Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám
1926-08-24 / 190. szám
Ei' Békéscsaba, 1926 augusztus 24 Körösvidélc 3 Szent Margitszigeti Szanatórium. Az ország legmodernebb belgyógyászati, diétás s fizikoterápiás gyógyintézete. Szanatóriumiszobákfürdőkkel, napi ötszöri étkezéssel 280,000 koronától. Klinikai osztályon teljes ellátás fürdőkkel 170,000 K. A Magyar Köztisztviselők Fogyasztási-, Termelő- és Értékesítő Szövetkezet 99. csabai fiókárudája Andrássy-ut 6. szám alatt. Fűszer, csemege és saját gyártmányú hentesáruk. 1 R$. füstölt kolbász 20,000 K Óborok. Fehér 12,000 K Siller 14,000 K Trappista sajt 36,000 K. Boezonádi mülép lerakat. Árudánkban mindenki vásárolhat *\yW4HmnWf4tl l Hll tll l ll « a « ' »'• ««•«•«»•!•« á.« • « |i iii ih • !• VVVVVIIV ITMTTTtlI t f 1 f f 1 • MHIMII1I ItTTII VIWfWtVIVVVVT Kedden és szerdán Lagerlöf Zelma Nobel dijat nyert uilághirü regénye QÖSTfl BERLINQ I. rész : Az Ekeby-i gauallérok II. rész : i\z Észak garabonciása Csütörtök és pénteken Csak 16 éuen felülieknek Grand Guignol: A vörös éjszaka fantázia 6 felvonásban. Francia remekmű! Bizonyára sokaknak jut eszébe egy kedues uisszaemlékezés Gösta Berling neuének hallatára. A regényirodalom remekmüue, mely mély hatást kelt fiz oluasó lelkében. Témáját, cselekményét mint élményt hordozzák lelkükben azok, ktk oluasták a regényt s egy újszerű mitosz tárul ki azok előtt, ktk Ismerik Gösta Berling történetét. A regény megfilmesítése a modern jilmteehnika brauurja, ahol a regény jőalakja nem tér el az oluasók képaeletében élő Gösta Berlingtől. Szereposztása a stockholmi Nemzeti Szinház legjobb erőit állította sorompóba, kik a regény főalakjalt utolérhetetlen müuészettel játsszák. A regény filmfeluételet Lagerlöf Zelma jelenléte és útbaigazítása mellett történtek. Szombat és uasárnap Conrnd Veldt A fiörencei hesediís Ufa film! Két nagy kuKoricasórét bérbe veszek PLESCH iiSi/nöksÉSi Iroda Békéscsaba II., Beliczey-u. 2 Prima lekuárnak ualó berzeneei, muskotály sziluára előjegyezni lehet. Naponta frissen szedve. Kapható Beliczey-utca 2. sz. alatt. A kendertörést folyó f>ó 24-én szilctéri telepünkön megkezdjük. Előjegyzéseket felveszünk sziktéri irodánkban Békéscsabai Kisgasz&úK Sxöv&ílze&ete 80 77 is a társulatnál, az elvtársak pedig nagyon pártolták a „művészetet". Vodacsekből utcabiztost csináltak. De azután bejöttek a románok és nekünk pucolnunk kellett. Akkor mentünk Brünnbe. Ott nem volt pénz. Üresen maradt a ponyva minden este. Kijöttünk hát ide. — Itt nem panaszkodhatnak. — Nem, csak az a kutya artistavér ne volna az emberben ! Ugy unom már ezt a konyhaszagot . . . Ebben a pillanatban kinyiltak a terem ajtói és kettesével, hármasával illegették be magukat a smokingos előkelőségek, az üdülőhely bennszülött vendégei. Ez már beszéd! Itt ugyan nem kérik kölcsön az uraságot! Micsoda elegancia! Aki csak kivülről látja ezt a kis várost, sőt akár magát ezt a házat is, el sem tudná képzelni, hogy mi lakik benne ! Egyik szájtátogatásból a másikba estem, de nem volt időm örvendeni a Jósé együgyü fecsegéséből nyert uj ismereteknek sem, mert folyton kellett törölgetnem a kanalakat, meg a villákat is, amikor a kések fényesitését már befejeztem. Pedig milyen jól esett csak: egy pillanatra is elgondolnom, hogy mennyire lefőzöm estére az öreg Ferencet, aki semmit sem tudott, vagy legalább is nem árult el a Vodacsek truppról és a hotel bérlőjének Vándorival való rokonságáról! — Ott jön Franci! — bökött meg Jósé, miközben az éppen kezében tartott pecsenyeforgató villával elegáns, karcsú, finom mozgású hölgyre mutatott, aki pont az én ablakom előtt telepedett le a vendégsereg hangos ünneplése közepette. Hajszálon múlott, hogy el nem játszottam tüstént Jósé együgyü bizalmát. Amikor közvetlenül az ablak előtt láttam ugyanazt az Ágnest, aki a hajón szinte könnyekre fakasztó hatással mesélte el szivreható történetét, bizony szinte felkiáltottam. Nagy szerencse, hogy le tudtam nyelni a szót s csak később magyaráztam meg Jósénak meglepetésemet. — Hiszen ez valódi nő! — Azt hiszik ezek a feketék is — felelte vigyorogva. — Nézze csak, hogy tolakszanak majd a kegyeiért! Ilyen közelről még sohasem láttam ezt a vakmerő fickót. Most aztán alaposan szemügyre vettem. Arca hamvas, mint egy ártatlan gyermeké, dereka karcsú és hajlékony, mozdulatai kecsesek, semmi habozás, semmi határozatlanság nem volt bennük. Mintha csak született naiva lett volna ! azért, hogy az egész személyzet előtt dokumentálja irányomban táplált kivételes jóindulatát, egy kis vágódeszkára emelt ki három ízes, piros, paprikás példányt a legszebbjéből és elébem tette. Szemérmesen nyúltam a kitüntető csemege után és amig hálás pislogatással köszöntem meg, azt hittem, hogy minden fehér, sárga, fekete és félfekete kartárs rajtam mosolyog a konyhában. Nem mondhatnám, hogy túlságosan resteltem volna a dolgot, hiszen ilyen csekélységre gondolni sem volt kedvem, de mégis különösnek találtam helyzetemet, mert életemben ez volt az első példa arra, hogy nőszeméllyel szemben elért „hódítási" sikeremnek anyagi hasznát (a jelen pillanatban a sült rákok) vegyem. Ám gondolhattak magukban a sunyiképü cimborák azt, amit akartak, első lépésem várakozáson felüli sikerének értékét nem csorbithatta gúnyos mosolygásuk. A fő, hogy bent vagyok! A többi jön magától — gondoltam és a győztes hadvezér megelégedett büszkeségével jártattam végig tekintetemet a helyiségen. ' A konyha végén ablak volt, amely egy nagy terembe szolgált. Ezen az ablakon keresztül adogatták be a felszolgáló személyzetnek a rendelt ételeket és a frissen mosogatott teríték darabokat. Az ablak párkányán tányérokból épitett tornyok, poharak, sótartók és olajos, meg ecetes üvegek foglaltak helyet, mig közvetlenül egyik sarka mellett egy darab bőr volt egy asztalkára szegezve, azt kőporral szórták tele, összehajlitották és ugy dörzsölték két vége között ragyogó fényesre a késeket. Ez éppen nekem való pozició volna, gondoltam magamban, mert minden nagyobb szakértelem nélkül, újságírói előképzettségem segítségével is könnyen betölthetem, de ezenfelül módot biztosit arra, hogy a mulató nagytermének minden asztalát és minden evő, vagy ivó vendégét állandóan szemmeltarthassam feltűnés nélkül, sőt az összes felszolgáló leányokkal is feltétlenül megismertet, mert én adom mindeniknek a kezébe a rendelt holmikat. A protekció, amit a fekete asszonyság kegyeivel nyertem, itt is segítségemre volt. Alig fogyasztottam el a rákokat, máris odaállhattam az ablak elé és megkezdhettem a kések fényesitését. r
