Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-07-26 / 168. szám

Békéscsaba, 1922. julius 26. Szerda OTT nr »•un nn'wwi ///. évfolyam 168. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL i Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikáé napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 85 K, negyedévre 250 It, félévre 500 K. Egyes szám ára 4- K. Pénziinlt eríéhe Mindenki tudja, hogy pénzünk azért ér napról-napra kevesebbet, mert folyton szaporítják, állandóan nyomják az uj bankókat. Minél több van valamiből, annál kisebb annak az értéke. Igy van ez a pénzzel is. Háború előtt az Osztrák-Magyar Bank forgalomban levő bankjegyeinek értéke 2 milliárd körül volt, ma a kis Csonkamagyarország bankjegyforgalma meghaladja a 35 milliárdot és mégis pénzszűke van. Hegedűs ugy akart segíteni a túlságosan felhígított pénzen, hogy vagyonváltságokkal, — mesterséges pénzszűkével bevonja a forgalomból a sok bankjegyet és ezzel ugy lenyomja az árakat, hogy nem is lesz többé szükség annyi bankóra, mert nagyobb lesz az értéke, kevesebbért is többet lehet majd vásárolni, mint azelőtt. A mesterséges pénzszűke azonban megbosszulta magát, mert megbénította a termelést s utóljára is arra vezetett, hogy a kereskedelemnek és iparnak óriási károkat okozva, pénzünkön mit sem javított. Sorsunk ma sokkal rosszabb, mint valaha. A bankjegyforgalom apasztására tehát más módot kellene megkísérelni, olyat, ami kevesebb kockázattal jár. Ilyenként kínálkozik a készpénzfizetések mellőzése s azoknak pénzintézetek utján, átutalásokkal való helyettesítése. Ha pénzüket minél többen pénzintézeteknél helyi znék el s ott folyószámlán kezeltetnék, követeléseiket ott egyenlittetnék ki s fizetéseiket onnan teljesíttetnék egyszerű átutalással, akkor alig volna több bankjegyre szükség, mint amennyi a napszámosok és hetibéresek egyheti bérének és a tisztviselők egyhavi fizetésének fedezésére szükséges. A hetibére k és havi fizetések ugyanis a legrövidebb idő alatt a termelők és kereskedők kezébe jutnak, azt az élelem beszerzésére nyomban kiadják. A pénz tehát csak a termelőnél, az ezzel egyenlőnek tekinthető iparosnál és a kereskedőnél akadhat meg forgalmában. Most, amikor az évi termés sok milliárdos értéke forgalomba kerül, elsősorban a termelőknek ezek között főként a kisgazdáknak kell megérteniük azt, hogy ne fizettessék készpénzzel terményeiket, hanem nyittassanak folyószámlát valamely pénzintézetnél s gabonájuk árát a tőlük vásárló kereskedővel vagy malommal egyenesen oda utaltassák, ahol az mindig rendelkezésükre áll. Abból azután a szükséghez mérten vegyenek csak készpénzt igénybe. Az általuk vásárolt árut szintén átutalással igyekezzenek kiegyenlíteni és ha ezt csak egyszer megkísérlik, már is meg fognak győződni arról, hogy mennyivel kényelmesebb, egyszerűbb és hasznosabb reájuk nézve ez, mintha készpénzben veszik fel a búzának és egyéb eladott terményüknek árát. Nincs bajuk a pénzolvasással, nem kell vigyázniok a sok bankóra, nem számolhatják el magukat sem a bevételnél, sem a kifizetésnél, sőt még kamatozik is a pénzük minden nap, amíg arra szükségük nincs. Tudjuk, hogy milyen óriási pénzmennyiségre van szükség a cséplés után. Ez mind fölöslegessé válik, ha megfelelő felvilágosítással rá tudjuk bírni a gazdákat a pénz ilyen egyszerű és kényelmes kezelésére. Sokat tehetnek ebben a terményvásárlók is. Ha az eladókat rávenni igyekeznek arra, hogy ne vegyék fel eladott gabonájuk árát készpénzben, hanem utaltassák azt át valamelyik pénzintézethez, ott nyitandó számlájuk javára, maguknak is szolgálnak, mert megkönnyítik maguk számára is a vásárlások lebonyolítását. Azt hisszük, ez a fizetési rendszer megérdemel egy kis propagálást, mert sok könnyebbséget szerez mindenkinek, akinek több pénzzel van dolga és emellett megszünteti a pénzhiányt, sőt a pénzforgalom csökkentésével a bankjegyek elhasználódása is csökken s igy a nagyszámú bankjegyelőállitás tetemes költségei is nagyrészben elesnek. A bankjegyforgalom csökkenése pedig a pénz értékét is emeli. Használjuk fel a pénzintézeteket pénzforgalmunk lebonyolitására, mert az mindnyájunknak javára és előnyére szolgál. A nemzetgyűlés keddi ülése Budapest, jul. 25. A nemzetgyűlés mai ülését Gadl Gaszton egynegyed 11 órakor nyitotta meg. Hébelt Ede mentelmi joqának megsértése címén kér szót. ügyét a mentelmi bizottságnak adják át. Sztankovics János szól először az indemnitási javaslathoz. A kormány iránt feltétlen bizalommal viseltetik és igy az indemnitási javaslatot elfogadja. Veszélyesnek látja az országra, ha mindenki az államtól várja ellátását. Csodálatosnak tartja, hogy a szociáldemokraták jogrend és szabadság után kiabálnak, ugyanakkor állandóan üldözik a keresztény szocialista munkásokat, mindazokat, akik nem lépnek be a pártjukba. Sztrájkokat is csak azért rendeznek, hogy a munkásvezérek biztosítsák helyzetüket. A munkásoknak nem sztrájkra, hanem kenyérre van szüksége. A tanitókérdésben helyteleníti a tanítók nagyszámban való elbccsájtását és szeretné, ha a kérdést revízió alá vennék. A királykérdés most nem aktuális. Az indemnitást elfogadja. Szilágyi Lajos: Az összes választási rendelkezéseket törvénytelennek tartja. Határozati javaslatot nyújt be: Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a nemzetgyűlési képviselő titkos társaság tagja nem lehet, politikai magatartásukat illetőleg becsületszóra, vagy esküre magukat le nem köthetik. (Kószó István : Mi lesz akkor a szabadkőmivesekkel és a galileistákkal ?) — Támadja Nagyatádit és azzal vádolja, hogy eláruita programmját. Ezért a kifejezésért rendreutasítják. Határozottan provokálásnak tekinti a vörös szegfű és a vörös jelvény viselését, mely csak elkeseredést szül az országban. Megállapítja, hogy a szociáldemokratapárt felelős a bolsevizmus kitöréséért. Elősegítette a proletárdiktatúrát és a hadsered demokratizálásával ezt teljesen felakarta bomlasztani. Tiltakozik az ellen, hogy a szociáldemokraták a dolgozó nép kiváltságos képviselőinek tartsák magukat. Soha annyi munkakerülő nem volt Magyarországon, mint 1919-ben, mikor uralmon voltak, az ősi Nádori méltóság visszaállítását tartja szükségesnek Megértéssel van a nyugatmagyarországi felkelők iránt, ő maga is kész volna ily vállalkozásban részt venni, mert a trianoni béke ellen minden eszköz indokolt. Kéri a jogrend helyreállítását, — az indemnitást nem fogadja el. Budai Dezső az indemnitási javaslat tárgyalásánál sok olyan felszólalás hangzott el, mely semmikép sem illeszthető az indemnitás szerepébe. A szoc. demokraták a bécsi emigránsok kérdéséről beszéltek. Akik nemzeti alapon állanak, nagyon szívesen lemondanak az emigránsokról. A numerus clausust továbbra is fenn kell tartani. Kívánatosnak tartaná a közélelmezési adó behozatalát. Iparkamarák létesítését sürgeti és az ipartestületi autonómia kibővítését. A hiteligények kieWgíVését és a nyersanyagok beszerzésének? olyan módját tanácsolná, logy a kisiparosok önálló existeii^aja bixtosittassék, nehogy a kisiparos kénytelen legyen a nagy gyáripar szolgálatába állni. Sürgeti a Duna—Tisza csatorna kiépítését, ezzel kapcsolatban a soroksári Dutiság kiépítését. A következő szónok Pickler Emil. Gömbös Gyula beszédével foglalkozván, helyteleníti azt a részét, amelyben a nemzet érdekét a jogrend alá teszi. Elitéli a numerus clausust. A kormány gazdasági politikáját bírálja. Ausztriában ezen a téren is sokkal jobb a helyzet, mert a munkások fizetése arányban van a drágasággal. Nálunk azonban lehetetlen állapotok vannak. (Beszéde közben a terembe lép Eckhardt Tibor, a dorozsmán megválasztott nemzetgyűlési képviselő, akit a kormánypárt lelkes éljenzéssel fogad.) A kormány iránt bizalmatlan, nem fogadja el az indemnitást. Elnök az ülést délután 4 óráig felfüggeszti. Elnök 4 órakor megnyitja az ülést az első felszólalaló Forster Elek. Megállapítja, hogy munkaalkalom csak akkor lesz, ha a munkabér ellenértéket talál a teljesített munkában. Beszél az adózás kérdéséről. Sürgeti a földreform végrehajtását. Foglalkozik a többtermelés kérdésével. A nagybirtokoknak középbirtokokká való átalakiíásat kivánja. Igazságos és méltánqos földadóreformot kell alkotni. Átgondolt mezőgazdasági ipar létesítését sürgeti. Nyersterményeinkeí itthon kell feldolgozni. Az indemnitást elfogadja. Kétli Anna a következő szónok. Beszédjén foglalkozik az elhangzott felszólalásokkal. A mai nehéz helyzetben arra kell törekedni, hogy megtaláljuk azt a kivezető utat, amely Nagymagyarországhoz vezet. Elsősorban az uj nemzedékkel kell foglalkoznunk, mert a mi életünk már úgyis csak szomotu vegetálás. Arra kell törekedni, hogy ezt a szomorúságot ne hagyjuk örökségül azoknak, akik utánunk jönnek. Kimutatja, hogy Magyarország a háború előtt, sőt a háború kezdetén is, meglehetős magas arányú népesedési szaporulatot mutatott fel, mely azonban a háború alatt mindinkább csőkkent. Most a népesedési statisztikánk Európában, Franciaországé után a legszomorúbb. Beszél a pusztító ragályokról, amelyek a népet megtizedelik. Felhivja a nemzetgyűlést, a tuberkolózis elleni védekezésre. Ratenau gyilkosainak temetése Bécs, julius 25. MTI. A Neue Freue Pressének jelentik Berlinoől: A Ratenau gyilkosainak holttestét közös sirba temették el. A koporsókat virágok borították. A halottak hozzátartozói nagy koszorút helyeztek el, melyeket nagy szalagok ékesítettek. A suizai iskola hallgatói, továbbá a tengerésztisztek és két iskolatársa vitték a holttesteket, rajtuk kivül a diákküldöttség és több hivatalnok volt jelen a temetésen. /