Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-06-21 / 138. szám

Békéscsaba, 1925 junius 21. Arm 1000 korona. Vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIOEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K VI. évfolyam 138. szám Gazdasági kibontakozás Irta Tomory Jenő a Petőfi társaság tagja, volt nemzetgyűlési képviselő. Svájcból, a szabadság földjéről, Genfből egy parányi fénysugár de­rengett felénk a rabnemzetek e iegelhagyatottabb országára. Beth­len István gróf miniszterelnök Genfben a Népszövetség pénzügyi bizottságának a szivét felénk, a szenvedő csonka ország felé tudta hajlítani. Ez a reményteljes, kedvező hir, hogy a népszövetség pénzügyi bi­zottsága hozzájárult a kormány elő­terjesztéséhez, amely lehőtévé teszi Magyarország gazdasági kibonta­kozását, mindenesetre sikert jelent, ha nem is oly nagymérvű sikert, mint ahogy megérdemelné ez a gaz­daságilag leromlott szegény ország. Az engedélyezett 30 millió arany­koronát, b külföldi kölcsön eddig igénybe nem vett részét tisztán ál­lami beruházási célokra fordíthatjuk. Ezzel megindulhat az ország ke­reskedelmi és gazdasági kibontako zása, amellyel egy szebb perspek­tívát, gazdasági megerősödésünk kezdetének alapját tudjuk lerakni. Ez a 420 milliárd is sokat jelent az ország gazdasági életében, mert ebből fog főleg felépülni a már ro­mokban heverő ország, és ami a legfontosabb, ebből az összegből fog kitelni a mezőgazdasági hitel is. R mezőgazdasági hitelt rég vár­ják már a gazdák, hiszen minden reménységük ebben volt. Dus ka­lászt hullámzó földjeiknek csak ak­kor lesz meg a gazdag aratása, ha a gazdatársadalom a beruházá­sokra is tud áldozni, mert minden. — a bő aratás is, — attól függ, hogy az áldásos vetést miképen gondozzuk. A világháború megtanított bennün­bet arra, hogy a földnek, (amelyet eddig nem becsültünk ugy, ahogy kellett volna) elsősorban a földnek van ereje 1 A föld adja az életet a nemzet­nek. A föld az egyetlen pozitiv érték, amely soha sem pusztulhat el, ha szorgos és gondos kezek ápolják. Éppen ezért van nagy értéke még annak a kis összegnek is, amit a genfi eredmény jelent az ország számára, mert a mezőgazdasági hitel uj életre kelti e drága hazai földnek szerető munkás művelőit. A munkára váró tettvágy felbuz­dulását őrömmel fogja látni az or­szág, s nagy a remény minden ma­gyar ember szivében, hogy ugy a fizikai, mint a szellemi műhelyekben is fokozott erővel indulhnt meg a testet edző, a lelket nemesítő munka az ország gazdasági vérkeringését felélénkítő ujabb pénzbeáramlás nyo­mán. Némuljon el a politikai torzsal­kodás, a pártgyülölség! Mindnyájunk figyelmét, agyát, lelkét, lüktető szivét a legégetőbb, a legfontosabb kér­dés kösse le, hogy: munkát, kenye­ret, tisztességes megélhetést adjunk minden dolgozni akaró polgárnak. És kérjük az Isten áldását, hogy az aranykalászba szökkenő acélos buza bő áldásban, sürü rendekben dőljön az arató kasza minden villa­nására. Mert ez adja az emberiség­nek az életet és a kulturát! Vakbóloperáoiót hajtottak végre a miniszterelnökön Budapest, junius 20. Gróf Bethlen miniszterelnök tegnap vakbélgyulla­dásban megbetegedett. Délután Die­balla és Ádám tanarok konsiliumot tartottak. Estig állapota rosszabbo­dott és fájdalmai fokozódtak annyira, hogy vakbélmütét alkalmazása vált szükségessé. A műtétet a Fasor­Szanatóriumban Ádám professzor végezte. A miniszterelnök a műtétet nagyszerűen állotta ki. Előrelátható­lag teljesen normális lefolyású lesz a betegség. A miniszterelnök rövid időn belül elhagyhatja a szanatóriu­mot. Nagyváradon megkezdő' dött az „idegenek" kiutasítása Nagyvárad, junius 20. A munka­ügyi felügyelőségen dolgozó vegyes bizottsá? ugy határozott, hogy akik mint szakmunkások egy évi vagy annál hosszabb időtartamra szóló útlevéllel, illetőleg tartózkodási en­gedéllyel vannak ellátva, további intézkedésig benn maradhatnak. — Ugyanez vonatkozik az idegen tőké­sekre is, akik pénzüket valami vál­lalatba fektették. Körülbelül 3—400 munkásnak azonban csak három, vagy hathónapi tartózkodási enge­délye van s ezek, valamint a nem szakmunkások és német bonneok kötelesek engedélyük lejárta után azonnal távozni. (KEK) Feloszlik a nagyváradi határrajzoló bizottság Nagyvárad, junius 20. A trianoni békekötés értelmében működő határmegállapitó bizottság befejezte gondos munkáját s a zárójegyzőkönyveket a napokban irják alá. A határ mentén mindenütt felállították a határoszlopokat s az ántánt által delegált bizottság a helyzetet ratifikálja. A bizottság most pár nap alatt bejárja a román—jugoszláv, magyar—csehszlovák