Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) július-szeptember • 146-219. szám

1926-08-24 / 190. szám

4 Körösvidélc pekéscsaba, 1926 augusztus 25 Szobafestői munkákat legújabb mintáimmal a legszolidabb árak mellett készitek. Festéküzletemben házifestészethez mindenféle festékanyagok, ecsetek, faliminták stb. kaphatók, ezekhez utasítással is szolgálok. Szikora Mihály szobafestő, Berényi-ut 13. szám Özv. Vískí Dezsőné II., Tátra-utca 1. szám alatt. Van szerencsém értesiteni a tisztelt közönséget, hogy 29 év óta fennálló bádogos műhelyemben minden e szakmába vágó uj és javítási munkálatokat szakszerű vezetés mellett a legjutánvosabb árakon vállalok. A vállalkozó urak figyelmét felhívom, hogy bádogos munkákra minden esetben forduljanak hozzám ajánlattételre Eperpálinka literenként 50,000 K Seprüpalinka literenként 55,000 K árban kapható a Békéscsabai Központi Szeszfőzdében. IZZAD 0N 7 Miért nem használ sueeo láb, kéz és hónalj tzzadás elleni szert I Készíti WENIGH LAJOS drogériája Békéscsaba, Szt. lstuán-tér 16. : BÉKÉSMEGYEI KERESKEDELMI BANK RT. PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK Békéscsaba, Telefon 46 és 82. LEÁNYINTÉZETE Ferencz József-tér 6. szám alatt Folyósit 35 éves hosszú lejáratú törlesztéses kölcsönöket 8.8 százalékos annuitás és 88-89 százalékos árfolyam mellett. Elfogad betéteket és nvujt hiteleket a legelőnyösebben. Foglalkozik mindennemű bankári ügyletekkel. 78 A nagyterem egész napon át néptelen volt, vendéget sehol sem láttam, mégsem fogytunk ki a munkából. Lázasan készülődtünk az estére, mert amint Jósé (így hivták itt a valamilyen József nevezetű osztrák főszakácsot) mondta, ebben a lokálban este kezdődik az élet. Estére valóságos európai színezetű lokállá változott az egész addig ridegen, üresen ásítozó hatalmas terem. Az asztalokat nagy gonddal és raffinált Ízléssel teritették meg, a teritékek közé virágokat, gyümölcsös tálakat és malagás butéliákat helyeztek, a falakra újonnan kötött, illatos füzéreket aggattak és végül megjelentek a leányok is, a hotel pincérei, akik egyforma és feltűnő takarékossággal szabott, kíváncsi férfiszemekhez alkalmazott öltözetükben ugy hatottak, mint valami párisi revüszinház görlicéi. Nehezen vártam, hogy szemükközé nézhessek, mert bizonyosra vettem, hogy száz között is megismertem volna Ágnest a cirkuszos gyerek bemutató játéka után. A vendégek még mindig nem jelentkeztek s igy a lányok elszéledtek a jókora teremben asztalaikhoz, anélkül, hogy csak egy is közelembe került volna, — Jól mehet itt egy ilyen üzlet, ahol ennyi csinos leány van — szóltam végre is a főszakácsnak abban a reményben, hogy kiveszek belőle valamit. — Megy is ez — felelt egykedvűen. — De kiadás is lehet elég. — Itt olcsó az élelem. — De a lányok beszerzése! Azt hiszem, hogy itt drága importcikk a fehér leány. — Ah, van elég. Ezek leginkább artistanők, meg egy-egy szegény földmivesleány, aki elvesztette szüleit a fazendán, vagy magától jött ide, mert itt nem kell kapálni. — Artistanők? . . . Persze, kijönnek szerencsét próbálni. Ezt a társaságot én nagyon szeretem. Már megismerkedtem itt Braziliában egy magyar artistával. Ereztem, hogy veszedelmes téma, amibe belekapaszkodtam, de meg akartam maradni mellette, mert kíváncsi voltam, hogy Jósé tesz-e célzást Zelényire, tud-e róla, vagy Ágnesről valamit. Bátorságomat megjutalmazta a véletlen. — Sokan vagyunk mi itt — felelte Jósé, — könnyű itt európai artistát találni. 79 — Talán ön is artista ? — Hát bizony nem rég óta foglalkozom a kotyvasztás mesterségével. Brünnben még légtornász voltam a Vodacsek cirkuszban. — És miért hagyta el a cirkuszt? • Nem hagytam el. Most is tagja vagyok. — Vissza akar menni hozzájuk ? — Nem. Itt van az egész cirkusz. — Itt? — Itt, ebben a házban. Az öreg Vodacsek, a direktor, ennek a hotelnek a bérlője. O maga is jeles artista. Itt van az öccse is Braziliában. Ügynök Sao-Paulóban. Szállítja nekünk a friss anyagot. — Nehéz dolog lehet! — Csak ember kell hozzá! Egy jó cirkuszból pedig minden kitelik. — Szakács is, hoteligazgató is, pincérkisasszony is, sőt munkásvédő tisztviselő is . . . Megijedtem, hogy elszóltam magam. Vándorira céloztam, mert Jósé szavai nyomán biztosra vehettem, hogy a mi emigrációs házbeli „védelmezőnk" nem más, mint az ifjabb Vodacsek. A főszakács légtornász nem vette észre elszólásomat, mert dicsekvő hangon készült kivágni a nagy tromfot. — Van nekünk ám — magyarázta eltelve a Vodacsek trupp utolérhetetlen sokoldalúságától — olyan kollégánk is, aki ha akarja, fiu, ha akarja, leány! — Ne mondja! — kaptam szaván. — Erre igazán kíváncsi vagyok! Az is itt lakik a hotelben ? — Nem, az utazni szokott, de most éppen itthon van és minden este eljár ide a kompániába. Nagyszerűen megfeji minden este a fekete gavallérokat. O a lelke itt az egész boltnak. — Mikor szokott érkezni? — Mihelyt kigyulladnak a lámpák. Nappal nem lép fel, mert ha még egészen tejfeles is a képe, egy kis smink mégis kell hozzá, hogy jól huszonnyolcra tudja venni az egész fekete hot-volét. — Milyen eredeti pesties zsargonban beszél maga! Talán hosszabb ideig működött Pesten is ? — Igen. A háború után ott gyülekeztünk, de a forradalom és a kommün felborította az üzletet. Mi ugyan ott sem haltunk éhen. Jó összeköttetésekhez jutottunk. Volt egy-két művésznő