Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) szeptember-október • 196-247. szám

1925-10-06 / 225. szám

Békéscsaba, 1925 október 6 \ ÍOOO korona. Kedd Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. füfftjet/Bn koroextény politikai n api lap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ár;, 1000 K | ZSILINSZKY MIHÁLY | Békéscsaba legnagyobb fia, Zsilinszky Mihály hosszú szen­vedés után Budapesten elhunyt. Innen indult el egy egyszerű csabai gazda házából, hogy ragyogó pályafutás után egy ország álljon megilletődve rava­talánál. Zsilinszky Mihály csabai volt egész lelkével. Ebben a városban töltötte gyermekkorát, ide fűzték a legkedvesebb em­lékek, a legerősebb kötelékek: a szülői ház szeretete, a szülök tisztelete, a csabai nagytemplom ... két sirhant a békéscsabai temetőben. Zsilinszky Mihály sohasem tagadta meg szülővárosát. Gaz­dagtartalmu életének nem kis részét áldozta városának s amikor városa hütelen lett hozzá, ő a nagy embernek emelkedett gon­dolkodásával, akkor is csak szerette ezt a várost. Különösen az iskolaügy terén tett rengeteget szülővárosáért. H reálgimnázium, a leánygimnázium, az állami elemi iskolák, mind az ő irántunk való nagy szeretetének örökké beszédes tanúi. Zsilinszky Mihálynak köszönhetjük a Muzeumot, amelyet benső jóbarátjával, Varságh Bélával együtt teremtettek meg, hogy városunk kultúráját emeljék. Hz ő terve volt a hatalmas kul­túrház, amelynek magába kellett volna foglalnia a csabai összes kultúrintézményeket. De polgártársai kicsinyeskedése és hálát­lansága megakadályozták őt e hatalmas terv megvalósításában. Itthon nagyon sok akadállyal kellett megküzdenie, de ő nem csüggedt. Szülővárosáért mindig örömmel, boldogan fára­dozott. Es amikor a nép érthetetlen elfordulása szinte száműzte őt Csabáról — hiszen már alig volt itt mit keresnie — akkor is boldog volt, ha egy csabai embernek igaz ügyében segít­ségére lehetett. S amiként szülővárosát, ugy szerette evang. egyházát is. Hmikor legnagyobb súllyal nehezedett reá az állami gondok terhe, akkor is tudott időt és munkát szentelni egyházának, amelyet ugy szeretett, hogy részt kért annak gondjaiból. Mint tanár, pap, egyházi felügyelő s mint történetíró is hűséggel ragaszkodott apai hitéhez, nagy gyönyörűséggel szolgálta egy­házát. Tanári működésében, egyházi szónoklataiban, történelmi müveiben egyaránt ott lüktetett, mint eleven, élő energia, élet­irányt meghatározó erő, a mélységes evangéliumi vallásosság, liem volt semmilyen szolgálat kicsiny ennek a nagy embernek, ha egyháza ügyérő! volt szó. Mint presbiter, vagy mint egy­házi felügyelő — egyforma lelkesedéssel töltötte be hivatását. Es szerette munkás, nagy szeretettel magyar hazáját Hbban a boldog korszakban élt, amikor láthatta fejlődni, virágozni a hont. S e virágzásnak, e fejlődésnek ő is előmozdítója volt. Tót családból származott, de a magyar nyelvnek hivatottabb tanára, a magyar nemzeti gondolatnak lelkesebb apostola nem volt nálánál. Sohasem tagadta meg származását, de élete szüntelen hirdetője volt annak, hogy beszéltünk légyen bármely nyelven gyermekkorunkban; szivünk, lelkünk, minden értékünk magyar földön csak egygyé lehet: a magyar hazáé. Zsilinszky Mihályt szerdán helyezik el örök nyugalomra. Sírját körülveszi az egész ország kegyelete és hálája, mert ő valóban az egész országé volt. Legközelebb mégis nekünk kell ott állanunk, a mi virágunknak kell legelőször koporsójára hull­nia, mert mégis csak legjobban a miénk volt, ezé a hálátlan városé, amely nem tudta megbecsülni legnagyobb fiát. De ha rajta is bekövetkezett a közmondás, hogy senki sem próféta otthon, legalább emlékét őrizzük meg kegyelettel, ha életében nem emeltük öt fel ugy, ahogyan megérdemelte volna, legalább sirjára hullassuk a gyásznak és bánatnak igaz könnyeit. Életrajzi adatai a kővetketkezők: Zsilinszky Mihály született Békés­csabán 1838 május hó I-én egy­szerű gazda családból. Iskoláit itt, Orosházán és Szarvason végezte. Atyja kívánságára lelkészi pályára lépett s a pesti evang. theológián, majd Halléban és Berlinben folytatta tanulmányait. Az egyetemi évek után Olaszországban, Svájcban, Né­metországban és Franciaországban tett nagyobb tanulmányutakat. A nagytudásu ifjút 23 éves ko­rában a hírneves szarvasi gimná­zium hívta meg tanárának, ahol a történelmet és a magyar irodalmat tanította. A nagy képzettségű rend­kívül finom modorú tanár csak­hamar kedvence lett a szarvasi társadalomnak s az ifjúságnak is. Több kiváló tankönyvet irt s mint egyházi szónok is nagy népszerű­ségnek örvendett. 1874 ben megvált a tanári pá­lyától s egész energiáját a köz­ügyeknek, kiváltképen a megyei, egy­házi életnek s a tudománynak szen­telte. Az Arad—Békési Evang. Egy­házmegye felügyelővé választotta. A vármegyei gyűléseken elért szónoki sikerei a politikai körök figyelmét felé fordították. 1875-ben képvise­lővé választotta a gyomai kerület. Qyomát képviselte két cikluson át, aztán meg Békéscsaba követe volt. Mint képviselő rendkívül értékes te­vékenységet fejtett ki különösen a közoktatásügyi vitákban. Több szak­bizottságnak volt lagja, 1889-ben Csongrád, 1892-ben Zólyom várme­gye főispánjává nevezték ki, 1895­től pedig 1904-ig közoktatásügyi államtitkár volt. Államtitkársága idején is képviselte Békéscsabát majd pedig Szarvast az országgyűlésen. Közéleti értékes tevékenysége mel­leit buzgó mivelője volt a magyar irodalomnak. Különösen a magyar protestáns egyháztörténetirás terén szerzett hervadhatatlan érdemeket. Müveinek száma igen nagy. De történeti müvein kívül nagyon érté­kesek esztetikai tanulmányai s mo­nográfiái is. A politikai élettől visszavonulva csak a tudománynak s szeretett egy­házának élt. A nagy sok munka azonban megőrölte erejét. Több éve már súlyos betegségben szen­vedett, melyből a halál 1925 októ­ber 4 én váltotta meg. Elmultát Békéscsabán a Zsilinszky család s Zsíros András családja gyá­szolja. Mozgósítanak a törökök Konstantinápoly, okt. 5. Törökország elrendelte a mozgósítást. Eddig már több mint tizenkét török hadosztályt koncentráltak a mossuli határon, de a csapatok felvonu­lása még egyre tart. A jelenlegi határokat mintegy 150 km.-nyi vonalon miildenütt megerősítették. A katonák között nagy a lelkesedés. A hadsereg főparancsnokául Dzsavid basát szemelték ki, de szó van arról is, hogy maga Kemal basa vezeti harcba a csapatokat. á Markó-uccai fogházban 01 Rákosi a „trojka" tagjaival Budapest, október 5. Szombaton összesen 20 kommu­nistát szállítottak át a pestvidéki fogházba, [majd vasárnap délelőtt ismét tizet, majd kétszer hatot, dél­után fél 2 órakor ujabb hatot, a „troika" tagjait. Fél 2 órakor a fő­kapitányság elé állott a rendőrségi fekete toloncautó. Harminchat kom­munistát, akikre minden kétséget kizáróan rábizonyították a bűnös­séget, helyszűke miatt a távolfekvő pestvidéki fogházban helyeztek el. Rákosi Mátyást és a „troika" tag­jait a Markó-uccába szállították, hogy esetleg az ujabb hihallgatáso­kon a szembesítésnél kéznél legye­nek. Leleplezték az endrődi hősik emlékoszlopát Nagy ünnepség Enikődön Szép, felemelő ünnepség színhelye volt vasárnap Endrőd, Békésvár­megye színmagyar községe. Ez al­kalommal leplezték le a község 300 elesett hősének emlékére emelt emlék­müvet, melyet Horváth Géza szob­rászművész készített. A szobor egy őrt álló magyar bakát ábrázol, aki­nek hátamegett kőoszlop áll, rajta fekete gyászbetükkel az elesett hősök nevei. Vasárnap Endrőd zászlódiszbe öl­tözött és már kora reggel az ünneplő­ruhás emberek nagy tömege jelezte, hogy nagy ünnepség készül. Nyolc óra felé egymásután érkeztek meg a meghívott vendégek, akik tiszteletére a község közgyűlési termében villás­reggeli volt. Fél 10 órakor a róm. kath. tem­plomban mise volt, melyet zsúfolá­sig megtöltött a közönség sokasága. A mise végeztével a közönség az emlékműhöz vonult, hol kezdetét vette a leleplezési ünnepély a Szent Imre Dalárda által elénekelt Him­nusszal. Utána dr. Kovacsics Dezső főispán lendületes, hazafias beszéde kísére­tében lehullotta lepel az emlékműről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom