Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) július-szeptember • 147-223. szám
1922-07-30 / 172. szám
Békéscsaba, 1922. julius 11 5. Csütörtök Hl . évfolyam 163 . szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 85 K, negyedévre 250 K, félévre 500 K. Egyes szánt ára 4 K. iz idegen vendégek A háborút elvesztettük. Nem fegyverrel győzettünk le ugyan, alattomos méreg vágott a földhöz és csak igy tudták a kardot kicsavarni kezünkből, ámde elbuktunk s a „Győztesek" érvényesítették jogaikat. Elvették országunk javarészét, elhordták hosszú békeévtizedek fáradságos munkájának gyümölcseit, tönkretették ipari és mezőgazdasági termelésünket évtizedekre, összeroncsolták egész testünket, elzárták tőlünk a világkereskedelem éltető levegőjét — mindezt a győztes jogán. Kezünk ökölbeszorult, szemünk vérbeborult, de hallgatunk, türjük a büntetést. A győztes joga azonban a végtelenségig kiterjeszthető. Ma, mikor az ország csonka, rongyokban járó koldusokhoz hasonlít, mikor ennivaló nem alraű, a „győztesek" még j mindig itt vannak közöttünk s most a „jóvátétel" helyett „ellenőrző" szerepük van. Az ellenőrzés ugy történik, hogy békés polgárok házait rohanják meg, ahol fegyverek után kutatnak, majd gyanútlan falvak, községek csendjét verik fel, zsákmányolt holmikat keresvén — ismét máskor a földeken teszik tönkre a békés munka fáradságos eredményeit, kazlakat, csűröket dúlva fel, hogy az állítólag elrejtett hadianyagot napfényre hozzák. Ám ellenőrizni máskép is lehet és ebben nincs hiány. A lerongyolódott valuta mesés lehetőségeket nyújt, a budapesti életörömök vajmi könnyen megszerezhetők annak, akit jó sorsa antant tiszt képében ma idesodort. Pár fontért házakat, pár frankért telkeket vásárolhat, ma a büszke albion, vagy a „grand nacion" egy némely ambiciózus ifjú tisztje, sőt katonája. Megteheti azt, hogy a vendéglők egész étlapját megcsináltatja és megeteti a kutyájával, megteheti azt is, hogy ezresbankóval gyújt rá a pipájára, hiszen van miből, fizeti a magyar állam. A „glorie" népe nem átalja egy kifosztott ország húsában vájkálni, annak zsirján hizni, magának minden jót megvásárolni, annak az országnak a pénzén. A büszke Anglia fia szívesen fog bele jól jövedelmező üzletekbe a legyőzött országban is, főleg akkor, ha költségeit az az ország viseli. A nyugati kultura és a'példás emberszeretet, a szent civilizáció mindezt nemcsak megengedi, de egyenesen meg is, követeli. Az Afrikában lakó beduin sátrába fogadja ellenfelét, ellátja mindennel és testvérként bánik vele, mig ismét harcképes elienfél nem lesz belőle. A félvad tuareg ellátogat a legyőzött ellenséges néptörzs falujába és eleséget ad az éhezőknek, gyámolítja a támasznélkül maradottakat. Pedig ezek vadak s a hires nyugati kultúrához semmi közük! Szomorú sorsban tengődik ma a magyar. Szomorú sorsát csak egy gondolat enyhiti, csak egy remény, — de több ennél: bizonyosság — teszi elviselhetővé: felderül még a mi napunk! S reszkessenek azok, akik ma eleven húsúnkban vájkálnak, Istenükhöz meneküljenek, kik vérünket szívják, ha még egyszer talpraállunk! Nem mozivásárlásokkal és jóvátételi követelésekkel, nem is évekig tartó potyázással fizetjük vissza a kölcsönt. De * sokan megtanulnak imádkozni, még többen lesznek rabszolgáivá Hadúr előtt megölt népeinknek, ha még egyszer felhangzik Európa piacán a „Huj-huj!" Csabai Miklós. Orosz-francia közeledés Bécs, julius 29. A Neue Freie Presse értesülése szerint kísérletek folynak arra nézve, hogy Csicserin, a francia kormány egyik bizalmi emberével találkozzék. Az orosz külügyi népbiztos és a franciaországi megbízott találkozásának az volna a célja, hogy Franciaország és Szovj°.toro3zország közeledésének útját egyengesse. Megkísérli azoknak az ellentéteknek kiegyenlítését, amelyek a genovai és hágai konferenciát meghiúsították. A találkozás a semleges területen, valószínűleg Svájcban fog megtörténni. Amerikában is sztrájkolnák a munkások London, julius 29. Harding elnök, mint Waschingtonból jelentik, ujabb erőfeszítéseket tesz a munkások és a gyárosok között fenálió ellentétek áthidalására. A bányászok sztrájkja a napokban még súlyosabb jelleget öltött, mert 3 államban a mérnökök s a fűtők is csatlakoztak a sztrájkoló munkásokhoz. Az Osztrák Jegy bank százmillió svájci frank alaptökével alakul meg Bécs, julius 29. Az .Osztrák Jegybank közzétett alapszabályai közül kiemelendő, hogy a bank részvénytőkéje 100.000,000 svájci frank. A bank megalakulása azonban megtörténik, mihelyt 60 millió ^ teljes összegben be lesz fizetve. Áz első 60 milliót a bécsi bankok garantálták, amelyek erre az akcióra már legközelebb bel- és külföldön aláírást nyitnak meg. Az állam a bank tőkéjének sérthetetlenségét és svájci aranyfrankban