Körösvidék, 1926 (7. évfolyam) április-június • 74-145. szám

1926-05-23 / 116. szám

2 Körösvidék Békéscsaba, 1926. május 30. Vízvezeték és csatornázás Hozzászólás Békéscsaba legégetőbb problémáihoz Irta: Szilassy Lajos Elkönyveltnek látszik az a szkeptikus megállapítás, hogy Békéscsaba vízvezetékkel való ellátását és kanalizálását — kedvezőtlen természeti fekvésénél fogva — megoldani nem lehet. Eme nagy horderejű kérdésben vagyok bátor — egy kis statisztikai kimutatást mellékelve — hozzászólani. Teszem ezt azért, mert hazafiúi kötelességemnek tartom meglevő javaink minél gazdaságosabban és célszerűbben való felhasználása utjátmódját szerény képességemhez mérten is megjelölni, illetőleg az elhangzott vélekedésekhez a „több szem többet lát" elve alapján hozzájárulni. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy ugy a hajdani Rómát, mint mai műveltnek nevezett szokás és jog utódait a jó közlekedő utak, a vizvezezeték és csatornázás ügyes megoldása emelték ama egészségi és anyagi gazdasági magaslatra, melyen állottak, illetve állanak. Hogy mit jelentenek a jó utak : mennyi anyag- és energiamegtakaritást, időhasznositást a mai kereskedelem- és iparuralta világban, azt hiszem, szükségtelen reprodukálnom, hisz ezer esetben konstatáltatott már. A vízvezeték és csatornázás léte vagy nemléte pedig állandó kifejezője az emberi betegeskedés és halandóság statisztikájának s nézzük csak meg, mindig ott a nagyobb a halálozások és betegségek száma, ahol ez a kérdés megoldva nincs, — ami természetes is. Egészségtani okoktól eltekintve, (bár — ne adj Isten — pld. kolera és hasonló ragályok dühöngése idején a hermetice nem kanalizált, pöcés megoldású árnyékszékekkel fungáló városok valóságos melegágyai és gyárai a ragadós károk bacillusainak), mennyi energia- és anyagpazarlással jár az, ha pl messziről kell a vizet hordatni, a pöcéket meretni kell (ami egészségtelen szagot áraszt az egész kornyékre) s fürdők, vizöblitéses árnyékszékek csak a legkörülményesebb — úgynevezett „házi vízellátással" — rendezhetők be, amit — épen körülményes volta miatt — a legtöbben szívesen el is hanyagolnak, illetőleg egyáltalán nem készíttetnek. Abesszínia sem zárkózhatik el a nyugati müveit államoktól, azért, hogy országát az európai államok nívójára emelje, több alkirály kíséretében átvitorlázott Európába. Mindenütt a legnagyobb, királyoknak kijáró pompával fogadták e fiatal, végtelenül szimpatikus, megjelenésével imponáló és mégis egyszerű uralkodót. Ami szépet, ujat és az emberiségre nézve áldásosat látott, azt most, amennyire tőle telik, mind meghonosítja országában. Még európai tartózkodása alatt jött a távirati parancs az utak építésére, ugy hogy mire vissza jött, a legszebb utakon vonult be kíséretével várába a magával hozott gyönyörű automobilokon. De nemcsak a Ras, hanem a vele levő többi fejedelmek is meghódoltak a civilizációnak, Amióta visszajött a misszió, egymásután épülnek a város legforgalmasabb helyein a nádkunyhók közelében a legmodernebb egyemeletes paloták és az utca forgalmába, mely tevék, öszvérek és szamarak által bonyolódik le, minduntalan belePedig az emberi szellem és önbecsülés színvonala ma a legegyszerűbb rétegekben is olyanfoku, hogy egyenesen legfőbb szükségletei közé sorozza a minél többszöri fürdést télen ugy, mint nyáron a legtöbb ember s ha ez akadályokba ütközik, kellemetlen és messzire kiható pszihikai és fiziológiai konzekvenciái lesznek. A rohanvást fejlődő Békéscsaba jövője teljes mértékben megköveteli, — épen népességénél fogva — hogy a vízvezeték és csatornázás problémája minél sürgősebben megoldást nyerjen, igy kivánja ezt a sziv és a rátió 1 Hogy miképen volna ez keresztülvihető ? Mi sem természetesebb, minthogy áldozatok árán, amely áldozat azonban tízszeres, sőt I — százszoros 1 busás kamatot hozna. Mielőtt a szerény nézetem szerinti kivitel módozataira térnék, közlök egy kis statisztikát a jelenlegi „ártézi" rendszerről. Tudomásom szerint Békéscsabán van cca 16 egyenlő vizbőségü ártézi kut. Megállapításom szerint egy-egy kut napi vizbősége körülbelül 18 hektoliter viz. ami tizenhat kútnál közel 300 hektoliternek felel meg. Tehát 300 hektoliter viz folyik ki naponta Csaba tizenhat kutjából. Ebből a legjobb esetben felhasználódik a nappali (tehát 150 hektoliter) vízfolyás fele, vagyis 75 hektoliter, 225 hektoliter pedig kihasználrtlanul folyik el. És nincs viz Békéscsabán 1 Akkor, amikor cca 225 hektoliter csak ugy, ahogy jött —• elfolyhat, csapadékká változhat át 1 Nem lehetne ezt is felhasználni ? De mennyire lehetne 1 összpontosított szivattyús nyomatással magával ezzel a felesleggel el lehetne látni egyelőre egy ecélra felépített víztorony utján a legszükségesebb háztartási vízellátást s fokozni lehetne véleményem szerint oly módon a vizbőséget. hogy ujabb — csoportos ártézi kutrendszerrel, maga az acélból építendő víztorony és rezervoár körül egy ártézi parkot — esetleg közönséges kutparkot — kellene létesíteni, amelyeknek vizét — ha szükséges tisztitókon át — a főrezervoárba lehetne felnyomatni. Az ártézi rendszernek az az előnye is megvolna, hogy a tartányba való nyomatás — vagy szivatás, az ártézi viz felszökő sajátságánál fogva lényegesen olcsóbb és könnyebb, mint a közönséges kutakból való szivónyomatás s azt a körülményt, vegyülnek az újonnan érkezett autók. A legjelentősebb, szinte korszakalkotó ujitás Abesszínia történetében a cséplőgép megjelenése és az uj kórház meg az iskola, melyeket a Ras saját költségén építtetett, illetve hozatott. A cséplőgép felszentelésekor maga a Ras vitte és dobta bele az első kévét, amit egy éppen itt időző német filmtársaság meg is örökített. Nemcsak a városban, de az ország belseje felé is terjeszkedik a kultura. Pár hónappal ezelőtt nyitotta meg a Ras az első belföldi, kb. 200 km.-es utat Debra Markosba. Legutóbb pedig egy német farmer csináltatott a saját költségén 125 km.-es utat, melyet én a napokban tettem meg s amelyről legközelebb írok a „Körösvidék"-nek. Addis-Abeba 1926. május. •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• Lapunk legközelebbi száma — a pünkösdi ünnepek miatt — szerdán reggel a rendes időben jelenik meg. hogy az ártézi fúrás drágább, ez a helyzet egyensúlyozná. A tartányból való elágaztatás — megfelelő magas torony építése esetén — már könnyű másodlagos munka volna, mely a vizidijakkal megtérülne. Eme vélekedésem ellen az lehetne a kifogás, hogy — hátha kiapadnak az ártézi kutak ? hátha nem elég bő a vize az altalajnak ? — megnyugtatásul közlöm, hogy vannak Csabán házi kutak, melyekben a föld szine alatt 1'50 m. mélyen áll a viz, közepes használat mellett, cca 5'50 m. magas oszlopban ; lehetne tehát biztosításul közönséges kutkolóniát létesíteni az ártézieken kivül, melyeknek szénszűrőn átbocsátott vizét — szükség esetén — vándor szivattyurendszerrel szintén igénybe lehetne venni. Ez volna a vízellátás I A kanalizálás már kissé nehezebbnek látszik. Pedig éppen olyan fontos kérdés ez is. Ezt ugy lehetne megoldani, hogy — mert megfelelő vizbőségü, eleven folyó a gazdaságos felhasználhatásra nincs, (— az élő csatorna ecélra kicsi —) a város megfelelő perifériáján a szükséghez mérten három-négy, Ha összevetjük a vidékünkön csak 2—3 évvel ezelőtt is forgalomban volt autók számát a mostaniakéval, óriási emelkedést látunk. Ma már autó szaladgál a legeldugottabb falvakban is és egészen egyszerű embereket is látunk bérautókon utazgatni, akik néhány évvel ezelőtt talán azt mondták, hogy semennyi pénzért nem ülnének ilyen veszedelmes járműre. Ez örvendetes jelenség, hiszen már Afrikában is tudják, hogy az autó nem luxus, nem kiváltságos emberek passziója, hanem a társadalom minden rétege számára nélkülözhetetlen szükséglet, amely nélkül nem lehet lépést tartani a rohanó fejlődés egyre növekvő követeléseivel. Kár, hogy itt az Alföldön akadályok tornyosulnak az autónak még rohamosabb terjedése elé, mert bizony, ha haladni akarunk a korral, ha nem akarunk a Pató Pálok tempójával élni, nem járhatunk az ökörszekér sebességével. A mai élet hajszája nem elégszik meg a vicinális vonatok nehézkes járásával sem és látjuk, hogy már nemcsak a városi, hanem a falusi ember is bérautót követel, ha más városban vagy községben akarja ügyeit elintézni. Ez komoly szükséglet, aminek még az eddiginél is szédületesebb gyorsasággal való fejlődésére kell számítani és útjából a városok, a községek, a vidék s az egész ország fejlődése, haladása érdekében ki kell küszöbölni minden akadályt. Ezek között legelső az utak keskenysége és eléggé nem gondozott állapota, sót sok helyen a teljes hiánya. Második, a sok tanyai ló ijedős makrancossága, harmadik és legsürgősebben orvosolható a kocsisok képzetlensége és az autósokkal szemben táplált rosszindulata. Minden szerencsétlenségnek, ami autó és kocsi között megtörténhetik, ez a három körülmény az okozója. Nagy hiba, hogy nincs annyi pénze az országnak, hogy rendes szélességű müutakat építsen mindenfelé s hogy a meglévő keskeny országutakat karbantartsa és kiszélesítse. Műutainkon (kevés kivétellel) olyan gödrök vannak, hogy kutyát lehetne temetni beléjük néhol. S még ezek esetleg még több deritőtelepet lehetne építeni, amelyeknek derített fekaliatermékei ma már értékesíthetők is volnának. Ide ajánlatra a legkisebb kunyhótól a legnagyobb palotáig minden háztartás és kloakák szennyvize s eme kanalizációnak időszakos mosatást lehetne adni pl az élőcsatorna vize felhasználásával. Ily módon Békéscsaba eme két égető problémája — bár eléggé nagy, de bőségesen visszafizetődő pénzáldozat árán — szerény véleményem szerint megoldható volna s egyáltalán nem kellene angol szakkörök és cégek horribilis ajánlatait, — melyek nyilván lordi igényekre szabattak — sem más, külföldi cégek szakférfiait igénybe venni, amenynyiben honi, nagystílű szakembereink közül bizonyára akadna nem egy, ki becsületes áron, abszolút jó és praktikus módon kivitelezné eme kétségkívül nagy, de hazafias szempontból is üdvös és szép munkát. Ha valamire érdemes figyelmet szentelni és áldozni, ugy erre mindennél érdemesebb, mert „ép testben ép a lélek* s az ép test legfőbb élenye a hygiénia, melynek főalkotói: a vi* és a levegő tisztasága és eléggége. is olyan keskenyek, hogy némely részükön a nap minden szakában életveszélyes a közlekedés. Példa: Békéscsabától végig az orosházi uton, majdnem Csanádapácáig I Itt már Erzsébethelyen, de kint az országúton is valósággal torlódnak egymásra a mindkét irányba haladó szekerek és autók. Erre legalább kétszeres-háromszoros szélességű kövezett útra volna szükség. Ha egy kis eső esik és a nyáriutak feláznak, akkor meg éppen a műútra szorul minden szekér. Pedig mindenki tudja, hogy egy országúton két járműnél több nem fér el egymás mellett, tehát ez a hely alig elég a kitérésekre, előzésről pedig csak nehezen lehet sző. Képzeljünk azonban minden szekér mellé még egy-két ostoba csikót, amit vagy odakötnek anyja mellé s akkor anynyival is szélesebb helyet foglalnak el, vagy szabadon táncoltatják s igy a buta kis jószág éppen az autó előtt ugrál rendszerint. Azért a forgalmi akadályért, amit a csikó jelent, legfeljebb az a reménység szolgálhat kárpótlásul, hogy azok a lónemzedékek, amelyek igy anyjuk oldala mellett már ifjan megismerkednek a zakatoló gépjármüvekkel, felnőtt korukra már bizonyára nem lesznek ijedősek. Az ijedős ló nagy veszedelem és — sajnos — a mi vidékünkön nagyon sok van még belőle. A tanyai lovak, amelyek rendszerint csak hetipiaci napokon jutnak országútra, megvadulnak sokszor még egy újonnan felállított vagy befestett hidkarfától vagy sorompótól is. Az ilyen jószágokat iskolázni kellene tulajdonosukkal együtt, mert a ló ijedős butasága egyszerre 8—10 ember életét olthatja ki, anélkül, hogy valakit is felelősség terhelne érte, Pedig az ilyen esetek alapozzák meg azt a gyűlöletet, amellyel a korlátolt gondolkozású emberek néznek minden autóra. Akit egyszer elragadott a ló, az utálja az autót és kiirtana minden sofőrt. Ám ugyanilyen joggal gyűlölnie kellene a vonatot, a cséplőgépet, sőt az utak műtárgyait is, mert az ijedős ló ezektől is megbokrosodhatik, amig meg nem szokja őket. A forgalmi szabály szerint, ha az Ellenőrizni kell az országutak forgalmát!