Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-01-24 / 19. szám

Békéscsaba, 1922. január 24. Kedd III. évfolyam 19. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy Héra SO K, negyedévre ISO K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3\K. Gazdasági reformokat hiuán az ország A nemzetgyűlés indemnitási vitájában elhangzott sok felesleges fecsegést kellemesen szakította meg egyik legnagyobb közgazdászunknak, Czettler Jenőnek igazán tartalmas és rendkívül aktuális beszéde. Jól tenné a személyi vitákat rendező ellenzék, ha azokat a komoly figyelmeztetéseket, amelyeket Czettler beszéde tartalmazott, tekintetbe venné és abbahagyná azt az akciót, amely szerencsétlen hazánknak már eddig is mérhetetlen károkat okozott. Czettler Jenő figyelmeztetése helyénvaló, mert kétségtelen igazság az, hogy vagy képesek leszünk arra, hogy mezőgazdaságunkat intenzivebben fejleszthessük, vagy előbb ideérkezik a külföldi gabona és akkor aztán elpusztulnak a kisgazdák. A mezőgazdaság intenzivebb fejlesztésének munkája, természetesen elsősorban a törvényhozó testületnek a feladata, mert kellő támogatás nélkül a magángazdaságok megmozdulni nem képesek. Czettler Jenő figyelmeztetését azonban nemcsak a törvényhozó testületnek és a kormánynak kell mérlegelés tárgyává tennie, de gondolkodniok kell ezeken a szavakon a gazdáknak is, mert kétségtelen, hogy a magángazdaságok iniciativáján is sok függ és hogy ezt az iniciativát eddig — sajnos — alig tapasztaltuk. A feladatok nagyok. Meg kell teremtenünk a földbirtokreform pénzügyi alapját, ki kell építeni a mezőgazdasági hitelt, meg kell oldani a villamosítás kérdését, elő kell készítenünk a mezei kis vasutakat, a kertészkedést uj alapokra kell fektetnünk, fontos a komló és gyümölcstermelés fejlesztése, felesztenünk keli a kézműipart és háziipart, igen fontos a len, kender, selyem és gyapjú feldolgozó telepek fejlesztése. A mezőgazdasági ipar fejlesztéséről szólva, azonban rá kell mutatnunk arra, hogy e téren a kormányzatnak és a gazdaközönségnek még egy speciális feladatot is meg kell oldania. Lényeges tudniillik az, hogy ezek a mezőgazdasági ipartelepek ne idegen nagytőke kezébe kerüljenek, hanem a gazdák által létesített és általuk fentartott vállalatok foglalkozzanak vele. Hogy ez a tétel mennyire fontos, azt bizonyítja Czettler Jenő beszédének az a része, amelyben rámutatott azokra a megdöbbentő állapotokra, amelyek kültinosön a gyapjuértékesités terén mutatkoznak. Ezekre a viszonyokra jelen sorok írója már hónapokkal ezelőtt rámutatott, anélkül azonban, hogy az ilv irányú cikkeknek valami eredménye lett volna. A gazda tavaly 30 koronáért adta a gyapjút és a kereskedő 150—190 koronáért árusította, ezzel szemben 1 méter gyapjúszövetnek 400 koronás ára helyett 2000—3000 koronás árral találkozunk a forgalomban. Ki kell emelnünk, hogy ezeknek a visszás állapotoknak részben ugyan a kormányzat, illetőleg a törvényhozó testület is oka, de hibáztatnunk kell a gazdaközönséget is, amely még mindig nem mozdult meg és még mindig nem védi elég erélyes intézkedésekkel saját érdekeit. Nézetünk szerint Czettler Jenőnek különösen abban van igaza, amikor azt állítja, hogy felesleges közjogi viták helyett haladéktalanul a gazdasági reformok megvalósításához kell a nemzetnek hozzáfognia, mert ha ez be nem következik, ugy a halogató taktika katasztrofális következményeit rövidesen elsősorban a magyar gazdaközönség fogja megérezni. Cser Frigyes. A nemzetgyűlés hétfiái ülése Budapest, jan. 23. A nemzetgyűlés mai ülését Jiáromnegyed 11 órakor nyitotta meg Botllik József alelnök. Megnyitója után bejelenti, hogy XV. Benedek pápa meghalt. Javasolja, hogy a részvétnek és gyásznak a Ház jegyzőkönyvileg is adjon kifejezést és a Szentszéknek is tolmácsolja részvétét. Végül kéri a Ház utólagos jóváhagyását ahoz, hogy a gyászlobogót kitétette a parlament épületére. Bethlen István gróf a kormány nevében hozzájárul Bottlik indítványához és ajánlja, hogy táviratilag nyilvánítsa részvétét a nemzetgyűlés. Huszár Károly elsorolja, hogy mit tett a papa a béke, Magyarország, a magyar hadifoglyok és a szegények érdekében. Szilágyi Lajos ünnepélyesen megköveti a Házat. Vass József Rakovszky Istvánnak a szombati ülésen elhangzott kijelentéseivel foglalkozik. Megcáfolja