Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám

1922-08-03 / 175. szám

Békéscsaba, 1922. augusztus 3. Csütörtök mmmttmmmmaeummmm Csütörtök III. évfolyam 186. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Széni István-tér 10. sz. A szerkesztőség telefon száma i SO. ELŐFIZETÉSI ÁRAKs Egy Héra 85 K, negyedévre 250 K, félévre SOO K. Egyes szám ára 4 K. Öregei? és fiatalú A Budapesti Hirlap válaszolt Gömbös Gyulának Rákosi Jenőhöz irt nyilt levelére. A régi magyar világ emez egyetlen sajtóorganuma higgadt és bölcselkedő hangon a bevált és öreg libeiális gondolatokkal igyekszik Gömbös Gyula lobogó tüzét, politikájának erélyes, gyors menetét lassúbb járásra birni. Elitéli a numerus clausust, a mozirendeletet, a „kurzust" s a keresztény nemzeti politikára vonatkozólag azt írja, hogy erőszakos intézkedésekkel, Metternich és Bach módszerével nem lehet nemzetet gyártani. Közben kitér a lap arra is, hogy a zsidósággal ilyképen sohasem vergődünk zöldágra, mert a magyar nem született kereskedőnek. Teljes tisztelettel meghajtunk a B. H. dicsőséges múltja előtt, mert amit ez a lap évtizedek hosszú során intenciója tisztaságával, a magyar faj iránti szeretetével a nemzetnek tett, azért az egész ország csak hálával fordulhat feléje. Megállapításaihoz azonban lenne néhány szavunk. Bach és Metternich módszerének a kurzussal való összehasonlítását teljesen elhibázottnak tartjuk. Bach és Metternich egy ezeréves nemzetet akart nyelvétől, faji vonásaitól, erkölcsétől, gondolkozásától, összes tradícióitól megfosztani s egy területileg is másutt élő nép igájába hajtani. A keresztény nemzeti gondolat úgynevezett kurzusa ellenben itt, a saját földjén akarja a nemzeti, kulturális és gázdasági hegemóniáját visszaszerezni. Bachnak és Metternichnek minden ereje kívülről táplálódott. A mi ellenállásunk pedig, melyet velük szemben kifejtettünk, belülről nyerte erejét. Másodszor rossz a B. H. okoskodása azért, mert a zsidó fajt nem hasonlithatja össze a magyarral, hiszen a zsidót nem köti ezer és ezer lelki kapocs valamely földdarabhoz, hanem mindig csupán üzleti és egyéb gazdasági érdekek. Ezek pedig úgyszólván pillanatnyi kötelékek. Viszont a magyarL ezer év alatt mindenkor ki akarták túrni földjéből. Sohasem sikerült. Miért? Nos éppen azok miatt az évezredes lelki szálak miatt, melyekben olyan igen nagyon különbözik a zsidó fajtól. A B. H. receptje szerint nekünk lassú, nyugodt, türelmes munkával és hangyaszorgalommal kell ezt a kérdést megoldani. Ezenfelül pedig Széchenyi, Deák és Kossuth lelkétől és eszméitől várja megmentésünket. És ez az egyetlen pozitívum, melyet fel tud hozni. Elfelejti a B. H., hogy a mi türelmes, higgadt, hangyaszorgalmú munkánk alatt teljesen megfojtanak bennünket. A fuldokló, kinek a viz a szájáig ér, bizony nem sokat várhat már Kossuth és Széchenyi géniusától. Ma, — amint igen helyesen mondotta Gömbös — operációra van szükség, ha még oly erőszakos és fájdalmas is. Egyébként a B. H. által oly na^ gyon lehurrogott balkáni államok vagy mondjuk balkáni erkölcsű államok egynémelyikébe egészen jelentős eredményeket ért e! — nem ugyan a faji — de a gazdasági politikában. Csehország például éppen eléggé erőszakos pénzügyi műveleteivel gyönyörűen stabilizálta pénzét. Ugyanez áll a szerbekre, kik megfékezték tőzsdéiket s nem törődtek azzal a váddal, hogy ez kommunizmus. Minálunk Magyarországon hasonló intézkedésre azonnal rámondják még egyes magyar emberek is, hogy erőszak, a magántulajdon megsértése, ez kommunizmus. Egyébként ha a numerus clausus is Bach erőszakoskodáshoz hasonlít, akkor ítélje el a B. H. a kulturális haladás élén áíló Egyesült Államokat, mert ott is bevezették azt az amerikai faj védelmére. Végül még egyet: a B. H. Kossuthra, Széchenyire, Deákra hivatkozik, mint a békés, haladó politika embereire. Kíváncsiak voinánk megtudni : vájjon mit csinálna ez a három nagy magyar ma, mikor a spekulációval, arbitrázzsal, sípolással milliós vagyonokat gyűjt percek alatt az a bizonyos másik faj a magyarság rovására, mikor a magyarság minden megmozdulása elé lelketlenül hazafiatlan tőke- és sajtócsoportok állanak, mikor nyíltan történik ama bizonyos másik faj részéről az ország kifosztása, hazának elárultatása s minden magyaroknak érzésben és gazdaságilag való megrugdaltatása ? Szent a hitünk, hogy a magyar fajiságnak az előbb emiitett három óriása, r.em szónokolna progresszív haladásról, a türelem politikájáról, emberi jogok épségben tartásáról s egyéb szép liberális jelszavakról. Szent a hitünk, hogy az ő gondolkozásuk és módszereik ma feltűnően közel állanak a Gömbös Gyula és „rajongó" követőinek „erőszakos" irányához. Igazat adunk az öregeknek, mint ; mindig: a helyes ut a faji és nemj zeti kérdés megoldásához tényleg a ! lassú, fokozatos, nevelő munka. Csak az időpontban tévedtek. Azaz idő elmúlt, amikor ezen az uton járni lehetett. S hogy az az idő meddő tétlenségben mult el — az nem a fiatalok hibája. Minthogy ez az idő pedig elmúlt, az az ut jár-* hatatlan, nincs más hátra, mint az, amely az erőszakos operációkon át vezet. Fuldoklunk. A fuldokló nem válogathat az eszközökben. Budapest, augusztus 2. Gadl Gaszton elnök pontban 10 órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés mai ülését. Az indemnitás részletes vitája következett. A 26. 27. §-hoz Ivddy Béla ajánl módosítást, Kabók Lajos pedig szintén két módosítást ajánl. Az egyik felhatalmazza a kereskedelmi minisztert, hogy az államvasutak üzembentartására és a mozdonyok építésére 500 millió koronát fordíthasson,' a másik szerint pedig a vasút kölcsönt venne fel, az ország vonatainak elektromos erővel való ellátása céljából, vagy pedig vegye igénybe a bankóprést. Elnök figyelmezteti a szónokot, hogy maradjon a tárgynál, mert megvonja a szót. A 26. §-nál a pénzügyminiszter Ivády Béla pótlásának elfogadását kívánja s azt igy elhatározzák. A 27. szakaszt Sally Imre s a népjóléti miniszter hozzászólása után változatlanul elfogadják. A 28. §-nál Farkas István szólal fel. Hibáztatja, hogy az állam lóversenyek céljaira segélyt akar nyújtani. SándQr Pál sem járul hozzá, hogy az állam nevezett célra ily nagy összeget adjon, ez nem szociálpolitika. (Nagy zaj jobbról). A nemzetgyűlés bűnt követ el, ha ezt megszavazza. Báró Prónay György kötelességéHeszlsfelbon is elfogadták az IndlernniMal javaslatot & miniszterelnök uálaszol Sándor Pál interpellációjára — Viharos ülés a Házban nek tartja megvédeni azokat, akik a javaslat mellett akarnak szavazni. Nem céljuk a játékszenvedélyt előmozdítani, de kénytelenek a lovaregylet és a magyar lótenyésztés szoros összefüggését elismerni. A magyar félvér lótenyésztés felveszi a versenyt az egész világgal. A lóverseny