Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1922-11-21 / 266. szám

///. évfolyam 266 szám SZERKESZTŐSÉG ÉS XiJWÓHlYATALs Sóltósstosahán, Szent latvún-tói* .ns.. A stsankesxtSíaég telefon axáma t Sffl. Fütfffotien koresztóny politikai ELŐFIZETÉSI ARASCI Egy hóra SSO K, negyeiSó<vr& 350 K, félévre 7QQ X. Egyes szám ái'Si 8 üf. Kedd Békéscsaba, 1922. november 21. iróf Bethlen István miniszterelnök vásárhelyi beszámolója Hódmezővásárhely lelkesen (A „Körösvidék" eredeti tudósítása) Hódmezővásárhely, nov. 20. Rz egész ország, sőt a külföld I is nagy érdeklődéssel várta már ; bosszú hetekkel ezelőtt azt a napot, amelyre gróf Bethlen István minisz- j terelnök vásárhelyi beszámolójának ' megtartását tűzte ki. Maga Hódmezővásárhely, amely j büszkén vallhatja első kerülete képviselőjének a magyar kormány kimagasló egyéniségű elnökét, erre a napra ünnepi diszbe öltözött, hogy méltó pompával és tisztelettel fogadhassa magas vendégét és ] kíséretét, valamint az erre az alkalomra odasereglett fővárosi és vidéki : tisztelgők seregét. Fogadtatás 1 a pályaudvaron ! November hó 19-én, vasárnap délelőtt 9 órakor érkezett meg a j miniszterelnök különvonata Hód- j mezővásárhelyre. Gróf Bethlen Ist- ' ván miniszterelnök kíséretében voltak : nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter, Mayer János, ! Lukács György, Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor, Héj Imre, Zsitvai Tibor, Karaffiáth Jenő, Ángyán Béla ' sajtófőnök, Csizmadia fíndrás, Kun Béla, Bessenyei Zénó és még szá- « mos más képviselő. Rz érkezetteket a pályaudvaron Temesváry Géza főispán és Soós István polgármesterrel az élén, a vármegye és a város szine-java, va- í lamint Békésvármegye képviseleté- í ben dr. Brandt Vilmos főispán ve- \ zetésével a vármegye küldöttsége j fogadta. Soós István polgármester a vá- : ros közönsége nevében üdvözölte ) a vendégeket. í R miniszterelnök — megköszönvén az üdvözlést — megemlítette azt a szomorú körülményt, hogy j Hódmezővásárhely Debrecen után ; a második nagy alföldi magyar \ város, amely — ha csak egy pilla- 5 natra is — ismét a nemzetköziség í romboió barjaiba tántorodott a ieg- j utóbbi választások idején. Hiszi í azonban, hogy a város népe azóta s megint visszatalált a helyes útra. , Hosszantartó, lelkes éljenzés kö- i zepette helyezkedtek el a vendégek < és a fogadó bizottságok tagjai a j hintókon, amelyeknek végeláthatat- j Ian sora a festői szépségű lovas- > bandérium nyomában gördült be a fellobogózott utcákon végig a városházára, ahol az érkezetteket Temesvári főispán villásreggelire látta vendégül. A miniszterelnök beszámolója a „Fekete Sas" nagytermében Délelőtt 11 órára a város társadalmának minden rétegéből összesereglett közönség zsúfolásig megtöltette a „Fekete Sas" hatalmas emeleti termét, amelynek még a karzatai is roskadásig telve voltak. A vendégek pontosan 11 órakor foglalták el helyüket a terem emelvényén. Lázár Lajos pártelnök megnyitotta a gyűlést, majd az egybesereglettek harsogó éljenzése közepette emelkedett szólásra gróf Bethlen István miniszterelnök — Első feladatunk (úgymond) visszaállítani a békebeli állapotokat. Kitűzött célunk felé már megtettük az első nagy lépést azáltal, hogy az indemnitási javaslatba beiktattuk a kivételes hatalom megszüntetését s ugyanakkor megtottük az első intézkedéseket a kereskedelem kötöttségének és a lakásrendelet érvényének fokozatos megszüntetésére is. Annak, hogy külkereskedelmünk alapja ma még a kötött rendszer, nem mi, hanem szomszédaink az okai. A magyar kormány több izben megkísérelte már kereskedelmi szerződések kötését. Ez azonban a szomszédos uj államok érthetetlen zártkozottsága következtében idáig csak Ausztriával sikerült. A lakásrendelet érvényét egyszerre, átmenet nélkül nem lehet megszütnetni, mert a lakásínséget semmiféle .rendelet és lakáshivatal nem küszöböli ki, csak az építkezés. Gondoskodnunk kell tehát először arról, hogy olyan lakásforgalmi viszonyokat teremtsünk, amelyek mellett a magántöke tartsa ismét érdemesnek az építkezések megkezdését. A tavasz folyamán különben maga az állam is ujabb építkezéseket indít. Ezáltal nemcsak a háztulajdonosokat helyezzük vissza jogaikba, hanem sok magyar munkáskéznek és iparosnak adunk munkaalkalmat. Másik fontos lépésünk az, amelyet ünnepelte a miniszterelnököt a rekvirálások és a maximálások megszüntetése \ terén tettünk a békebeli viszonyok I helyreállítása felé. Az ipari munkásj ságot kivettük az ellátatlanok soráj ból. Erre azért volt szükség, mert = többet ér, ha közmunkák kiírására | fordítjuk azt a nagy pénzösszeget, . amelyet eddig a soha ki nem eléi githető közellátásra vesztegettünk el. j Ha a lakosság minden rétege ketlö ! keresethez jut, akkor nincs szükség í közellátásra. [ Törekvésünkkel szemben a szoí cialisták a kötött gazdálkodás visz| szaállitását követelik. Mi pedig nem vagyunk hajlandók visszafelé menni! Mi nem akarunk többé rekvirálni és maximálni ! (Hoszszantartó éljenzés.) Abban igazuk van, hogy _ drága; ság van. de azért nem ők jogosultak panaszkodni, mert a drágaság 1 nem a szociáldemokrata munkásságot sújtja, hiszen ők szervezeteik révén mindig biztosítják maguknak a jó munkabéreket. A drágaság oka elsősorban valutánk leromlása és legyőzött, kifosztott mivoltunk. Egy legyőzött ország csak ugy boldogul, ha többet dolgozik, kevesebbet fogyaszt és több adót fizet. Nem akarok frázisokat mondani, őszinteséggel tartozom Önöknek s ezért ismétlem, hogy mi csak ugy boldogulunk, ha többet dolgozunk, kevesebbet fogyasztunk és nagyobb áldozatkészséggel viseljük az ország terheit. Intő példa előttünk Ausztria sorsa. Minden akadállyal szemben küzdenünk kell a drágaság letörése érdekében. Küzdünk is, még pedig egyelőre a kivitel szabályozásával, az árvizsgáló bizottsággal és főként átgondolt, céltudatos valutapolitikával. A valutajavitás részint tőlünk függ, de itt szóvá kell tennünk a reparációs kérdést. Ámbár aláirtuk a trianoni békeszerződést, mégis a leghatározottabban jelentem ki, hogy Magyarország nem bír jóvátételt fizetni. Az a kormány, amelyik jóvátételi kötelezettséget vállal, Magyarország végpusztulását alapozza meg. Bennünket különben sem terhel igazság szerint jóvátételi tartozás még a szerződések értelmében sem. A reparációs károkat nem Csonkamagyarország, hanem — legfeljebb egész Magyarország okozta. Mi pedig legfeljebb azokért a károkért ' lehetnénk felelősek, amelyeket Csonkamagyarország okozott. Sőt még , máskülönben is mekkora reparációs követelésnél képviselnek nagyobb értéket azok a hatalmas kincstári erdők, bányák, ipari üzemek és felbe: csülhetetlen állami javak, amelyeket épen a trianoni szerződéssel vettek el tőlünk és adtak át a győzteseknek I Végül meg kell említenünk az oláh megszállást, amelyért mi követelhetünk jóvátételt! — Tehát nemcsak a humanitással és az erkölcsiséggel, hanem az irotí szerződés szavával is ellentétben van minden ellenünk irányzott jóvátételi kö5 vetelés. ' Igen szomorú, hogy jóvátételi ügyünk eldöntéséig valutánk sorsa mégis a jóvátételi bizottság kezében j van. Addig is mindent el kellett kö' vetnünk a korona mesterséges értéktelenitésének megakadályozására. Ezért tettük lehetetlenné _ a valuta\ spekulációt, felállítottuk a devizakőz. pontoi és ezért korlátoztuk a behozatalt — elsősorban a luxuscikkek \ behozatalát. Megszorítottuk a bank! jegyinfláciöt azáltal, hogy az állam| háztartásban a legnagyobb takaréí kosságot hoztuk be és uj adóneme| ket léptettünk életbe, í Küzdenük kell a termelési viszonyok megjavitásáért is. A többtermelés politikáját lehet is, kell is folytat'nunk, de ehez igen sok tőke kell, eredménye pedig csak hosszú évek multán jelentkezik. Fedezetlen bankjegyek ujabb milliárdjait még a többtermelésre való beruházások céljából sem bocsájthatjuk ki, mert ez több kárt jelentene, mint hasznot. Nem csak a termelés csőkkent, hanem a fogyasztás is emelkedett országunkban. A termelés csökkenésének oka elsősorban a földek elnyagoltsága, az oláhok rekvirálásai, amelyek különösen az állatállományban idéztek elő nagy veszteséget, átmenetileg a földreform végrehajtása is, de főként a trianoni béke-