Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-01-13 / 10. szám

/ Békéscsaba, 1922. január 13. Péntek 111. évfolyam 10. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 50 K, negyedévre 150 K, félévre 300 K. Egyes szám ára 3\K. Jótékonyság (vk) Mióta olyan világot élünk, hogy a keresztények nyiltan merik hangoztatni keresztényvoltukat a ke­resztény Magyarországon, amióta nem hódol be feltétlenül a zsidó nagytőkének s nem hajbókol a sok­pénzü zsidóság előtt az egész ke­resztény társadalom, azóta gyakran csinálnak faji kérdést a jótékonyság­ból is. Gyakran halljuk, — mint a most lezajlott Sipöcz—Huszár affér­nál is — hogy nincs biztosítva a jótékony akció sikere, mert az azt vezetők soraiban olyan exponált ke­resztények vannak, akik miatt a zsidók nem fognak adni. És nemcsak a zsidóság, hanem a keresztények táborában is nagyon sokan vannak, akik jogosnak és természetesnek tartják ezt a felfogást. Pedig nagyon helytelen. Az bizonyos, hogy ha fajvédelmi mozgalomról van szó, akkor teljesen érthető és logikus a zsidóság elzár­kózása, de ez esetben a hozzájuk való fordulás is ízléstelen volna. Azt is megengedem, hogy nem sze­rencsés, nem is tapintatos dolog, ha egy exponált antiszemita áll vala­melyes egyetemes jótékonysági akció élére (ha csak nem hivatalból kény­telen ezt tenni); de ez még semmi­esetre sem jelenti azt, hogy a zsidó­ságnak ilyenkor ki kell vonnia ma­gát a segitő munkából. (Félreértések elkerülése végett szí­vesen megállapítom, hogy a mi vá­rosunkban ilyen elzárkózást nem tapasztalhatunk, legalább is kirívóan nem.) Hiszen a segitő adományt soha­sem a gyűjtőknek, hanem arra szo­ruló nyomorultaknak adjuk, akiket nem foszthatunk meg gyámolitásunk­tól csak azért, mert történetesen nem tetszik nekünk annak az arcberende­zése, aki közvetíti a segítséget, aki — egyébként tiszteletreméltó önzet­lenséggel — fáradozik a szenvedé­sek enyhítésén. Az is gyakori, de ép ilyen hely­telen gondolat, hogy a zsidóktól nem követelhetjük a keresztény nyo­morgók segítését. Elsősorban is nem keresztény, vagy nemkeresztény, hanem nyomorgó tömegek részére, azután meg nem keresztényektől, vagy zsidóktól, ha­nem a gazdagoktól szoktak kérni. És itt — amíg a vagyonelosztódás és a sorscsapás nem igazodik faj és va'lás szerint — nem is lehet, de nem is szabad soha faji vagy vallási kérdést csinálni. De a zsidó­ságnak sem szabad azt hangoztatnia, hogy ők zsidólétükre keresztényeket támogatnak — nem szabad ezt ér­demükül hangoztatniok, mert a lényeg rem ez. A tény az, hogy gazdag emberek kötelességszerűen támogat­nak társadalmi uton szegényeket, akik — vagy maguk is vagy leg­alább is testvéreik — segítőtársai annak a gazdagnak s vagyonának kezelői, őrzői. Amiképen a zsidó nagytöljÉsnek nem jut eszébe, hogy faj szerint válogassa meg munkásait, béreseit, cselédjeit, épp ugy nem szabad eszébe jutnia, hogy milyen fajhoz vagy valláshoz tartoznak e munkások elaggottjai vagy más nyo­morgói. \ Azzal is szoktak kérkedni, hogy a zsidóság több jótékonyságot gyako­rol, mint a kereszténység. Talán ez igaz is. De meg van ennek a ter­mészetes magyarázata. Az ő kezük­ben sokkal több mozgótőke van, mint a keresztény társadalom kezé­ben. Azt pedig nem kell magyarázni, hogy a mozgótőke sokkal rugalma­sabb, abból sokkal könnyebb bizo­nyos részt elvonni, mint a stabil tő­kéből, az ingatlan vagyonból. Ne gondolja azért senki, hogy a zsidóságot különös hála és elisme­rés illeti meg bőkezűségükért. Nekik ép olyan kötelességük a jótékony­ság gyakorlása, mint nekünk, mert a nyomorgók tömege ép ugy az ő nyomorultjuk, mint a miénk. Ha pedig visszahúzódnak e kötelesség teljesítése alól, joggal illeti őket meg-, szólitás, mert a szerencsétlenek se­gítésének megtagadását mindaddig nem magyarázhatják meg érzelmi érvekkel, mig reá szorulnak a ke­resztény tömegek segitő támogatá­sára. A politikában lehet, van, legyen is faji kérdés, de az emberszeretet gyakorlásában örökre csak egy cé­lunk lehet: versenyezve küzdeni a nyomor ellen. Hakovszkyéknak távozniuk kell a kereszténypártból 3 keresztény nemzeti egyesülés pártjának jöuöheti értekezlete A keresztény nemzeti egyesülés pártja a jövőhét elején értekezletet tart, amely iránt már is igen élénk érdeklődés nyilvánul meg. Ezen az értekezleten kerül sor annak a határozatnak a végrehajtására, amely sze­rint a párt kizárja kebeléből az utóbbi királypuccsban szerepelt tagjait. Az általános vélemény az, hogy Rakovszkyék a történtek után nem maradhatnak meg a párt kebelében, minthogy meggyőződésüket és tö­rekvéseiket a párt nem teheti magáévá. A nemzetgyűlés feloszlatására nézve az az álláspont az uralkodó, hogy a Háznak még feltétlenül le kell tárgyalnia a választójog reformját. Ha a javaslat törvény beiktatása február 16-ig nem- sikerülne, akkor a nemzetgyűlés tovább is folytatja üléseit. A nemzetgyűlés csütörtöki ü A nemzetgyűlés mai ülését Gaál Gaszton elnök 10 óra után nyitotta meg. A kisgazdapárt hangos éljenzés­sel fogadja a megérkező Tomcsdnyi V. Pált. Elnök felolvassa a tegnapi ülés­ről távolmaradt képviselők névso­rát, majd benyújtja az indemnitás sürgősségének kimondásáról szóló javaslatot. Maczky Emil kéri a Ház tanács­kozóképességének a megállapítását. Minthogy a H£z nem tanácskozó­képes, az elnök az ülést 5 percre felfüggeszti. Szünet után kimondják az indem­nitás sürgősségét. Kűss József vallás- és közoktatás­ügyi miniszter a kormány nevében benyújtja a soproni népszavazás eredményének törvény bei ktatásáról szóló javaslatot. Meskó Zoltán személyes kérdésben szólal fel. Hornyánszky Zoltán az indemni­tási vita első szónoka. A jelenlegi kormányban nem bízik. A vagyon­váltság ügyében kifogásolja, hogy a nagyvagyonokat kevésbé veszik igénybe, mint a kisebbeket. Hangoz­tatja a tisztviselőkérdés megoldásá­nak szükségességét. Ötperces szünet után a királykérdésről beszél. Fog­lalkozik az ultimátumoknak és. a szomszédos államok fenyegetéseinek jelentőségével és azok esetleges kö­vetkezményeivel. Nézete szerint IV. Károlyt vagy önként, vagy a fenye­gető kényszer hatása alatt detroni­zálták. A detronizálás az előbbi esetben forradalmi tény, az utóbbi esetben pedig érvénytelen. Kívána­tosnak tartja, hogy a konszolidáció és a kölcsönös megértés politikája minden téren észlelhető legyen a gyakorlatban is. Az indemnitási ja­vaslatot nem fogadja el. Az elnök 10 perc szünetet rendel el. (Lagunk zártakor az ülés folyik). Tomcsányi és Rakovszky kardpárbaja (Budapest, jan. 12.) A nemzet­gyűlés tegnapi, ülésén a Kovács ). István beszéde kapcsán támadt he­ves vitában Rakovszky István azt kiáltotta Tomcsányi V. Pál igazság­ügyminiszternek : „Hallgasson maga kommunista!" Tomcsányi megbízot­tai utján felelősségre vonta Rakovsz­kyt, aminek következtében ma reg­gel kardpárbaj zajlott le közöttük. Két összecsapás után ért véget a mérkőzés. Az első összecsapásnál Rakovszky jobb felsőkarján széles laposvágást kápott. A második ösz­szecsapásnál TomcsányiV. Pál ugyan­csak jobb felsőkarján 10-15 centi­méteres vágást kapott. A párbajt nem követte kibékülés. Tomcsányi már a kora reggeli órákban megje­lent a nemzetgyűlésen megbízottai társaságában. A nagynémet törekvések ügye a cannesi értekezleten (Paris, jan. 12.) A cannesi érte­kezleten szóba kerül Ausztriának a német birodalomhoz való csatlako­zása is. Egyes ántántkörökben ked­vező hangulattal fogadják a kérdés í felvetését. Február elején kerül tárgyalásra Rakovszkyék ügye (Budapest, jan. 12.) A büntető­tanács február első hetében kezdi meg Rakovszkyék ügyének tárgya­lását. A budapesti büntető­törvényszék tolvaja (Budapest, jan. 12.) A budapesti büntetőtörvényszék első emeleti fo­lyosóján furfangos tolvaj garázdál­kodott ma délelőtt. Amikor legna­gyobb volt a forgalom, kicsavar­gatta a folyosó falában levő vízve­zeték rézcsapjait es elillant velük. A vakmerő lopást óriási embertömeg nézte végig és azt hitte mindenki, hogy javítási munkálatokat végez a tolvaj. Változatlan a munkásbiz­tositó államosításáról szóló javaslat (Budapest, január 12.) Bernolák Nándor népjóléti miniszter a mun­kásbiztositó pénztár államosításáról a következőket mondta el: A kor­mány a szociáldemokratákkal kötött megegyezése során semmit sem adott fel a munkásbiztositópénztár álla­mosítása ügyében elfoglalt álláspont­jából. Az erre vonatkozólag kidol­gozott javaslat tehát eredeti formá­jában, minden módosítás nélkül ke­rül a Ház elé. Az nem bizonyos, hogy még a jelenlegi nemzetgyűlés folytatja le a javaslat tárgyalását. Zita királyné Zürichben | (Róma, jan. 12.) Zürichi távirat j szerint Zita királyné ma odaérkezett, ! hogy beteg gyermeke mellett lehes­' sen, akin műtétet hajtanak végre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom