Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) szeptember-október • 196-247. szám

1925-10-18 / 236. szám

Békéscsaba, 1925 október 18. Arm WOO korom Vasárnap VI évfolyam 23

7. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal | Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K Gyűlések vitái (vk) Az ország házában megkezdődött az őszi munka. Újra együtt vannak a honatyák, hogy törvényeket alkossanak, intézzék ennek a szegény kis csonkaországnak sorsát. A mi szűkebb hazánkban, városunkban is összeülnek holnap a városatyák, hogy — mint minden hónapban — szenteljenek egy napot a bennünket közelebbről érdeklő házi ügyek elintézésének. Ha e két parlament munkájára gondolok, lehetetlen nem látnom egy közös súlyos hibát, amely nemcsak megbénítja a képviselők tevékenységét, hanem egyenesen kárt okoz az országnak, városnak egyaránt. És ez a hiba a végeláthatatlan szalmacséplés, a komolytalan felszólalások özönt. Az országházban és a városházán egyaránt uralkodik az a szerencsétlen szellem, hogy egy csomó ember szinte minden alkalommal hosszan beszél anélkül, hogy volna komoly mondanivalója. Kedves témájuk ezeknek a személyeskedés, felelős állásokban levő férfiak burkolt megvádolása, rágalmazása, jelentéktelen ügyeknek mérhetetlen felfuvása. Gondoljunk csak mindkét helyen az interpellációkra. Eltekintve a nagyon kevés tiszteletreméltó kivételtől, a legtöbb interpellációnak nincs más célja, mint személyeskedni, vezető embereknek kellemetlenkedni. És a napirendelőtti felszólalások ugyan mit érnek, mit akarnak ? Egy kicsit feltűnni, egy kicsit korteskedni, lehetőleg sok borsot törni mások orra alá s mindenekfelett beszélni és beszélni. Az ilyen felszólalások a szónok szempontjából tulajdonképen hálásak. Nem kell azokhoz tudás, hozzáértés, nem igényel előzetes tanulmányozást, nem jár felelősséggel — elég ha a felszólaló tud egy-két frázist s ha nem túlságosan válogatós az eszközökben és szavakban, amelyek ütnek-vágnak. De mig ezekkel a felszólalásokkal a szónok szerez olcsó babérokat (felületes emberek részéről), addig a köznek nagyon sokat árt. Mert ezek a szalmacséplések elrabolják a legtermékenyebb időt,'amikor a tanácskozáshoz még legtöbb a készség, amikor még nem fáradt az agy. Igy történik azután meg időről- időre az, hogy mig a lényegtelen napirendelőtti felszólalások és a komolytalan interpellációk a gyűlések jelentős idejét lefoglalják; addig a komoly, nagyfontosságú ügyeknek alig jut valami idő. Elmaradnak a szakszerű, komoly hozzászólások, mert akárhány valóban értékes, tartalmas ember már nem akarja kifejteni véleményét részletesen az idő előrehaladottsága miatt s legjobb esetben egy egészen rövid felszólalással intézi el azt az életbevágó dolgot, amely pedig inkább megérdemelné az órás tárgyalásokat, mint egy személyes kis ügy. Jó volna, ha egyszer már magukbaszállnának a képviselő urak ott is, itt is. Megérthetnék, hogy a nép nem azért küldte őket a tanácskozó terembe, hogy beszéljenek, hanem azért, hogy okosan beszéljenek. Beláthatnák, hogy ha nincs komoly mondanivalójuk, akkor nagyobb szolgálatot tesznek a köznek hallgatásukkal, mint üres beszédükkel. a lZ.500-as szorzószám mellett határozott a minisztertanács Hétfőn döntenek oz uj pénz elnevezéséről — Rendkívüli minisztertanács tárgyalja a valorizációs törvényjavaslatot — fl státusrendezés ugye a takarékossági bizottság előtt Budapest, okt. 17. MTI. A kormány tagjai gróf Bethlen miniszterelnök elnökletével tegnap délután 5 órakor minisztertanácsot tartottak, amelyen folyó ügyeken kivül a státusrendezésre és az uj pénzegység megállapítására vonatkozó javaslatokkal foglalkoztak. A státusrendezésre nézve a minisztertanács elfogadta a pénzügyminiszter előterjesztését és akként döntölt, hogy mielőtt a törvényjavaslatot a nemzetgyűlésnek benyújtaná, előbb a takarékossági bizottságban fogja letárgyaltaim. Az uj pénzegység megálla< pitása tekintetében a minisztertanács a 12.500 koronás szorzószám mellett döntött. A pénzügyminiszter az erre vonatkozó törvényjavaslatot a jövő hét folyamán fogja a nemzetgyülésnak benyújtani. Az uj pénzegység elnevezésére vonatkozólag a minisztertanács még nem döntött. Erre a pénzügyminiszter a hétfőn megtartandó rendkivüli minisztertanácson tesz előterjesztést, amidőn a valorizációról szóló törvényjavaslatot is tárgyalni fogják. Országos Széchenyi emlékünnep Az országos Széchenyi emlékünnep szervező bizottsága Schandl Károly földm. államtitkár elnöklete alatt végleg megállapította az országos Széchenyi emlékünnep programmját, amelyet Széchenyi István közélett szereplése megkezdésének 100 éves évfordulója alkalmából november 8 án rendeznek. A csabai várkastély A napokban készült el Bud János pénzügyminiszter díszpolgári oklevele, melyen gazdag ornamentika keretében Mázán László gimnáziumi tanár, jeles művészünk, egyik oldalon a régi csabai várkastélyt, másikon a modern Békéscsaba látképét örökítette meg. Ez alkalommal nem lesz érdektelen megemlékezni az egykori csabai várkastélyról, melyről manapság a csabaiak már ugy is alig tudnak valamit. Pedig a maga idején kitűnő erősség volt, amit a magyar történelem folyamán két izben is bebizonyított. A strandfürdővel szemben, a Kőröscsatorna túloldalán fekvő első kerület északi részét ma is Kastélynak nevezik. Valóban itt állott Csaba urainak, a Csolt nemzetségben Ábránffyaknak kastélya. Hogy milyen elmésen választották e helyet, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kastély a tatárpusztulásból is sértetlenül került ki, sőt ekkor az Ábránffyakon kivül még Apa fia Farkas, a horgosi Kárászok őse is biztos oltalmat talált benne minden népével. Pedig ebben az időben nem is volt várjellege! Egyszerű, tágas udvarházhoz hasonlított, hiszen vidékünkön csak a tatárjárás után kezdtek igazi várakat épiteni; a csabai kastély mégis csaknem bevehetetlen volt, mert — alig lehetett észrevenni. Körülötte a sok nádas, mocsár, bozótos partu Köröság jobban elrejtette, mint ahogy ma egy tüzérüteget el tudnak maszkírozni. De ha észre is vették volna a tatárok, a süppedékes mocsarakon és széles folyóágakon keresztül akkor sem közelíthették volna meg. Az épen maradt kastélyt tehát nem kellett a tatárjárás után újraépíteni, maradt ugy, amint volt, ezt bizonyítják az 1900-as években ott talált cserépleletek, mert ezek még a XII-ik századból valókés nagyon hasonlítanak a vajdahunyadi vár cserépdiszitéseihez. Mikor tehát ÍV. Béla a várépitést divatba hozta, épségben hagyták az ősi udvarházat és köréje építették a várfalakat. Kívüle ezidötájt még a dobozmegyeri és vandháti kastély is az Abránffyaké volt és három vár birtokában hatalmas urakká lettek, Nagy Lajos idejétől állandóan a fónemességhez számították őket. A nagy Hunyadi is méltónak tartotta a csabai kastélyt és urát, hogy 1451-ben itt szálljon meg, miután a fellázadt kcndottieri vezért, Szeretsen Györgyöt, Gyula falai alatt leverte. Da a család egyes tagjai vissza is éltek hatalmukkal. A mohácsi vészt követő években, mikor az ország két pártra szakadt és megyénkben is zűrzavaros idők következtek, Abránffy Péter csabai kastélyából valóságos rablólovag módjára fosztogatta a környéket, sőt a gyulai királyi várat évi adó fizetésére kényszeritette. Csak 1551-ben vetett véget ennek a szégyenletes állapotnak Mágócsy Gáspár, az uj gyulai várkapitány, megtagadva a jogtalan adót. Ábránfy Péter nemsokára meghalt és egyetlen fia, Imre nem folytatta á rablóéletet. De ő is, mint a nemzeti király, Zapolya János buzgó híve, nagy szálka volt a Ferdinánd párti Mágócsy szemében. Ez végre is elhatározta, hogy egyszer s mindenkorra leszámol az ifjú Ábránffyval, annál Is inkább, mert Gyulát, mint egyetlen Ferdinánd párti helyet a környékbeli Zápolya párti urak állandóan veszélyeztették. 1556 április 15-én, sötét éjjel, négy ágyúval megindult a csabai kastély megvívására. Vele volt Szterzenkovics Málé várhadnagy, a csabai Ormay család anyai ágon való őse és a gyulai várnép fele. De a csabai kastély újra bebizonyította, hogy jó helyre épi.ették. Mágécsiék az ágyukkal sehol sem bírták lőtávolba megközelíteni, legalább is annyira nem, hogy falára biztos lövéseket adhattak volna. Mágócsy cselhez folyamodott; egyezkedés végett kihivatta Abránffy Imrét. A gyanútlan fiatalember csekély kísérettel ki is ment hozzá. Mágócsy jól megfigyelte, hol vonul át a fáklyafényük a környező mocsarakon ; a hozzá siető Abránffyt azonnal levágatta és a felfedett uton a kastélyhoz nyomulva annak vezető nélkül fíjetlenkedö őrségét megrohanta, a kastélyt elfoglalta és felgyújtatta, *) Igy halt meg az utolsó csabai Ábranffy és igy pusztult el ősi kastélya, tanúbizonyságot szo'gáltatva arról a késő utókornak, hogy Csaba és Gyula már a törökvilág elején is nagy riválisok voltak. Dr. Haan Albert. *) Pozsonyi Protokollum. káptalan levéltára. 11-ik