Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-08-09 / 179. szám

Békéscsaba, 1925 augusztus 9. Ara ÍOOO korona. Vasárnap VI. évfolyam 179. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal; Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: független keresztény politikai n api lap . 60. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN | Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szám ára 1000 K 9 lelkek lefegyverzése Amikor az Árpádházból származó Imre királyunk ellen testvéröccse, Endre fellázadt, Imre haddal indult öccse megzabo!ázására. A két ellensé­ges tábor egymással szemben állott s akkor Imre egy vesszővel ment az ellenség táborába ezekkel a sza­vakkal : „had látom, ki meri kezét felkent királyára emelni." Magyarországnak ma is csak ilyen vessző van a kezében az ellene min­denünnen összesereglett ellenségek ellen, de ez a vessző ezer esztendős együvé tartozásnak és a történelmi Magyarország lakói együttes küzdel­mének, lelki öntudatának és morális együttérzésének szimbóluma. Nagyon tarthat ettől a vesszőtől Benes, hogy prágai félhivatalos köz­lönyében a szombathelyi eset kap­csán ujabb kirohanást intéz ^ellenünk és könyörögve kéri Magyarország le­fegyverezését. Egyúttal szemrehányásokat tesz Franciaországnak azért, hogy csak Németországgal törődik, pedig ő minket is veszedelmesnek tart és egy német—osztrák—magyar szövetség Csehország teljes összeroppanását eredményezné. A cikk ügyetlenül ki­ejti azt az állítást is, hogy Csehor­szág nem a mai Magyarországtól fél, de azért a lefegyverzést preventív szempontból mégis folytatni kivánja. Ha nem a mai Magyarországtól fél, akkor annak csak az az oka, hogy Benes is teljesen tisztában van, hogy a harmincötezernyi zsoldos katona­sággal biró Magyarország lefegyver­zése teljesen végrehajtatott. Itt már semmi keresnivalójuk nincs az el­lenőnőknek, mert minden igyekeze tük céltalan és eredménytelen s csak utiszámli gyártás számba megy. Ahol nincs, ott hiába keresnek. De viszont, ha a jövő eshetősé­geitől rezzen fel külpolitikai koncep­cióból a cseh államférfi, akkor az ellen meg mit használ az egész le­fegyverzési szekatúra. A jövő kiszámíthatatlan, de a po­litikai élet örök törvényei állandók és azokkal számolni lehet, sőt kell is. Hát abb3n már igazat adunk Benes­nek, hogy ez a kalkuláció cseppet sem kedvez a cseh állam tartóssá­gának, de viszont ezek az erők le­fegyverezhetetlenek. Azok benn élnek a régi Magyarország lakóinak lelké­ben, szivében, vágyaiban és remé­nyeiben. Tót és zipszer testvéreink lelkei nem zsebek, hogy azok kifor­dithatók és megtölthetők legyenek a magyaroktól elkobzott értékekkel, azok a lelkek megértőkre vágyódnak és a megértést nem a csehektől vár­ják, hanem tőlünk. Érzelmi kapcsolataink nem fizi­I kaiak, azokat nem foglalhatja le a cseh finánc, szabadon csaponganak a Nagyalföld sikjain és a Tátra bércei körül. Fogja meg azt Benes, amit ezek a lelkek egymással be­szélnek, anélkül, hogy látnák egy­mást. Nem kell ide fegyver, csak idő és lürelem, ni nem vagyunk idege­sek, mert a mi igazságunk ideje biztosan elérkezik, azt mi nagyon jól tudjuk. Hát csak szaladgáljanak tovább is kölcsönök után, feszítsék meg ere­jüket és szaporítsák hadseregüket, mely máris fölülmúlja teljesítőké­pességüket, szaporítsák ágyuparkjai­kat, gyarapítsák repülőgépeik állo­mányát. Kinek a kezébe kerülnek ezek a fegyverek ? Kétharmadrészben tót és német testvéreink kezébe, azokat pedig meggyőződeseik diri­gálják. Közös hadvezetoségről tárgyal a kisantant Bukarest, aug. 8. (KEK) A kisantant hadseregeinek vezérkari főnökei legközelebb Bu­karestben találkoznak, ahol többek közölt a kisantant közös hadvezetősé­gének kérdését tárgyalják. Ez alkalommal Románia a kisantant közös egyenruhájának kérdését is felveti. Orosz felvonulás a lengyel határon Bécs, aug. 8. Oroszország a lengyel határon 200.000 gyalogos, 16.000 lovas és 2000 gáztámadásra kiképzett katonát vonultatott föl és igy a helyzet az orosz­lengyel határon rendkívül feszültté vált. Az oroszok azt állítják, hogy az egész felvonulás csak nagygyakorlat céljából történik. Ausztria áldozata a vízumkényszer meg­szüntetéséért Bécs, aug. 8. Ausztria 20 milliár­dot áldoz fel azáltal, hogy megszün­teti a vízumot Németországgal szem­ben. Ez a hiány azonban megtérül, mert az osztrákok is megtakarítják a német vízumok szerzésének költségét. A franoiák blokkba tö­mörülnek a kisántánttal Pdris, aug. 8. Franciaország és a kisántánt blokkba tömörülése ügyé­ben Briand konferenciára