Körösvidék, 1922 (3. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1922-02-10 / 33. szám

Békéscsaba, 7922. feb már 10. Péntek SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér* IS. sz. / szerkesztőség telefon száma : 60. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 50 K, negyedévre 150\ K, félévre 300 K. Egyes szám ára 31K. Régi fegyvertár Engedett erélyes eszközeiből a ke­resztény magyarság elszánt tábora a destrukcióval és a destrukcióba nemzetellenes aknamunka dajkájá­val, a zsidó fajjal szemben és az engedékenységgel egyidőben kilép a a nyilvánosság porondjára a nem­zetrontő munka egész íáborkara. Újból előkerülnek régi fegyvereik régi fegyvertárukból, amelyekkel né­pünk, az egész magyar nemzet egyet­értését megbontották, sorainkat meg­lazították és gonosz áskálódásuk eredményeképen a pusztulás szélére sodorták. Hosszú időn át pisszenni sam mertek azok ellen a magyarok ellen, akik semmi más célt nem ismerve, csak a nagy, a boldog Magyaror­szágért dolgozva áldozták testük minden izmának, agyuk minden sejt­jének fáradságát az egyetemes ma­gyarság javának. Ma már mind­sürübben röppentik világgá szemte­len hazugságaikat, aljas rágalmaikat a magyarság legjobbjai ellen. Leg­többször nem beszélnek sokat, nem mélyednek részletek fejtegetésébe, hanem csak egy szót hoznak kap­csolatba valamely fanatikus magyar nevével, a panama szót és tagad­hatatlan, hogy ennek a szónak kiej­tésével ts bizonyos árnyékot vetnek a legfeddhetetlenebb férfi nevére is. Mikor aztán kiderül, hogy szemtele­nül hazudtak, akkor a sémi faj er­kölcsi felfogásához hiven cinikusan azt mondják: „Nem igaz ? No hát akkor tévedtem!" Nem kisebb mértékben nyilvánul cédaságuk a sajtó terén sem. Azt hiszed, jámbor keresztény magyarom, hogy van bennük csak elmosódó nyoma is a bűntudatnak, ama meg­bocsáthatatlan bűntudatának, melyet sajtójuk utján a forradalom előkészí­tésével és később magasztalásával ellened, mindnyájunk ellen elkövet­tek ? Távolról sem. Sőt mérhetetlen arcátlansággal azt merik kinyomatni újságaikban, hogy a magyar sajtó minőig megtette kötelességét a nem­zettel szemben. Ez annak az uton­áilónak erkölcse, aki megtámad, ki­rabol, letipor, megvet s aztán azt állítja, hogy veled szemben meg­tette kötelességét. Azt hirdették ők mindig, hogy minden nyomtatott so­ruk a magyarság boldogulásáért száll sikra, de hazudtak akkor és hazudnak most is. Aíennyire erkölcstelen, mennyire tudatosan zsidó faji érdekeket szol­gálnak, azt igazolják azok az esetek is, mikor a zsdók nagyobb, vagy kisebb számban a törvénybe ütköző cselekedeteket követnek el. Mit tesz­nek ők ilyenkor ? Panamát kiáltoz­nak, smelyet nem valamely hitsorsos követett el, hanem valamely keresz­tény vállalat, pl. a Hangya. Igy igye­keznek, bűnös fajteslvéreik üzelmei­ről a közvélemény figyelmét elte­relni. Itt van a lisztcsalás esete, amely tisztán mutatja, milyen esz­közöket használ a zsidó vagyon­gyűjtés céljából. De néhány rövid év alatt nagyot fordult a világ kereke Magyaror­szágon. Ma már hatalmas, szerve­zett táborban sorakoznak a keresz­tény magyarok ezrei, hivatott vezé­rek tartják bennünk ébren a keresz­tény öntudatot és — hasztalan a guny, a kicsinylés, mindenféle prak­tika — a keresztény öntudat nap­ról-napra erősbödik. Az öntudatos keresztények tábora éber szemmel figyeli a destrukció mozgolódását, felvértezetten áll az ellene irányuló támadások zajgásában és igaza tuda­tában küzd rettenthetetlenül ideál­jáért : az ép, keresztény nemzeti Magyarországért. —ági. i 9 bulgeroii nem mozgósitnnah Görögország ellen ü bulgár hövetség cáfolata Budapest, február 9. A budapesti bulgár követség közli: Teljesen alaptalanok azok a külföldi lapokban közölt hirek, amelyek sfcerint Bulgária háborúra készül Görögország ellen s a görög határon tüzérséget és gyalogságot vont össze. A bulgár kormány hiven ragaszkodik eddigi békés politikájához s a thráciai kérdés megoldását a nagyhatalmak bölcs belátására bizzák. A nemzetgyűlés csütörtöki ülése Budapest, február 9. A nemzetgyűlés mai üléséi dél­előtt 10 órakor nyitotta meg Gaál Gaszton elnök. Bemutatja dr. Horváth Emil újon­nan megválasztott kecskeméti kép­viselő megbizóievelét. Napirenden a közszolgálati alkal­mazottak fizetésjavitási javaslatának vitája szerepel. Barla Szabó József hangoztatja, hogy mindenkinek kötelessége elő­segiteni a tisztviselők helyzetének javítását, az ország érdekében. El­itéli azokat, akik a benyújtott javas­lat tartalmát célzatos ferdítésekkel ismertették az országos sajtóban. A tisztviselők csupán drágasági pótlék­juk 100 százalékát kapják meg fize­tésjavitás cimén a javaslat szerint. Az is ferde beállítása a javaslatban foglaltaknak, hogy a pénzügyminisz­ter azért léptet életbe magasabb adókat, hogy abból a fizetésrende­zés költségeit fedezze. Az adóeme­lésnek semmi köze sincsen a fizetés­jávitáshoz. A forgalmi adó feleme­lését különben egyenesen a fogyasz­tók, tehát a tisztviselők szempont­jából is elitéli, mert azt az eladók áthárítják a vevőközönségre. Első­sorban a tisztviselők tömegére. Tehát tulajdonképen egyik kezével ad az állam, mig a másik kezével ugyan­akkor visszaveszi kamatostul, amit adott. A háromszoros lakbéremelést sem szabad keresztül vinni, mert a közalkalmazottak „javított" fizetésük­ből sem tudják megfizetni a felemelt lakbéreket. A javaslat második része a tisztviselők létszámának csökken­tésével foglalkozik. Akik ezt köve­telik, nem gondolják meg, hogy minden elbocsájtott tisztviselő a munkanélküliek számát gyarapítja. Az elbocsájtásnál a kormánynak figyelemmel kell lenni a tisztviselők egészségi állapotára és vagyoni vi­szonyaira. A javaslatot általánosság­ban elfogadja. Hornyánszky Zoltán szintén el­itéli azokat, akik alaptalanul, össze­függésbe hozták a forgalmiadó fel­emelésének ügyét a közalkalmazot­tak fizetésjavitásával. Nézete szerint ezt ugy kellett volna e.hárítani, hogy a forgalmiadó megkétszerezéséről szóló javaslatot hamarább kellett volna a Ház elé terjeszteni, mint a közalkalmazottak fizetésjavitási ja­vaslatát. A forgalmiadó javaslat három súlyos hibát tartalmaz. Ezek között legelső az, hogy a forgalmi­adó megkétszerezése által maga a kormány követ el súlyos árdrágí­tást minden téren. Második súlyos hibája a javaslatnak, hogy nem szociális, mert minden terhét a fo­gyasztók tömegére háritja. A tiszt­viselői fizetésjavitásról szóló javas­latot nem fogadja el általánosság­ban sem. Kiss Menyhért a javaslat máso­dik szakaszára vonatkozólag hatá­rozati javaslatot nyújt be az iránt, hogy elsősorban azokat a tisztvi­selőket bocsássák el, akiknek kine­vezése a Károiyi kormány uralma idején történt és azokat, akiknek magánvagyonuk van. A tőrvényja­vas'atot általánosságban elfogadja. Ereki Károly személyes kérdésben szólal fel. Szilágyi Lajos tegnapi beszédének rávonatkozó részleteire válaszol. Hegyeshalmi Lajos kereskedelmi miniszter a sütőipar szabályozásá­ról szóló javaslatot nyújtja be. Szilágyi Lajos a tisztviselői kér­dés megoldásánál kívánja a hadvi­selt tisztviselők érdekeinek szem­előtt tartását. A javaslatot általá­nosságban elfogadja. Egri Nagy János előadja, hogy a tisztvisejőosztály olyan nagy szol­gálatokat tett a nemzetnek, ame­lyekért méltán számíthat a nemzet hálájára. Csodálkozik azon, hogy akik a tisztviselők ellen izgatnak, azok n.ind arra hivatkoznak, hogy a nemzet nem birja el a nagy adó­kat, tehát a tisztviselőkérdést csakis elbocsájtással lehet megoldani. Nem érti, hogy ezek a nagyvagyonu in­dítványozók miért nem léptek elő még azzal az indítvánnyal, hogy saját magánvagyonukból támogat­ják a tisztviselőket. Elvárja a kor­mánytól, hogy ezzel a javaslattal megfelelőképen rendezi a nyugdija­sok ellátását is. Okvetlenül intéz­kedni kell aziránt is, hogy azok a nyugdíjas tisztviselők, akik meg­szállott terülelekre költöznek el, ott is megkapják nyugdijukat. A javas­latot általánosságban elfogadja. Fáy Gyula kifejti, hogy sürgősen segíteni kell a tisztviselőkön, akik az állam társadalmának egyik leg­népesebb osztályát alkotják. Ma az állami alkalmazottak nem csak biz­tos jövöt, de még biztos megélhe­tést sem kapnak. Ezt nem szabad tétlenül nézni tovább. A segítség­nyújtás kérdését haladéktalanul meg kell oldani. A tisztviselők létszámá­nak elbocsájtás által való csökken­tése ellen csak a kényszerítő kö­rülményeknél fogva nem tiltakozik. Kívánja azonban, hogy az elbocsáj­tás a tisztviselők alábbi minősítésé­nek megfelelő sorrendben történjék : Felmenthetők a szolgálat alól, 1. Akik törvény szerint is elérték a nyugdíjazás korhatárát. 2. Akiket 1918. november elseje óta nevezték ki. 3. Akik 1918. november hó elseje óta fegyelmi vizsgálat következtében büntetést kaptak. 4. Akik kedvező vagyoni viszo­nyok között vannak. 5. Olyan női alkalmazottak, akik­nek kereső férjük van. 6. Azok a közalkalmazottak, akik­nek más, megélhetést biztosító kép­zettségük van. 7. Akik 5 évnél nem régebbi idö óta állanak az állam szolgálatában. 8. Akik nyugdíjaztatásuk esetén már illetményeik 90 százalékát kap­ják meg nyugdíj fejében. A javas­latot általánosságban elfogadja. Budaváry László is a javaslat érdekében szólal fel. Kifejti, hogy a jövőben a rossz megélhetési viszo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom