Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1922-11-21 / 266. szám

<k öéftcscsofoa, i ^22 november 21. szerződés. Az Alföldön jelenleg erdőségeink elvesztése követkesztében katasztrófális fahiány van, ami a szalma és a trágya szükségszerű feltüzelése következtében károsan befolyásolja a földek termőképességét. Állattenyésztésünkre ugyancsak károsan hat a takarmányinség, amit szintén hegyes vidékeink elvesztése okoz. Könnyebben mozdítható elő a többtermelés az ipar terén Az erre irányuló törekvések eredménye már is észlelhető. Csak a textiliparban huszonnyolc uj nagyvállalat alakult a legutóbbi időkben. Hiszem, hogy hamarosan megint teljesen talpradll az önálló magyar ipar. A kormány a háziipart is igyekszik felkarolni, mert ha a közönséget megtanítjuk rá, hogy legfontosabb szükségleteit házilag állítsa elő, ezáltal is lényegesen csökkentjük behozatalunkat. Legfontosab feladataink egyike: uj irányt szabni a demokratikus fejlődésnek minden intézméuyünkben. Ehhez szükséges a szociális kérdések megoldása, a törvényhozás, közigazgatás és igazságszolgáltatás megreformálása, végül pedig azoknak a szociális bajoknak a megszüntetése, amelyek az elégedetlenség csiráit hordják magukban. Másfelől szükséges az is, hogy rajta legyen a kormány szeme minden szociális mozgalmon. Törvényjavaslatot készítettünk elő, amely a munkabérele megállapítását szabályozza és a kötelező bíráskodást hozza be a bérmegállapítások terén. A kormány kötelessége az is, hogy közmunkák megindításával tisztességes keresetforrást nyújtson ott, ahol oly alacsonyak a munkabérek, hogy nem biztosítják a megélhetést a munkáscsaládok számára. Törvényjavaslat készül a kötelező mezőgazdasági munkás balesetbiztosításra és a munkásszövetkezetek támogatására is. Az ipari munkásság védelmére szabályozzuk az éjszakai munkát és a gyermekek munkáját, a munkás egészségének megóvása szempontjából. Szabály ózzuk a munkások szervezkedését is. A szakszervezeteknek semmi gyökerük nincs. Csupán rendeíet intézkedik felőlük. Itt törvény kell, amely biztosítsa a munkásság szeivezkedési szabadságát, de azt is, hogy ez a szervezkedés csak gazdasági legyen s ne csúsztathassák át politikai térre. Megreformáljuk végül a munkásbiztositást és az iparfelügyeletet. Eiőkészités alatt van még a közigazgatás, a felsőház, a választójog, a büntetőjog és a bevándorlási törvény reformja. Ha nyugodtan dolgozhatunk, a tavaszon a parlament elé kerülhetnek már mindezek a törvényjavaslatok. Nagy baj, hogy a magyar társadalom még mindig nem nyerte vissza békebeli nyugalmát. I Ma is vannak mozgalmak, szervezkedések, amelyek részint bel-, részint külpolitikaiak. Beismerem, hogy külpolitikánk terén nem értünk el jelentős eredményeket, de ez legyőzöttségünk következménye. A mig Magyarország lefegyverezve áll, addig külpolitikája nélkülözi azt a nyomatékot, amit a hadsereg jelent. Minthogy gyengék vagyunk, nincsenek barátaink s nem orientálódhatunk semmilyen állam felé, mert helytelen politika volna, ha mi egy tál lencséért nyakába akarnók varrni magunkat bárkinek is. Avval vádolnak, hogy gyáva külpolitikát folytatunk. En résztvettem a háborúban s erre azt mondom : Isten őrizzen bennünket a sndjdig generálisoktól, akik nem a maguk, hanem katonáik bőrére snájdigok. A katona legyen bátor, de a generális legyen óvatos. Isten őrizzen bennünket a kalandorpolitikától, meri mi nem elveszni, hanem élni akarunk és teszünk, majd ha üt a tettek órája ! Nincs szükség belpolitikai szervezkedésekre sem. Ez a kormány keresztény alapon áll, tehát semmi fascizmusra nincs szükség. Szegény országunkban 12 év obstrukcióval, 4 év a háborúval, 1 év forradalommal, az azutáni évek pedig ellenforradalommal és puccsokkal multak el. Ezért nem alkothatott annyit a magyar parlament, a mennyit alkotnia kellett volna. Pedig igen sok nagy feladat vár megoldásra. Szomorú, hogy mai parlamentünk munkaképessége a szükségesen alul van. Munkaidejének legnagyobb része személyeskedésre és lokális jelentőségű interpellációkra pazarlódik. Ez teszi szükségessé, hogy a házszabályok reformjával is foglalkozzunk. Nem engedhetjük meg, hogy a parlament működése üres szócsatákká aljasittassék, amikor a nemzet tőlünk komoly munkát vár. A liberális blokk legutóbb kiáltványt irt alá, amelyben harcot igér be az uj ülésszakra a kormány ellen. A kiáltvány aláírói között az 1918-beli forradalom előidézőinek együttese foglal helyet. Ott vannak a szélső legitimisták és a szélső köztársaságiak. Ezek együtt csak rombolhatnak, nem építhetnek, hiszen egymástól is a legszélesebb ellentétek választják el őket. Ez tehát egy rombolási blokk. Végezetül azzal ís vádolják ezt a kormányt, hogy erdélyi politikát csinál. Nos hát én ezt a vádat vállalom. Erdélyi vagyok és az is maradok minden körülmények között 1 Ezt a politikát jellemzi, hogy ha kellett, óvatos volt kifelé, de erélyes volt a belső rendbontókkal szemben is! Ezt a politikát vállalom és ehez kérem polgártársaim támogatását! Szűnni nem akaró, visszhangos éljenzés zúgott fel a miniszterelnök egyszerű, közvetlen, de annál mélyebb tartalmú beszéde nyomán, amelyet többször meg is szakított a jelenvolt hatalmas tömeg osztatlan, önkéntelenül előtörő tétszésnyilvánitása. Nagyatádi Szabó majd Gömbös Gyula szólott a miniszterelnök után. Gömbös hangsúlyozta, hogy a kormány politikáját nem az antiszemitizmus, hanem a filoszemitizmus irányítja. Megállapítja, hogy a miniszterelnök mai beszédével keztyüt dobott a liberális ellenzéknek. Végül leszögezte azt a tényt, hogy az egységespártban semmiféle ellentétek nincsenek. A végcél egy, csupán a tempóban van itt-ott eltérés. Az impozáns, lelkes, ünnepélyes hangulatban lefolyt ülés bezárása után a vendégek és a közönség a Szózatot énekelte el. Díszebéd Délben 1 órakor a „Fekete Sas"ban díszebéd volt, amelyen Temesváry Géza főispán Horthy Miklós kormányzóra Ernyei István főgimn. tanár gróf Bethlen István miniszterelnökre mondott felköszöntőt, mjd maga a miniszterelnök emelkedett szólásra. Ez a kormány — mondotta többek között -- keresztény alapon indult el és azon is akar megmaradni. Ma harc folyik keresztények és liberálisok között, ami nem más, mint az antiszemitizmus és a filoszemitizmus harca. Ebben a keresztény vállalkozásnak kell előtérbe nyomulnia. Erre sem az antiszemitizmus, sem a filoszemitizmus nem megoldás. Az első csupán a szenvedélyek kiélezése ott, ahol alkotó munkára van szükség, a második pedig letagadása egy tényleg meglevő problémának. Nem a szájhősök a probléma pozitív megoldásának