Körösvidék, 1925 (6. évfolyam) június- augusztus • 123-195. szám

1925-08-05 / 175. szám

Arm ÍOOO korona Szerkesztőség és kiadóhivatal i Békéscsaba, Szent István-tér 18. Telefon: 60. független keresztény politikai napilap. Főszerkesztő VIDOVSZKY KÁLMÁN Felelősszerkesztő MIGEND DEZSŐ Előfizetési árak: Negyedévre 75000 K Egy hóra 25000 K. Egyes szára ára 1000 K Békéscsaba, 1925 augusztus 5. WHMWilMraWMBft^^ Hi) 11 Szerda VI évfolyam 175. szám Hi volt a világháború okozója írja: Praznovszky Iván rend. követ és meghatalmazott miniszter. II. A.magyar közvélemény tájékoztatására és az ellenséges propaganda ellenmérgéül tekinlsünk át '.röviden az esemányeket, melyek Jvégső következményeiben a háborúhoz vezettek. Ausztria és Magyarország a berlini kongresszuson felhatalmazást kaptak a névleg török fenhatóság alá tartozó Bosznia-Hercegovina megszállására és az ezzel határos novibazári sandzsákon gazdasági és stratégiai utvonalak épitésére, illetve azoknak saját céljaira való felhasználására. Ausztria-Magyarország ezen nemzetközi missziónak nagy vér, de még nagyobb pénzáldozattal eleget tett és ezen vad, terméketlen vidékeket virágzó kultur országokká varázsolta céltudatos, kitartó munkával. Világos volt, hogy ezen megszállás formailag ideiglenes jellege adandó alkalommal állandósítást volt nyerendő. Erre megjött az alkalom az uj törökök által kivívott török alkotmányreform életbeléptetése által, mert az annexió kimondása nélkül Bósznia-Hercegovina képviselőket küldött volna a török parlamentbe. Ausztria-Magyarország tehát annektálta 1908 októberében Boszniát és Hercegovinát, ce békés szándékai igazolására és terjeszkedési vádakkal szemben való ; előzetes védekezésképen a novi-bazári l szandzsákról teljesen lemondott a a törökök javára. Ezen indokolt aktus szerzett jogain alapult, de mint élet — és fejlődésképességünk tanúbizonysága, felkeltette ellenfeleinek irigységét és ; í nagy európai bonyodalom szárma- ! | zott belőle, melyből mi győztesen j j kerültünk ki. Tulajdonképen csak a I ; török volt fellépésünk állal formai ; jogaiban megsértve, de vele kiegyez- ] tünk, a berlini szerződés aláírói pedig Í köztük Oroszország, de.maga Szer• bia is elismerték az annexió által teremtett uj helyzetet. Ennek dacára í a szerbek, akik Boszniát, Hercegovinát, Horvátországot, Magyarország és Ausztria déli részeit elhódítani akarták, állandóan veszélyeztették j § politikájukkal, melyet védőjük az ' Oroszbirodalom részben nyiltan, de \ főképen titokban támogatott, Európa ; békéjét és Ausztria-Magyarország : nyugalmát, fejlődését. 1914 előtt már kétszer voltunk kénytelenek mozgósítani Szerbia miatt, de a béke valahogy mindig meg volt menthető, i hála a mi engedéken ségünknek. De az aknamunka tovább folyt és végül is Ferenc Ferdinánd az osztrák és magyar trónok közös örökösének és nejének Hohenberg hercegnőnek meggyilkolásával végződölt. Ezen aljas orgyilkosság áldozata ugyanis a délszlávoknak Ausztria-Magyarországon belül való egyesítését tűzte ki céljául és igy a nagyszerb birodalom egyik legfőbb ellenségét látták benne. A gyilkosság után megindított vizsgálat szálai egy szerb propagandista egyesülethez vezettek s mivel ennek működését a szerb kormány támogatta, az osztrák- magyar külügyminisztérium ultimátumot intézett Szerbiához, hogy véget vessen ezen képtelen állapotnak. Az ultimátumot Szerbia nem fogadta el, amire a cár elrendelte az orosz hadsereg mozgósítását 1 Hogy Oroszországot szövetségesei nem tartották vissza ezen végzetes lépéstől, az a világháború kitörésének egyik főoka. Enélkül a konfliktus lokalizálva marad s nagyobb vérengzés nélkül elintéződött volna. Kisszerbia Oroszország nélkül nem mert volna a szomszédos nagyhatalomba belekötni az világos, de Oroszországnak absolute semmi köze sem volt az osztrák-magyar-szerb konfliktushoz. Ha pedig vindikálta magának a beleszólási jogot, az éppen hóditó imperialista politikájának a legfontosabb bizonysága. Minket támadtak, létünk alapjait aláásták; védekeztünk, ami minden egyes embernek, de minden országnak is legszentebb joga, sőt kötelessége is. i Sem a józanság, sem az igazság, ' sem a jog nem állapithatja meg, hogy mi akartuk a háborút. De ez a kérdés még sokáig lesz napirenden s majdnem minden érdekelt nép szóvivője hozzászólott már. Nem szabad engednünk, hogy ennek hamis viszhangja támadjon nálunk és álláspontunk jogosságát elhomá| lyositsa. Védekeznünk kell a támaí dásokkal szemben és fel kell ven! nünk a harcot az igazságtalan békékkel és azok igaztalan indokolásával. — Sem Magyarország, sem i Ausztria nem voltak a háború okozói s igy nem maradhatunk annak áldozatai sem. | Anglia is fegyverkezik i Újvidék, augusztus 1. Az „Obzor" hosszú cikkben foglalkozik