Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) október-december • 220-296. szám

1926-12-25 / 292. szám

Békéscsaba, 1926. december 25 Körösvldélc Magyar világ Magyarországon. Irta: Kovács Mihály, a békéscsabai ipartestület elnöke. Az istenfélő ember megváltójának születésnapján, a szeretet és béke ünnepén minden józanéletü és vallásos ember szive-lelke tárvanyitva várja azokat a nagyszerű eseményeket, azokat az uj eszméket, amelyeket az Isten igéi alapján közel kétezer év óta a nemzetek lángelméi ezen a szent napon nyújtani szoktak. Izgatottságban, lélekzetvisszafojtva várja az ember azokat az uj eszméket, amelyek őt az ő világi és a világontuli élete boldogságának előkészítésére tanítják, mert mindenki sejti és érzi, hogy ezek örök időkön át érvényben maradnak s minden tartósan boldog életnek alapkövét képezik. Ég és föld elmúlhatnak, de az Isten parancsolatai soha el nem múlnak, mondja a szentírás, mert a lelki élet csak ezek keretén belül lehetséges s azon tul már a gyehenna vészes tüzei égnek. Ezt tudja minden nagykorú ember, mégis vannak sokan, akik az Isten parancsolatait sem a magánéletükben, sem a közéletben tiszteletben tartani nem akarják, hanem az önmagukalkotta rövid életű rendszerrel s az erőszak alapkövére szeretnék itt a földön a poklok birodalmát felépíteni. Ez azonban sohasem fog nekik sikerülni, mert a világ léte vagy nemléte az isteni parancsolatoki ól függ teljesen s ha az emberiség általánosságban azokat megtagadná, bekövetkezik a világ megsemmisítése. Ebből a szempontból tehát csak kétféle ember áll egymással szemben, aki tiszteletben tartja az isteni parancsolatokat s aki tagadja azok érvényességét. Amely társadalom vagy család tiszteletben tartja azokat, ott békesség és megelégedettség honol, amelyik nem, ott a viszálykodás és állandó elégedetlenség üti fel tanyáját. Ez áll a nemzetekre vonatkozólag is. Teljesen céltalan és meddő tehát azon egyéneknek, társadalmaknak és nemzeteknek a harca, amelyek az isteni parancsolatokkal össze nem egyeztethető világnézletet alkottak maguknaknak s abba szeretnék az emberiség közéletét belekényszeríteni. Ezt a nagy energiát inkább a szellemi és anyagi közjavak gyarapítására és tökéletesítésére kellene felhasználniok. Céltalan azért is, mert a nemzetek többsége mindenkor az isteni parancsolatok mellett fog kitartani s ezáltal a maga fennmaradását és fejlődését biztosítani. Erre a világtörténelem sok példát szolgáltathat. De nem is kell messzire mennünk, hanem csak a mi nemzetünknek az akaratát kell komoly vizsgálat alá vennünk, amelyet a legutóbbi napokban hozott az egész világ tudomására. A magyar nemzet akarata abban áll: hogy az egyének és társadalmak viszálykodását, pártoskodását tovább tűrni nem hajlandó ; követeli a haza fennmaradása és megerősítése érdekébenanemzetmindentagjától az isteni parancsolatokat betöltő önálló magyar kormány iránti hűséges engedelmességet; kívánja za isteni jog és igazság alapján békés diplomáciai eszközökkel az ezer éves haza hiányzó területeinek mielőbbi visszacsatolását. A magyar nemzet akaratnyilvánításánál is tehát bebizonyosodott az, hogy azoké a társadalmaké a jövő, amelyek az isteni törvény, a valláserkölcs alapján akarnak élni. Ez a meggyőződés és hit vezérelte az embereket az urnákhoz, nem a külső befolyásolás. Ennek a hitnek állandó megszilárdítása legyen a magyar nemzet főfeladata. Minden igaz magyar ember őszinte örömmel üdvözli hazánk sorsának jobbrafordulását. Mindnyájan érezzük, hogy uj korszak kezdődik hazánban az Urnák ezerkilencszázhuszonhetedik esztendejében. Hogy ez az uj korszak boldogabb lesz-e, mint az eddigiek, az nagyrészben önmagunktól függ. Hiszen most magunk irányítjuk nemzetünk sorsát. Nem kell idegen hatalom beleegyezéséért könyörögnünk. Most mondhatjuk, hogy magyar világ van Magyarországon, de el is kell követnünk mindent, hogy ez ugy is maradjon s hogy ennek előnyeit a nemzet minden tagja állandóan élvezhesse. A magyar nemzet minden tagja kivétel nélkül legyen hü polgára e hazának és részese a fönt leirt közszellemnek. Hogy a beköszöntő uj korszak tényleg boldogabb jövőt biztosítson a magyar haza minden hű polgára számára kell, hogy a magyar kormány és az egész társadalom megtegye a korszakalkotó intézkedéseit. Nem elegendő a fillérnek régi jogaiba való visszahelyezése; nem elegendő a munkáskamarák felállítása, hanem ezeken kivül az egész társadalmi életünket is gyökeresen kell megformálnunk. Meg kell teremtenünk szépszerével, a társadalmi egyesületek munkájával, ha lehet vagy a törvény szigorával, ha kell, a nemzet minden polgára számára egyformán kijáró tiszteletnek és megbecsülésnek közszellemét. Be kell hoznunk a kor tiszteletét és megbecsülését a foglalkozásra való tekintet nélkül. Kötelezővé kell tennünk, hogy a magasabb iskolai képzettség nem jogot, hanem több kötelességet és több felelősséget jelent mindenkivel szemben, tehát a fiatalabb iskolázottak kötelesek legyenek a korosabb és kevésbbé iskolázottabbakat tiszteletadásban és megbecsülésben részesíteni. Egyszóval az intelligencia lépjen érzelmi közösségbe a néppel és legyen őszinte és önzetlen vezére minden téren, hogy az ne legyen kénytelen drágán fizetett álvezéreket tartani. A józanul gondolkodó munkásság nem is kivánja a hatalmat, hanem csak azt, hogy megkapja munkájának becsületes ellenértékét és hogy emberhez méltó életet élhesen. Ha a kormányunk és a társadalom megteszi a maga kötelességét, akkor nem sok idő múlva nem lesz kűlömbség munkás és polgár között hanem mindanynyian egy táborban leszünk s akkor lesz igazi magyar világ Magyarországon. Felhívjuk a vásárló közönség figyelmét KellnerMárton Békéscsaba, Andrássy-ut 6. alatti üzletére, hol a legjutányosabban szerezheti be szemüvegeit a legfinomabbtól, a legolcsóbb kivitelig. Időmutatókat, színházi látcsöveket, bor,must, tej, pálinka, benzin és lugmérőket, nagyitóüvegeket, kötszereket, betegápolási cikkeket,tanszerjátékokat, laternamagikákat, borotválkozó eszközöket, stb. Díjtalan szemvizsgálat! IÉIIIWMWMWM Újévi nyaklcendővásár ! • Selyemsálak, férfiingek, gallérok, divat&arlsnyák, keztyük, esernyők olcsó, szolid árakon R.OKJIY divat és rövidáru üzletében Berényi-ut 1. szám alatt. Kis víziló helyett leopárd. A minap egy közismert németországi állatkereskedő cégtől többek között kis vízilóra kaptam rendelést. Minthogy a felajánlott öszszeg épen nem volt megvetendő és az előre is érdekesnek ígérkező vadászkaland is nagyon csábított, azért a legszükségesebb dolgok csomagolása után a legközelebbi vonattal leutaztam a Havas folyóhoz. Hogy müy élvezet az ilyen kirándulás, azt leírni szinte lehetetlen, azt csak érezni lehet. Egyik nap kulturember módjára autón robogni valami soirée-ra s másnap már a jazzband helyett — mert sajnos már olyan is van néha-néha Addis-Abebaban — az oroszlánok, vízilovak, hiénák, sakálok koncertjét hallgatni. Mennyivel szebb, élvezetesebb és idegcsillapítóbb az utóbbi s még hozzá belépőjegyet sem kell váltani hozzá, sőt ellenkezőleg, rendesen a művészek fizetnek a nekünk nyújtott élvezetért a bundájukkal. Mint emiitettem már, ezen kirándulásom célja kis vizüó csikó fogása volt. A szerecsen vadőröktől kapott információ szerint a legközelebbi és a legalkalmasabb hely, ahol kis vízilovat láttak, a Havas folyó volt. Azért választottam ezt a helyet, mert ez érhető el a leggyorsabban. Reggel 9-kor indultunk AddisAbebából és este 4-kor leszálltunk egy kis elhagyott állomáson, ahonnan még másfélórát gyalogoltunk, mig a folyóhoz értünk. Hamar felállítottuk a sátrat és a moszkitó háló alá bujtunk, hogy elkerüljük a kis vérszopó bestiáknak, a maláriaoltó szúnyogoknak a szekirozását, mely ilyankor napnyugta előtt és napnyugta után a leghevesebb. Alig helyezkedtünk el uj kis otthonunkban, amikor közvetlen közelről megszólal egy víziló. Ordítása, mely kilométerekre elhallik, a nagybőgő hangjához hasonlít, csak kicsit öblösebb. Jelnek nem rossz, gondoltuk, majd meglátjuk holnap, mit lehet tenni. Másnap már hajnalban talpon voltunk azzal az elhatározással, hogy semmire nem lövünk, csak tanulmányozzuk a terepet. Amint lassan, óvatosan haladunk s lessük a vizilómamát, mely fiát sétáltatja, minduntalan erős zajjal ugrálnak fel s ugyanugy tűnnek el a bozótban az óriás vaddisznók és a különféle antilopok. Néha bizony egy-egy villogó, nagy agyarú vaddisznó látására felkapjuk a fegyvert, célba vesszük, aztán amig szemünk kiséri a vadat, leengedjük a fegyvert. Több, mint egy órája mehettünk már, de vízilovat még egyet sem láttunk. Nyom volt bőven, sőt az egyik annyira friss volt, hogy a legázolt fü szemmelláthatólag akkor egyenesedett fel. E nyomon, jobban mondva e kis uton menve, kis tisztás helyre jutottunk, amely lóheréhez hasonló szép zöld fűvel volt benőve, közepe táján több méter körzetben szép rövidre, mintha lekaszálták volna, le volt legelve a fü. Majd pár lépésnyire az előbbihez hasonló helyre bukkantunk. Szóval ide járnak lakmározni a vízilovak. Az egyik csapáson, mely a leghasználtabbnak látszott, vermet ástunk, majd gondosan betakartuk galyakkal és füvei, hogy gyanúsnak ne találják. Ha véletlenül az anyaállat esik bele, akkor könnyű a dolgunk, a kicsi ott marad mellette, akkor már csekélység megfogni, összekötözni és elhurcolni. De ha a fogás nem sikerül, akkor kicsit nehezebb a dolgunk, akkor meg kell lesni az öreget, mikor kijön a szárazra és lelőni, még pedig ugy, hogy helyben összeessen. Az utóbbi mód sokkal kegyetlenebb, mert az anya életébe kerül és igazán szomorú látvány, amikor a kis árva, nem ismerve a borzalmas halált, költögeti anyját s el nem mozdul mellőle még az emberek közeledtére sem. Másnap kora hajnalban indultunk a verem felé. Az ilyen cserjés helyeken rendesen 12 serétes fegyveremet viszem postával megtöltve, ez szerintem a legpraktikusabb olyan helyen, ahol hirtelen leopárddal vagy oroszlánnal kerül szembe az ember, pláne félhomályban, amikor a golyós lövés bizonytalan. Most is, mint előző nap, vaddisznók csörtetnek mindenfele, de ezúttal még rájuk sem emelem a fegyverem, csak a vízilovat keresem, hátha kikerülte a csapdát s itt legel a kicsivel valahol a közelemben. Egyszerre csak velőtrázó sikoltást hallok a hátam mögött. Hirtelen megfordulok s szembe találom magam egy hatalmas állattal. Első pillanatban csak egy sötét, nagy foltnak láttam, mely a farkával csapkod idegesen. A másik pillanatban eldördül a lövés, utána rémes, csontokat hasogató ordítást hallatva felém ugrik a sebzett állat, de még ugrás közben éri a második lövés, mire összeesik, mint egy nyul, egyet-kettőt hörög még, aztán meg sem moccan többet a szép, hatalmas leopárd. Ezzel vége lett az aznapi vadászatnak. Vízilovat nem fogtunk, de azért mégis boldogan tértünk haza a szép zsákmánnyal. Addis-Abeba (Abyssinia). Gajdács Mátyás.