azokat^ az állításokat, amelyek szerint vallomásai során csak Rakovszkyékra terhelő körülményeket mondott el. Teljes elégtételt követel Rakovszkytól vádaskodásaiért. Kállai Lajos pénzügyminiszter köszönetet mond az iránta előre kinyilatkoztatott bizalomért. Kijelenti, hogy a kormány nem adott pénzt a Hangyának. A beruházások csekély voltát az állam szegénységével magyarázza. A tisztviselők illetményeit a kormány törvényes intézkedéssel javítani fogja. A természetbeni ellátást fenntartja, /rsu-" pán a vagyonos vidéki tisztviselőktől váltja meg pénzben. Vége az ellenzéki obstrukcióknak (Budapest, január 23.) Az ellenzék obstrukciója szombaton végetért. Teljesen érthetetlen még ma is, hogy mi lehetett az ellenzék káros manőverének a célja és a magyarázata. Mindössze az a tény állapitható meg, hogy a baloldali elemeket ma kizárólag csak a legitimizmus tartja össze, ami semmi esetre sem reális alap. A magyar nemzetgyűlés részvéttávirata (Budapest, január 23.) Bottlik Józsefnek és a miniszterelnöknek a nemzetgyűlésen elhangzott indítványára az alábbi táviratot küldték el Kamerlengó bibornokhoz: „A magyar nemzetgyűlés, mint a magyar nemzet szuverénitásának kifejezője, mély részvéttel vette a Szentatya halálhírét és a nagy Békepápa elhunyta felett őszinte fájdalmának kifejezését határozta eljuttatni eminenciájáboz." Szocialisták a Bethlen-féle választójog ellen (Budapest, jan. 23.) A legutóbb lezajlott választások óta lényegesen megválaltozott a szociáldemokraták hangulata. Elhatározták, hogy az uj választásokban résztvesznek. A párt egyik vezetője kijelentette, hogy ebben az ügyben semmi végleges döntést nem hoztak még. A Bethleniéin választójogot nem tartják elfogadhatónak. Az Est és a Világ utcai terjesztése (Budapest, jan. 23.) A belügyminiszter engedélyt adott az Estnek véglegesen, a Világnak egy hónapi időtartamra az országos utcai terjesztésre. Az olasz iskolák gyásza (Róma, jan. 23.) A pápa holttestét hétfőn délelőtt 9 órakor a Szt. Péter templomba szállítják. A kormány rendeletére hétfőn az összes iskolákban szünetel a tanítás. Megholt a pápa A római katholikus egyháznak mély, nagy gyásza van. XV. Benedek pápa szombaton, január 21-én délelőtt meghalt. A Szentatya halála nemcsak a római katholikus híveket borította gyászba, hanem az egész kereszténységben is őszinte részvétet keltett. Mert XV. Benedek az egész világ osztatom tiszteletét vivta ki azzal a megfeszített munkával, amelyet trónralépése óta kifejtett a béke érdekében. Életcélja volt, hogy megszüntesse azt a borzalmat, amelyet a gyűlölség hozott az emberiségre. A gyilkosságot, a háború tömeges emberpusztitását a krisztusi szeretetnek az emberek közé való vitelével akarta megakasztani. Sokkal nagyobb volt azonban a gyűlölet, semhogy azt kiolthatta volna az egymásra uszított emberek szivéből a legkrisztusibb munka is. A Szentatya még sem csüggedt el. Élete uíolsó leheletéig a béke apostola volt. A világháború megszűnte után a kényszerű, ál-béke helyett a lelkek őszinte kibékítését sürgette. Ezzel az igazi, lelki vezérhez méltó krisztusi munkával a szenvedő emberiség általános, mély tiszteletét fordította Róma felé. Rövid betegség után szólította magához az Ur a katholikus egyház legfőbb lelkipásztorát. Nem láthatta munkájának gyümölcsét, nem érhette meg a keresztény lelkek őszinte kibékülését, koporsóját mégis milliók áldása kiséri örök nyugalomra, mert megtette mindazt, amit lehetett: egész papsága alatt a béke apostola volt. Az elhunyt Szentatya életrajzi adatai a következők: XV. Benedek pápa, családi néven della Ghiesa Jakab, 1854 november 21-én született Genuában, előkelő nemesi családból. Atyja della Chiesa József őrgróf, anyja Migliorati Janka volt. Elemi és középiskolai tanulmányainak befejezése után a genuai püspöki szemináriumban a bölcsészeti előadásokat hallgatta. 1875-ben a polgári jog doktorává avatták. Apja ügyvédnek szánta, de ő pap akart lenni. 1878-ban szentelte pappá a 24 éves ifjút. Első szentmiséjét a Szent Péter-templomban mondta. Felsőbb tanulmányainak befejeztével Jacobini bíboros államtitkár mellé gyakornoknak osztották be, majd 1882-ben Rampolla bibirnok madridi nuncius mellé került titkári minőségben. Ugyanakkor XIII. Leo pápa titkos kamarássá nevezte ki. 1887-ben