fogja ösz­szehivni egyik francia városba a kisántánt államokat. Svájci levelek VIII. A berni napok — Egy nap a városban Nem számítottunk arra, hogy tá­borban fogunk lakni, de ha már igy sikerült a dolog, elhatároztuk, hogy kiteszünk magunkért. A szolgálatos őrsnek mindjárt pa­rancsot 8dtam, hogy rendezze be a sátrat, mi többiek pedig egész dél­előtt való mászkálás után vissza mentünk o városba, ahol nagy nem­zeti ünnepet ült Bern lakossága. Az országház elé vonult az itt ösz­szesereglett több, mint 3000 cser­kész, ahol ünnepi szónokok köszön­tötték a cserkészeket s méltatták a nagy napot. Festői szép volt a sok lobogós csapat felvonulása. Itt találkoztunk a csabai cserkész­leányokká', akik igen jó szinben vannak s pompásan érzik magukat. A vezetőket elótessékelték egészen a díszes szószék köré. Rövid be­szédek után felemeló volt a svájci himnusz együttes éneklése. Minket az egész ünnep azért érintett, mert alkalom nyílt arra, hogy a magyar cserkészek impo­záns fegyelmezettségét, szép mene­telését s vidám nótazását bemutas­suk. Sikerült is megnyernünk e fel­lépésünkkel az összes scerkészsve­zetők elismerését. Még egy ünnepről kell megem­lékeznem. Vasárnap délelőtt 11 óra­kor ünnepi istentiszteletek voltak. A róm. kath. templom is zsúfolásig megtelt, de az igazi nagy ünnepség a „Mínster'-ben, ebben a világhírű szép templomban volt. Több mint 3000 cserkész jött el ide lobogók alatt. Az Úr asztala körül álltak a zászlótartók. Minden pad szélén pedig egy-egy tarka őrsi zászló lengedezett. Két cser­kés?pap tartotta a beszédet. Az egyik németül, a músik franciául prédikált. Ima után felszólították a cserkészeket: tegyenek fogadalmat, hogy jó cserkészek igyekeznek lenni. Mélységesen megható jelenet volt, amikor a fenséges gótikus ivek alatt 3000 torokból zúgott fel a fogada lom. Azután egyszerre német, fran­cia, olasz és maggar nyelven szár­nyalt az ének diadalmasan: „Erős várunk az Úristen I" Nagyon meghatottan, mély lelki át­éléssel gazdagabban hagytuk el a Münstert. * Az istentisztelet után megcsodál­tuk a Münster ezer hírességét s az­tán újra találkozván a katholikus fiukkal, bejártuk a várost. Csodál­tuk a világhírű kutakat, az öreg, árkádos házakat, a régi városházét, a parlamentet, a hatalmas hidakat, az Aare kék vizét... Azután az ünnep tiszteletére egy alkoholmen­tes hatalmas vendéglőbe mentünk ebédelni. Külön szobában teritettek nekünk. Olyan elütő volt a szépen bútorozott, selyemtapéiás, lino­leumos teremben a sok szegescipó. Jő ebédet kaptunk s a végén még bort is ittunk, persze efféle jó alma­bort. Mikor ebéd után, kipihent izmok­kal, jóllakva, jó kedvvel sorakoztunk s pontosan, katonásan tettük meg a szükséges csapatmozdulatokat, megéljenezte az ucca közönsége az ár­valanyhajas fiukat. Mi pedig bol­dogan, büszkén énekeltük a szük uccákon: „...tudjuk, vár reánk a Kár­pát, bármikor hiv készen vagyunk 1" A szépművészeti muzeumot néz­tük meg. A miénk sokkal különb. A történelmi muzeum azonban im­ponáló. A csepergős vasárnap délután többi része azzal telt el, hogy néz­tük a szép kirakatokat megállapít­ván, hogy itt a cukor és csokoládé, meg talán a bőráru kivételével min­den drágább mint nálunk. (Egy jó minőségű kész ruha 200—210 frank) Nem is veszünk semmit. Nagy mulatság volt a fiuk szá­mára a Bárén Oraben ahol Bern városának nagy tiszteletben álló 8 medvéjét őrzik. Az élelemért sok bolondságra hajlandó medvéken jól mulattunk. Alig lehetett elmozdítani a med­véktől a kacagó cserkészeket, pedig már vártak nehezen az otthon ha­gyott őrök sok kedves, érdekes hirrel. IX. A berni napok. Magyarok a táborban Emiitettem, hogy elhatároztuk: a mi táborunknak jónak kell lenni. A fiuknak nem kellett nagy biztatás. Megértették, hogy itt a magyar cser­készet ügyéről van szó. Ahogy a helyünket elfoglaltuk, azonnal körül­árkoltuk — éspedig igen rendesen — a hatalmas sátrat. Már ez is feltűnt, mert rendes árkolást itt alig látni. De még nagyobb volt a csodálko­zás, amikor a sátrat berendeztük. A fekvőhelyek szép rendesen, gon­dosan letakarva, egy bizonyos csi­nossággal sorakoztak egymás mel­lett. Minden hátizsák rendesen be­csomagolva volt a maga helyén. A sátor közepén cserkészbotokból és drótból ötletes fogasokat csináltak a kabátok számára, minden párna he­lyén pedig árvalányhajas kalap dí­szelgett. A sátor belseje rendes, tiszta, a bejáratnál ott büszkélkedik a címeres zászló. Nem kell szégyenkeznie drága lobogónknak. A sok nagyon rendet­len és sok kevésbé rendes sátor

Next

/
Oldalképek
Tartalom