fedezi a lovak tenyésztésének költségeit. Zeöke Antal: A lóállomány nagyon siralmas állapotban van Ezért szükségesnek tartja a lóverseny fejlesztését. Szükség van a totalizatőrre is, mert ezzel a zugfogadozásoknak vesszük elejét. A további pontok részbeni jelentéktelen módosításával a Ház az indemnitási javaslatot részleteiben is elfogadja. Az indítvány- és interpellációskönyv felolvasása után következik a katonai büntetőjogszabályokban megállapított értékhatárok végleges felemeléséről szóló törvényjavaslat, amit a Ház vita nélkül elfogadja. Elnök az ülést 5 percre felfüggeszti. Szünet után elnök napirendi javaslatot tesz. A legközelebbi ülés holnap reggel 10 órakor lesz. Tárgya az indemnitási törvényjavaslat harmadszori olvasása. Bethlen miniszterelnök emelkedik szólásra: Sándor Pál interpellációjának az a tanúvallomás képezi a tárgyát, amelyben azt állította Sándor Pál, hogy egyesek a románok bennmaradását kívánták, A képviselő ur által felvetett kérdés nincs összefüggésben a tanúvallomásokkal, mert ha összefüggésben volna, nem azt kellett volna kérdeznie, hajlandó vagyok-e vizsgálatot indítani e tekintetben, hogy ki hívta be a románokat, hanem, hogy tudok-e erről és hajlandó vagyok-e vizsgálatot indítani abban a tekintetben, hogy kik voltak, azok, akik a románokat ittmaradásra birták. A képviselő ur azt mondja, hogy ő tud róluk és mégis hozzám intézi a kérdést. Ha tudja, kik voltak azok, méltóztassék megmondani. Semmi vizsgálatra ilyenformán szükség nincs. A képviselő ur egy régi bej szédére utal, ahol felsorol egy i csomó előkelő állású egyéni, akik | a románokkal itt tartózkodásuk i ideje alatt érintkeztek. Sokan vol| tak, akik érintkezést tartottak fenn i a román tisztekkel, de ebből j azt a következtetést levonni, hogy azok itt is marasztották őket, messzemenő következtetés volna. Ami a szegedi kormányt illeti, kijelenti, hogy a leghatározottabban tagadja, hogy annak bármiféle része lett volna a románok behívásában. Bizonyítékul felhozza annak a memorandumnak a szövegét, amit a szegedi kormány képviseletében éppen a román invázió kezdetének elején átadtak. A miniszterelnök kijelenti, hogy ez teljesen tisztázza a szegedi kormány álláspontját. Ami a Friedrich-kormányt illeti, felolvassa a román katonai szakértő kijelentését, amiből megtudható, hogy a román kormány álláspontja az volt, hogy nt'm avatkozik a magyar kormány belügyeibe. Azzal végzi beszédét, hogy nem tartja helyesnek, ha pletykákból kiindulva olyan témákat kezdenek bevonni a politikába, amik csak kellemetlenséget okozhatnak. Pékár Gyula: Sándor interpellációjában foglalkozott személyekkel. Szóvátette az 1919. augusztusi eseményeket. Sándor Pál kezdeményezésére rendszeres hajsza indult ellenünk. A külföldi politikusok telekiabálták a világot azzal, hogy itt fehér terror és zsidóüldözés van. Sándor Pál is ezt mondotta interpellációjában. Életem egyetlen hazugságát mondottam, amikor azt mondottam a külföldieknek,' hogy „Magyarországon nincsen terror." Megnyugtatom a képviselő urat, most sem mondott . igazat. Miért akar a képviselő ur Boroevitsnél boroevitsebb lenni, aki külön azzal a feladattal jött Budapestre, hogy itt a fehérterror kérdését a zsidóság szempontjából tanulmányozza. Mikor Boroevits útjáról és Siófokról viszszaérkezett, a Pester Lloyd-ban nyilatkozatot adott le és megállapította,