határt s a jegyzőkönyv aláírása után feloszlik. Magyarok Braziliában Részlet Migend Dezső sajtó alatt lévő hasonló cimü könyvéből (3) Útközben az egyik pénzváltóban dollárt cseréltem, minthogy nem volt brazil pénzem. Egy dollár ak­kor 8 és fél brazil miilreis lett volna igazság szerint, de a derék pénz­váltó csak kerek 8 millreist fizetett minden dolláromért, holott még a 8 és feles árfolyamon is elég tisztes­séges haszna lett volna. — Ez hát Brazília, — gondoltam magamban s minthogy az alkudo­zásra nem volt már időm, zsebre­gyürtem a brazil bankókat. A villamoson ujabb meglepetés ért. A kalauz — felismerve idegen voltomat — a menetért 200 reis helyett (megjegyzem, hogy egy mii­lereisban nem 100, hanem 1000 reis van) annak a kétszeresét, vagyis 400 reist, tehát majdnem egy fél millt vett el tőlem. — Ez már mégis csak sok! — háborodtam fel, hát ezentúl már mindenütt igy lesz? Vissza akartam követelni a tulfi­zetett 200 reisomat, de a kalauz tudni sem akart a dologról. Igy az­után meddő vita következett, amely­nek végeztével még szinte nekem kellett szégyenkeznem, amiért meg mertem vádolni a kalauzt. Az állomásra kiérve nem sokat kellett várakoznom vonatomra. Fél 5 órakor indult és jó két és félórai robogás, meg cammogás után este 7 órakor érkezett meg Sao-Paulóba. Az ut Santostól Sao Paulóig iga­zán mesébeillő szépségű. Néhány kilométert sik pályán robog a vo­nat, azután két darabra szakítják és hajmeresztően meredek hegyi vona­lon kapaszkodik felfelé. Kétoldalt banán — és narancsligetek pom­páznak, irtatlan őserdők sötétlenek, meredek sziklafalak ágaskodnak, amelyekről vízesések zuhognak alá szédítő, szakadékos mélységek fene­kére. Az egész harmadfélórás vona­lon nem kevesebb, mint 14 alagút van és se szeri, se száma a sok kisebb-nagyobb viaduktnak. Egész uton azon töprengtem, amit a santosi kikötőben hallottam a te­mesi magyaroktól. Fazenda, emigráció, kiutazás ál­lamköltségen, a magyar földmives családok kifosztása mind olyan uj fogalmak voltak előttem, amelyekkel szerettem volna tüstént egészen közelről megismerkedni. No majd holnap Sao Paulóban. Amint megérkeztem nem is tudom hány, gyárakkal telt kül- és elővá­roson keresztül Sao Pauló állomá­sára, elsősorban is éjszakai szállás után tudakozódtam. Reggel pihent erővel láttam a ku­tatás hatalmas munkájához. Brazilia ipara és mezőgazdasága Ahoz, hogy további tapasztalatai­mat mindenki által megérthető módon adhassam elő, bevezetésül el kell mondanom egyet-mást magának Brazíliának az éghajlati viszonyairól, mezőgazdaságáról, növény- és állat­világáról, gazdasági berendezkedé­séről és iparáról. Nem tudományos szempontból akarok ezekkel a kér­désekkel foglalkozni, hiszen az nem reám és nem is erre az írásra váró, feladat, hanem olyan gyakorlati je­lentőségű tényeket és adatokat aka­rok felsorolni, amelyek feltétlenül szükséges előzetes tájékoztatást nyúj­tanak mindazoknak, akik a brazíliai kivándorlás gondolatával foglalkoz­nak. Brazilia ipara Azért veszem legelőször ezt a kér­dést tárgyalás alá, mert ezzel vé­gezhetek legkönnyebben, aminek megtörténte után az olvasó nyugod­tabb, összefüggőbb képet alkothat a brazíliai mezőgazdaságról, amely tulajdonképen egyesegyedül tölti be egész Brazilia életét. Azt szokták mondani, hogy Bra­zilia a jövő országa. Ez a frázis feltétlenül igazat is mond. Ma alig van ipari élet az egész hatalmas ál­lam területén. A kedvezőbb, köny­nyebben elviselhető klimáju vidéke­ken csak földmivelést látunk, mig Braziliának jó kétharmad része még ma sem egyéb, mint a természetadta nyersanyagoknak szinte kimeríthetet­len kincsesháza. A végtelen őserdők rengetegei a legkülönbözőbb feldolgozásra alkal­mas értékes faanyagon kivül ezer és ezerféle drága, pótolhatatlan mellék­terméket tartalmaznak. (Kaucsuk, chinin stb.) Ott van a belátható időn belül kiirthatatlnnnak tetsző vad- és madárállomány, ami felbe­csülhetetlen értékű prémet és tollat jelent. Ott vannak az olajforrások, a föld méhének drága kincsei. Gyé­mántmezők, arany- és ezüsttelepek és az emberi kutatástól még jófor­mán teljesen érintetlen hegyóriások, amelyek nagyrésze sok értékes ás­ványt, ércet, kőzetet tartalmaz. Ezek után azt hinné az olvasó, hogy Brazília maga a beteljesedett tündérmesék országa és bolond, aki még egy pillanatot is vesztegel Eu­rópa kiuzsorázott, kifosztott, szegény földjén, amig a világ hátán a kin­cseknek ilyen dúsgazdag birodalma terül el jóformán lakatlanul. Pedig csak lassabban a testtel! Az a rengeteg fa, az az olaj, az a kőszén, ami itt nálunk elegendő

Next

/
Oldalképek
Tartalom