Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) október-december • 220-296. szám

1926-12-25 / 292. szám

8 Körösvidélc oekéscsaba, 1 926 december 25 A pengő. Irta: Sc§ober Béla, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója. Az 1926. év karácsonya nevezetes fordulópontot jelent az uj Magyarország gazdasági életében. A karácsonyi ünnepeket követő első hétköznapon ölt fogható alakot az uj magyar pénzegység, a pengő. Ezen a napon kerülnekforgalombaa pengőre szóló uj bankjegyek és a pengőre és fillérekre szóló váltópénzérmék. S ha a pénzrendszer reformjának hosszas és alapos előkészítése folytán a gondolathoz már hozzá is szoktunk, ezek az uj kézzelfogható pénzjegyek a közönség előtt szemléltetni fogják Magyarország pénzügyi konszolidációjának betetőzését: az aranyon, mint értékmérőn alapuló független és szilárd magyar valuta megteretését. A pengőnek ez a megjelenése nagy lépést jelent állapotaink normalizálódása felé. Végét veti a milliós számok okozta sokféle kellemetlenségnek és viszásságnak. Megszűnik a hosszú számsorok irása, mely kereskedőnek, iparosnak anynyi felesleges munkát és időfecsérlést okozott. Megszűnik a milliós számok okozta bizonytalanság az értékelésekben, , becslésekben és számításokban. És ha kétségtelen is, hogy a koronáknak immár több mint két éve bekövetkezett stabilitása, a pénz becsülésére ismét megtanított, az apró összegben való takarékoskodás jelentőségét, mégis csak az hozza vissza tudatunkba, hogy annak az 1 pengőnek, sőt még annak a 10 filléresnek is komoly értéke van, amelyért magamnak valami hasznosat tudok megszerezni. De vannak az uj pénzegységre való tényleges áttérésének bizonyos veszélyei is, amelyek csak tisztán látó szemmel és a nemzeti társadalom tudatos fegyelmezettségével hárítható el. Az áraknak papirkoronáról pengőre és fillérre való átszámításánál igen könnyen felmerül a csábítás az árak bizonyos kikerekitésére. Hogy az ily praktika végeredményben célra nem vezet, világos, mert az árképződést, amint azt a tudomány és a gyakorlat egyaránt megállapították, más és sokkal hatalmasabb tényezők irányítják. Átmenetileg azonban az ily eljárás sok viszásságnak válhat kutforrásává. Ezértnem lehet eléggé figyelmébe ajánlani annak a kereskedőnek, iparosnak, vagy akárki másnak, akinek eladó portékálya van, hogy azt a vélt hasznot, amit az árak felfelé kerekítésével az eladáskor elér, sokszorosan elveszíti azon többleten, amit ily felfelé kerekített áruk vásárlásakor fizet, mert hiszen az emberek általában többször szerepelnek a gazdasági életben vevők, semmint vásárlók gyanánt. Az első ellenszere tehát a felfelé kérekités veszélyének az eladók józan belátása és a termelő és kereskedőtársadalom fegyelmezettsége. Ugyanezt a fegyelmezettséget kell azomban a fogyasztók részéről is elvárni. A fogyasztók passziv rezisztenciája, vásárlástól való tartózkodása a felfelé kerekített árakkal és a felfelé kerekitőkkel szemben, a leghatásosabb ellenszere mindennemű drágitási törekvésnek. De még ha itt-ott mutatkoznának is az uj pénzre való áttéréssel kapcsolatban az árak felszámításánál és a fizetések lebonyolításánál bizonyos nehézségek, ezen csodálkoznunk vagy azt rosszalnunk nem kell. Hiszen rövid átmenetről van csak szó, amelyen mindenképen át kellett egyszer esnünk. S maga a rendszabály, a pénzforgalomnak ezekre a bevált egészséges alapokra való hozása oly gazdasági és erkölcsi előnyökkel jár, amelyekszázszorosan kárpótolnak muló kellemetlenségekért és jelentős lépéssel hoznak közelebb a béke szép világához. I I I I I I I I I I SZORMEK/1BATOK BOÁK ÉS MINDENNEMŰ SZÖRMEÁRU A LEGOLCSÓBBAN J*ongrácx András sssücsnél URSZINYI DEZSŐNÉ-UTCA 15. ALATT SZEREZHETŐ BE. Sxabólcnalc felfér báránybélés olcsó árban. A Duna-Tisza csatorna. Kétszáz esztendő óta van napirenden a Duna-Tisza csatorna kiépítésének kérdése s kétszáz esztendő óta megszámlálhatatlan sokszor virradt fel a munkálatok megkezdésének napja, de mintha az események összejátszottak volna a csatorna épités ellen, mindég valami nagy ,— — •••• — — I I I I I I I I I Ön nem mos helyesen! Minden háziasszony panaszkodik, hogy a mosás „rettenetesen drága". Hiába töri a fejét, hiába számol, mégsem jut eredményre. Ha olcsóbb gyártmányokat vásárol, akkor nem nyer semmit, ez bizonyos, mert régi és igaz mondás, hogy olcsó húsnak híg a leve. Itt is áll az, hogy a legjobb a legolcsóbb és hogy ez az egyedüli módja annak, hogy a ház kincsét: a fehérneműt helyesen kezeljük. Az a kérdés tehát, van-e mód arra, hogy a mosást olcsóbbá tegyük anélkül, hogy az hátrányára lenne a fehérneműnek. Igenis van, — sőt ez a mód igen egyszerű. Nem szükséges hozzá egyéb, mint hogy a háziasszonyok egy kicsit tanuljanak és hogy szakítsa nak a mosás eddigi módjával, amely talán jó lehetett a háború előtt, de ma, a mostani drágaságban, semmiesetre sem gazdaságos. Mossunk helyesen — ezt követelik a mai idők! Szakítsunk avval, hogy válogatás nélkül használjunk mindenféle mosóeszközt, szappant és szappanport. Szakítsunk avval, hogy a nagyanyáink napjaiból származó mosási módszereket használjuk gondolkodás nélkül a mostani idők megváltozott viszonyai között is. Bizonyos, hogy a fehérnemű kezelésiben a háziasszony régi megszokások rabja, épen ezért nem is tudja elképzelni a mosást máskép, mint a legnagyobbfoku szappanhasználattal. De épen ebben rejlik egyik főoka a mosás drágaságának. Ha a háziasszony PERSILT használ, ami tudvalevően bőségesen tartalmazza a legfinomabb elosztásban a legjobb szappant, akkor minden további szappanhasználat nem egyéb teljesen felesleges költségnél, ami emellett nem is mozdítja elő a mosás eredményét. Könnyen meggyőződhetik erről mindenki egy ellenpróbával. Aki Persilt használ, annak egyedül csak Persilt kell alkalmaznia, — de természetesen a legpontosabban kell igazodnia a használati utasításhoz, mert csak igy biztosítja a Persil legjobb kihasználását és a lehető legeredményesebb mosást. Gyakran figyelmen kivül hagyják azt a másik követelményt is, hogy a fehjérnemüt csupán egyszer kell kifőzni. A Persíi használata mellett tel esen elégséges, ha a fehérneműt csupán egyszer és mindössze egy negyedóra hosszat főzik ki. Az ismételt kifőzés időveszteséget jelent, emellett pedig — ami ma még nagyobb súllyal esik latba — jóval több tüzelőanyagot használ el. Ez a a két dolog a titka az olcsó mosásnak; igy érhetünk el nagy megtakarítást szénben, időben és anyagban. A fontos azomban az, hogy egyszer csakugyan próbát tegyünk, még pedig teljes komolysággal és minden előítélet nélkül. Arról van szó, hogy az egyik legfontosabb háziberendezést lényegesen egyszerűbbé tegyük és hogy tetemes megtakarítások.'t érjük el: ez csakugyan megéri, hogy legalább egyszer egy kísérletet végezzünk. Igen sok példát tudnánk felsorolni arra, hogy olyan háziasszonyok, akik kezdetben makacsul tagadták, hogy az egyszeri kifőzés egyedül Persillel! elégséges a kifogástalan mosás biztosítására, helyes kísérlet után örökre belátták tévedésüket és most valóságos elragadtatással nyilatkoznak ennek az eljárásnak előnyeiről. Ami a szénhasználatot illeti itt is már egy ellenpróba mindenkit meggyőzhet arról, hogy mennyivel kevesebb szenet kell ennél az eljárásnál fogyasztani és hogy mennyivel kevesebb igy a kiadás. Ez nyitja annak, hogy mind több háziasszony alkalmazza épen most kizárólag a Persilmosást. Olyan mosási módszer ez, amely a legnagyobb fokban egyszerű és kényelmes, emellett ami ma különösen fontos a mosást az elképzelhető legolcsóbbá és leggazdaságosabbá teszi. esemény ütötte fel fejét az ég peremén s az események hatása alatt abba kellet hagyni a terv kivitelét. Már törvény is van a DunaTisza csatorna kiépítéséről, még a Deák Ferenci időkből, de az, 1840 évi 38. törvénycikk sem tudta előbbre vinnia Duna csatorna ügyét. Egész irodalma van a csatorna nagy ügyének s bár a vélemények és ellenvélemények minden mezőnyt bejártak, egy eredmény elvitázhatatlan s ez az, hogy a vélemények és ellenvélemények küzdelméből a Duna-Tisza csatorna kiépítésének szükségessége vált bizonyossá. Az épités megkezdésének útját alighanem Ausztriával való közösségünk is hátráltatta, mert míg egyrészböl nem volt kívánatos, hogy a magyar területek erősíttessenek, másrészt az utolsó pillanatban mindig akad egy-egy közös ügyes kívánság amelynek teljesítése sok magyar álomnak sírját ásta már meg. Talán ebben kell látnunk egyik főokát annak, hogy bár törvény intézkedett a Duna-Tisza csatornáról, a kiépítés nem indulhatott meg. A közelmúlt hónapokban egy jól szervezettnek látszó akció indult meg s ez az akció napirenden igyekszik tartani a Duna-Tisza csatorna ügyét. Kiadványokban, amelyet gróf Szapáry László irt, s melyet szerző gróf Bethlen Istvánnak ajánl, ajánlásában igy szól: „Magyarországminiszterelnökének— ki a világháború és forradalmak borzalmaiból szegény hazánkat a konszolidáció és rekonstrukció útjára terelte és akinek hatalmas alkotó erejére vár e kétszázéves csatornaterv megvalósítása." Az Ausztriával való közösség megszűnt s a magyar nemzet öncélúsága minden vonatkozásban kibontakozik és érvényesül s igy, ha valóban oly nagy a csatorna gazdasági jelentősége, mintamilyennek két évszázad műszaki és gazdasági tekintélyei mondják, akkor valóban nem lehet jobb helyre adresszálni a kérést, mint gróf Bethlen Istvánhoz. Való, igaz, hogy éppen a világháború és forradalmak ezer kérdést és megpróbáltatást gördítenek útjainkba, de saját gazdagodásunk és erősödésünk érdekében félre kell tennünk minden hátráltató akadályt s hozzá kell látnunk minden olyankérdés megoldásához, amely a nagy magyar egyetemesség átfogó céljait szolgálják. Már pedig belső gazdasági érdekeink mellett, nem vitatható el az a vitális érdek sem, amely az erdélyi és tiszavidéki magyarságot a terv keresztülviteléhez fűzi. Amikor e kérdést tárgyaljuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Duna csepeli kereskedelmi kikötőjének ügyét sem, amely világjelentőségénél fogva egyenesen várva várja azt az időt, amikor a DunaTiszaköze, a Tiszántúl, a Marosmente és a Körösvidék bekapcsolódik a csepeli kikötőbe s ezze Budapest világjelentőségének eme lésébe. Nem csodáljuk tehát azt, ha a Duna-Tiszaköze és a Tiszántúl magyarsága éber figyelemmel kiséri a csatorna ügyét s ha örömmel lát minden mozdulást. Napjaink gazdasági és szociális vonatkozásaira, azért van hatással a csatorna épités ügye, mert minimális számítás szerint a magyar munkásság tízezreinek, mintegy hat, nyolc évig biztosit kenyeret. Tisztelettel állunk meg a kétszáz esztendős terv előtt s a magyar társadalom minden rokonszenve a terv uj felkarolóié.