való 6 százalékos kamatozását garantálja, aminek biztositékául a vámjövedék szolgál. A részvények 100 aranyfrankra és névre szólók. Az alapszabályok kimondják, hogv az összes forgalom legföljebb a készpénzkészlet értékének háromszorosa lehet. A bankprivilégium 1941. december 31-ig tart és megszűntekor a kormány az egész banküzletet átveheti. A német monarchisták merényletet terveznek Poincaré ellen Bécs, julius 29. A Neue Freie Presse-nek jelentik Parisból: Az esti lapok azt a feltünéstkeltő hirt közlik, hogy a francia kormányhoz érkezett értesülés szerint német monachistakörökben merényiétet készítenek elő Poincaré ellen. Az Intranzigent e hirrfel kapcsolatban azt írja, hogy a merénylet tervéről a berlini francia nagykövet a német rendőrség utján értesült. Hivatalos francia helyen kijelentették, hogy a merénylet tervéről szóló hir igaz, biztos adatokkal rendelkeznek, melyek a terv komolyságát bizonyítják. Közelebbit most még nem lehet mondani, mert az hátráltatná a vizsgálatot. Pásztorok — Meseszerű történet — Irta: Dr. jabloncai PETHES BÉLA Volt egyszer egy nagyon gazdag ember, akinek sok földje és barma volt. A sok földhöz és állathoz nagyszámú cselédséget tartott. Cselédjei közt volt egy kis pásztorfiu is, akinek az volt a kötelessége, hogy a szép fehér bundáju juhokra vigyázzon. A kis fiu híven meg is felelt e kötelességnek; egész nap kint volt juhaival a hegyek közt s ugy vigyázott rájuk, mint a szemefényére. Szó ami szó, a juhok őrzésében nagy segítségére volt egy kis csúnya, de okosszemü fekete kutya: a Cigány. A kis juhászbojtár nagyon szerette a kutyáját s hogy a Cigány sem idegenkedett gazdájától, azt legjobban bizonyította az, hogy egy percre sem mozdult kis gazdája mellől. Együtt barangolták be — juhaikat terelgetve — a gyönyörű napsütötte hegyoldalakat. Elbarangoltak sokszor az Ördögszikláig is, amelyen tul egy más — s mint azt a kis bojtár az öreg juhászoktól hallotta — gonosz és gazdáját gyűlölő uraság földjei voltak. A kis pásztort mindig intették, hogy ne vigye juhait az Ördögszikla felé, mert a juhok közül, ha véletlenül áttéved valamelyik, az onnan soha többé nem kerülhet vissza. Történt egyszer, hogy a kis bojtár nagyon elmerült az azsuros kék ég csodálásában. Ebből az álmodozásból azonban nemsokára felverte a Cigány hangos csaholása s ekkor a pásztorfiu észrevette, hogy juhai már messze elkalandoztak. Nosza gyorsan felkerekedett hát s mint a szélvész rohant a juhok után. De azoknak egy része már olyan messzi járt, hogy nem is igen lehetett már őket látni s a pásztorfiu ugy vélte, hogy már az Ördögsziklát is túlhaladták. A kis juhász hát a megmaradt juhok őrzését a Cigányra bizva, minden gondolkozás nélkül átvágott az Ördögsziklán és a juhok után eredt. Hát amint fut, hát amint mén, egy völgyben patakra lel, melynek partján szép, fehér ludak között ott legelnek az ő legszebb juhai s csodák csodája, a fehér bárányokra egy kis fehérruhás angyal ügyel s amit a kis juhász még sohsem hallott, a kis angyal csodás dalt énekel . . . Mikor a pásztorfiu egészen közel ért az ezüstszínű patakhoz, a kis angyal észrevette őt s megriadva elhallgatott, a ludak pedig hangos sziszegéssel feléje közeledtek. Ekkor megszólalt a kis angyal: — Mit keresel itt ó idegen ? Hogy merészelted lábadat a nagy ur birtokára betenni ? Nem tudod talán, hogy ezért csúfosan meglakol minden emberi halandó ? A kis pásztorfiu erre igy felelt: Szép tündér, bocsáss íreg nekem. Nem rosszindulatból jöttem. Én szegény pásztorfiu vagyok az Ördögsziklán túlról és a juhaim után jöttem, amelyek közül, ha csak egyet is elveszitek, elzavarnak a hegyeim közül s mehetek világgá ... Ne haragudj hát rám, hanem add vissza még egyszer a juhaimat! Tetszett a beszéd a fehér ludak őrzőjének s erre igy válaszolt: — Én nem vagyok tündér. Én ezen fehér ludak pásztora vagyok s névszerint Arankának hívnak. Én nem is haragszom rád s szeretnék rajtad segíteni. Tőlem békén elviheted a juhaidat, csak arra vigyázz, hogy észre ne vegyék, hogy itt jártál, mert akkor jajj neked! A pásztor erre összeterelte juhait s gyorsan visszafelé terelte őket. A kis libapásztorlány pedig elkísérte őt egész az Ördögszikláig, ahol mielőtt elváltak volna, a kis pásztor igy szólt a lányhoz: — Köszönöm neked, hogy segítségemre voltál. Ezt mondta s közben hirtelen szájon csókolta a lányt, aki erre gyorsan elfutott tőle. A pásztorfiu aznap egész estig a felhőket nézte s a Cigányt simogatta. Majd pedig kivágott egy pásztorbotnak alkalmasnak látszó fát s azt szépen kifaragta. Kimetszette rajta a mezőt, a hegyet, a juhokat, a Cigányt s végül a pásztorlányt is. Azután gyönyörrel végig nézte munkáját s közben ezt suttogta: Aranka !... (Folytatása következik.) Lapunk mai száma 8 oldal.