elősegitői. Egész kulturánkat, nevelésünket, iskoláinkat kell megváltoztatnunk. A mostani humaniora középiskola helyébe reális középiskolát állítsunk, hogy az életbe kilépő keresztény ifjúság ne az állami hivatalokba, hanem reális, produktív pályákra törekedjék. Ez az utja a zsidókérdés megoldásának. A miniszterelnök zugó éljenzés közben Vásárhely becsületes, munkás, derék polgárságára üriti poharát. Kun Béla, Bessenyei Zénó, nagyatádi Szabó István, Gömbös Gyula és Eckhardt Tibor mondtak még felköszöntőket, majd lelkesen búcsúzott el Vásárhely közönsége nagy képviselőjétől, Bethlen István gróf miniszterelnöktől, aki kiséretevel együtt délután 5 órakor utazott tovább Szeged felé. Hfiisxek egy Istenben, hiszek egy basában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Beiktattál? ez uj nang. lelkészt Békéscsaba evangélikus polgárságának nagy ünnepe volt folyó hó 19-én, vasárnap. Ezen a napon iktatták be hivatalába Jakabfi György volt pilisi evang. lelkészt, kit néhai Korén Pál helyére lelkipásztorává választott az evang. egyház. Már 8 óra tájban sürü sorokban özönlött a közönség a nagyteralomba, ahol 9 órára volt kitűzve a lelkész beiktatása. R zsúfolásig megtelt hatalmas templomban 9 órakor zúgott fel az orgona. R liturgiát Szeberényi Gusztáv ev. lelkész végezte lélekemelően. Jakabfi György (Gal. 6—2. alapján) gyönyörű beszédet mondott a lelkipásztori kötelességekről, mely óriási hatást tett a hatalmas tömegre. R beiktatas magasztos szertartását Szeberényi Lajos Zs. dr. esperes végezte Kiss Kálmán és Szeberényi Gusztáv ev. lelkészek segédletével. Nagyon szép s mindenkit mélyen megható szavak kíséretében adta át lelkésztársának a templom kulcsát, a bibliát s a szentségek kiszolgáltatásának eszközeit. R gyönyörű ünnep sokáig megmaradó nyomokat hagyott minden szívben. Az evang. kistemplomban 11 órakor kezdődött az istentisztelet. A hívek serege már korán megtöltötte itt is teljesen a templomot. Az oltári szolgálatot Linder László evang. lelkész végezte. Majd Jakabfi György lépett a szószékre s (I. Kor. 13. alapján) gyönyörű beszédet mondott arról a feladatról, amelyet be akar tölteni. Szavaiból a mély vallásosság, öntudatos egyházszeretet, reménykedő, bizó hazafiság csillogott ki. A mindvégig feszült figyelemmel hallgató hívekre mély hatást gyakoroltak az uj lelkész szavai. A beiktatás megható szertartását itt is Szeberényi Lajos Zs. dr. esperes végezte Kiss Kálmán és Linder László ev. lelkészek segédletével. Szeberényi esperes szívbe markoló, súlyos szavai nemcsak az uj lelkészt ragadták meg láthatóan, hanem a hivek seregét is őszintén megindították. Az istentisztelet hangulatát — mely mindvégig nagyon ünnepélyes volt még emelte a Kerésztény Dalárda tökéletes himnusz éneke. Mindkét istentisztelet után gyűjtés volt a szegény gyermekek felruházására. Társasvacsora Este 8 órakor a Fiume éttermében társasvacsorát rendeztek a hivek Jakabfi György tiszteletére, melyen mintegy kétszázan vettek részt. Az emelkedett, ünnepi hangulatban lefolyt banketten teljes harmónia, bensőséges szeretetteljes szellem uralkodott, mely nagyon szépen jutott kifejezésre az elhangzott beszédekben. Elsőnek dr. Rell Lajos igazgató mondott nagyon szép, magasszárnyalásu pohárköszöntőt a Kormányzó