. Guido de Verona : Életem napsugarában (regény) Megszerezhetők a Körösvidék könyvkereskedésében, Szent István-tér 18. sz. 13 14 látta az apát, hogy hiába fordulna akárhova is, az az Isten nevében elvitt kevés adomány vissza nem térül már. Csak még több is utána ne menjen . . . A prior is idejénvalónak tartotta már referálni urának, hogy a küldött parancs értelmében eljárt és az alamizsnát kiszolgáltatta. A prior szavaira mégjobban elkomorodott a főpap arca s redőkbe vont homlokkal fordult a beszélőhöz. — Elvártam, hogy parancsomat teljesítsd. De hogy megtoldd az adományokat, arra nem hatalmaztalak fel. S hogy mégis megtetted, az csak jó szivedre vall . , . Ám tudod-e, hogy kinek adtad bőkezűen rendünk vagyonát ? A prior kövér arca megnyúlt a kérdésre. De-alázatosan felelt. — Akinek parancsoltad uram. — Azaz annak, aki nekem parancsolt — szólt féligmeddíg ingerülten a főpap. De az is csak annyit parancsolt nekem, amennyit én parancsoltam neked. Kettőnk parancsát is hát nem volt jogod túllépni. Tudd meg és tudjátok meg mindnyájan kedvelt szolgáim, hogy engem betyárok támadtak meg a Bakonyban és arra kény szeritettek, hogy a papi javakból dézsmát adassak ki nékik. Amit hát te adtál ki hivséges szolgám, azt betyároknak adtad — az Isten nevében. Istenkáromlás ezt kimondani is, de igy van. Ezentúl nem vagyunk biztonságban utaínkon, de talán itt falainkon belül sem. A Bakonyt betyárok, útonállók foglalták le maguknak. S most csak kértek, de jöhet idő, hogy majd visznek. Az asztalok körül meglepett, bámuló fejek emelkedtek fel. Mindenki az apátra nézett és egy nagy ah! hangzott el ajkaikról. Az apát folytatta: — Tennünk kellene valamit. Nincsen kihez fordulnunk védelemért, megtorlásért. A császár emberei nem a mi jóakaróink, Magunknak kell hát védelmünkről és jogbiztonságunkról gondoskodnunk. Valami uton fegyvereket kell beszereznünk ugy kolostorunk, mint a magunk külső és belső védelmére. A rend tagjai összenéztek. A jókedv és a mosoly egyszerre elszállt tőlük. Székeiken fészkelődni kezdtek és tekintgettek jobbra-balra, mintha máris veszedelem fenyegetné őket. Az apát, hogy megnyugtassa az immár megfélemlett hadat, mosolyt erőltetett arcára, Egyet húzott az öblös kupából, mintha abban nem a Badacsony leve, de magyar kurázsi lett volna beleöntve s nevetve szólt oda mintegy bíztatásképen: — Nono, hivséges szolgáim, még' nincs okunk megijedni, Csak azért szólottam a dologról, hogy legyen időnk gondolkodni és cselekedni. Nehogy akkor ijedjünk meg, amikor megártana az nekünk. A poharak csengése, a serlegek és kupák szapora forgása közben azután eltértek az ízetlen tárgytól Isten hivséges szolgái, levették napirendről a betyártámadást. És újra, vidáman, jókedvvel ünnepelték a kolostor fiai urukat, az uj főapátot. Egyszerre zúgás hallatszott be kívülről. Fölcsapódott az ajtó s néhány szolga rohant be ijedt arccal: — Eminenciád! — kiáltották el magukat — ég az apátsági istáló. Kigyújtotta a konyha tüze, amelynek lángja átcsapott az istáló tetejére. Ijedten ugráltak föl asztalaik mellől az apátság papjai és rohantak le az udvarra. A lángok harapóztak, csapkodtak mind tovább. A hatalmas istáló rátámaszkodott háttal a magaslatot beszegő erdőre, ahol a hegy oldala lejtősen ereszkedett lefelé a völgyre. Míg az apátság papjai ide-oda kapkodtak, az istáló hátaa ledőlt sövényen át idegen alakok ugráltak be és kezükben póznákkal, fokosokkal nekiestek az égő tetőnek és tépték, szakgatták le a lángoló darabokat. S mig a hajdúk és szolgák a kut vizét hordták és öntözgették az égő tetőre és annak leszakított részeire, a tűz egyszerre kezdett hamvadni s nem telt bele egy óra, az apátság gazdag, hatalmas épületei meg voltak mentve a vöröskakas veszedelmétől. Csak a fojtó füst szaga és a kormos falak mutatták, hogy tűz pusztított az apátság udvarán. A leégett pajta mellett akkor verődött össze nyolc füstös, kormos, idegen alak. Az apát, aki most már odament a rommá lett istálóhoz, megdermedve hátrált onnan. A tüzet oltó idegenekben ráismert támadóira. Ereiben meghűlt a vér a kemény marcona alakok látására. íme, itt vannak már — gondolta remegve —, hogy elpusztítsák az apátság vagyonát. De be sem fejezte gondolatait a megijedt főpap, odalépett hozzá a vezér: — Nincs oka tőlünk megijedni eminenciád. Csak a tüzet jöttünk eloltani, mert megláttuk alulról, hogy láng kapott bele az épületbe. Kár lett volna leégni a házaknak, a palotának, meg a sok kincsnek. Azzal megemelte kalapját a büszke, dacos képű ember és megfordulva társaival együtt, eltűnt az üszkös falak mögött.