az általános leszerelés tervével és rámutat arra, hogy épp a befejezést propa| gáló, pacifizmust hirdető Anglia fegyverkezik a legnagyobb mérvben, amiben persze ők egyáltalában nem l látnak imperializmust. Svájci levelek Apróságok, a táborból Gajda Béla javíthatatlan toasztozó. j A hollandok ebédet adtak az itt j levő idegenek tiszteletére hétfőn este. Mi közülünk meghívták a parancsnokot, Gajda Bélát s három fiut. Thiesz Jancsit, Vandlik Lacit és Réthy Dezsőt jelöltem ki a magyar csapat „reprezentánsaiul." Kiöltözködtünk, feltettük az ünnepi j árvalányhajat s büszkén ballagtunk lefelé Kandersteg legelőkelőbb szállodája, a „Schweizer-Hof" felé. Egyszer csak észreveszem, hogy G. Béla Dezsővel hátramarad és németül beszélgetnek. Magamban megdicsértem őket, hogy „gyakorolnak" a közelgő köteles és kényszerű német beszélgetéshez. Csak később sült ki, hogy milyen merényletre készültek. A pompás ebéd után felállt a vendéglátó hollandus és német, angol meg francia nyelven üdvüzölte a vendég- cserkészeket. Ami ezután történt, megfagyasztotta bennem a vért. Felemelkedik az én Béla barátom. Csak nem akar szónokolni ? — gondolom — hiszen ez nem csabai bankett. De csak hallom „Meine Herrenl Liebe Kameraden 1..Kivert a verejték. Mi lesz ebből? Látom, hogy Dezsőnek is kidagadnak az erei, ugy sug ... És — mi tagadás — bár agyongyötörték azt az istenadta német nyelvet, mégis csak kisikeritettek (viribus unitis) egy toasztot. Végeredményben én hálás voltam, mert megszabadultam hasonló verejtékezéstől. És megerősödött bennem a régi meggyőződés, hogy az én jó Béla barátom javíthatatlan toasztozó, aki — ha másképen nem lehet — még németül is szónokol. Mondanom se' kell, hogy a társaság nagyon megtapsolta a szónokot. Aki nem tud hollandul, ne cseréljen bélyeget A kis Csoki nagy bélyeggyűjtő. Hozott is egy csomó magyar bélyeget azzal, hogy majd itt kicseréli idegen ritkaságokkal. Mikor a hollandusokkal már megbarátkoztunk, Csoki azonnal hozzálátott a bélyegüzlethez. Fogolt egy kis hollandi cserkészt, aki — sok handabandázással megértette magát — szintén szenvedélyes bélyegész. A holland fiiatelistának szélesre szakadt a szája, amikor meglátta a „koronázási"-t és egyéb ritkaságokat. Nagy szakértelemmel ki is válogatott vagy húszat a Csoki bélyegei közül s nagy vigadozással rakosgatta, simogatta azokat. Csoki látva a nagy elragadtatást, biztosra vette, hogy hasonló értékeket kap a hollandustól s egy élénk gesztussal értésére adta, hogy csak vigye a kiválasztott bélyegeket s adjon helyettük hollandust. De most jön a tragédia. Hollandus barátunk a jeladás első részét megértette, de a második részt n^m. Boldogan tette zsebre a bélyegeket s melegen megrázta Csoki kezét. Csoki kézzel-lábbal magyarázta, hogy ó csak cserébe hajlandó a bélyeget odaadni, de a hollandus nem akarta ezt megérteni. Csak egyre nyájasabban hajlongott Csoki előtt. Azóta is minden nap kedvesen köszönti a hollandus Csokit, aki — a rossz nyelvek szerint — igy fogedja a lekötelező nyájasságot: „Pukkadj meg, tolvaj 1" Dörgő, a tapasztalt turista. Dörgő bácsi roppant szigorú ember. Mindig komoly és majdnem mindig fölényes. Természetesen ő ért a legjobban a cserkészdolgokhoz. Be is bizonyította ezt a minap. Egy csodaszép vízeséshez mentünk. Simára mosott sziklák közt vezetett az ut. A gyerekek boldogan kapaszkodtak, hogy minél hamarabb elérjék azt a helyet, ahol H vizpor mint finom permeteg hull az emberre. Dörgő, látva a sziklák közt fürgén előrekuszó társaságot, elővette legkomolyabb hangját s tuldörőgve a zuhatag lármáját méltóságteljesen kiáltott: „Ne rohanjatok, mert még elcsúszik valamelyik I Ugy mászkáltok, mint a teljesen tapasztalatlan hegymászók 1 Gyertek erre, szépen, rendbe . . ." Itt hirtelen elakadt a szava, mert egy sima sziklán megcsúszott s gyors iramban „leereszkedett" a zuhatag alkotta sebesvizü patakba. Hiába próbált halálos komolysággal feltápászkodni, hiába mutatta rettentő nyugodt ábrázata, hogy őt nem hozza ki sodrából az ilyen apró incidens, a feltörő hahotát nem lehetett megakadályozni. Azóta a mi jó Dörgőnket mindenki igy tiszteli: „a tapasztalt turista". „Stille Naeht..." 2500 m magasban j Ragyogó szép nap. A havasok f szinte szikráznak a fényességtől. : Lentebb a kopár sziklafalak sajátságos meleg színekben állnak őrt a fenyves erdők felett. A Gemmi hágón megyünk vagy tizen magyar cserkészek. A többiek otthon maradtak, mert nehéz volt a tegnapi glecser-tura. Mi is lassan haladunk az enyhe emelkedésű nyergen. Forrón tűz a nap. Meg-meg állunk „fujtatni". — Ilyenkor n2m győzünk gyönyörködni a mögöttünk maradt táj szépségében s a sziklás havasok közt található rendkívül élénk, gyönyörű virágokban. Most kopár sziklaszorosban visz