Körösvidék, 1921 (2. évfolyam) október-december • 218-296. szám

1921-10-14 / 229. szám

Békéscsaba, 1921. október 14. Péntek II. évfolyam 229. szám - írni A— SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Békéscsabán, Szent István-tér 18. sz. A szerkesztőség telefon száma : GO. Független keresztény politikai napilap ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hóra 35 K, negyedévre 100 K, félévre 200 K. Egyes szám ára 2 K. Csonka Magyarország — nem ország, agyukba azt a gondolatot, hogy i És ha ez igy lesz, akkor a velencei | még sem igazságos az ő békéjük konferencián sokkal több történt. Népszavazás sem Nyugatmagyarországon, másutt ? sem mint amennyit a világ volna töle. várni mert A velencei konferencia hivatalos irást még nem adott róla, de magánúton eljutott a hir az egész világra, hogy a nyugatmagyarországi kérdést tárgyaló megbízottak népszavazással akarják eldönteni Soprou és környékének hovatartozását. A jog és igazság ugyan azt követelte volna, hogy azt a népet, mely magyar akar lenni, magyarnak hagyják minden vita nélkül, de viszont az a gyűlölet, mely érthetetlen módon csaknem az egész világ részéről zudul e szerencsétlen országra, azt az aggodalmat táplálta sokakban, hogy a konferencián is ép oly ridegek, lelketlenek és igazságtalanok lesznek a magyarokkal szemben, mint Trianonban. így a népszavazás elrendelését is eredménynek kell tekintenünk. Ha pedig a népszavazás esélyeit mérlegeljük, ugy örömmel kell megállapítanunk, hogy Sopronra és környékére nézve megnyertük a diplomáciai csatát. Mert afelől nem lehet kétségünk, hogy Nyugatmagyarországnak bármelyik térülete ide vonzódik hozzánk. Hiszen csak természetes, hogy az E nép, mely évszázadok óta Magyarországot vallotta hazájának, amely itt élte át nemzeti létének minden borús és ragyogó napját, ma is ehhez a földhöz ragaszkodik s nem vágyik abba az Ausztriába, amelyet ugy tanult megismerni, mint az< irigy és rossz szomszédnak típusát. De ha el is tekintünk az érzelmi momentumoktól, ha tisztán csak a józan gondolkodást vesszük fontolóra, akkor is természetesnek kell találnunk, hogy semmi kedvünk sincs ahhoz az Ausztriához csatlakozni, amelyek erkölcsileg a bolsevizmus ott garázdálkodó veszedelmes és bamba elmélete, anyagilag pedig a teljes pénzügyi züllés tesz tönkre. A népszavazás eredményét illetőleg éppen ezért egy pillanatig sem lehetünk kétségben. Tudjuk, hogy Nyugatmagyarország lakossága impozáns formában fogja kifejezésre juttatni azt a tényt, hogy a Trianonban készített papirosnak Sopronra és vidékére vonatkozó intézkedése miiyen megcsúfolása volt az ott lakó nép érzelmeinek. Ez a népszavazás talán majd gondolkodóba ejti a gőgösöket, a győzőket, felveti Aláirtak a veSeno&i egyezményt Népszava zással döntenek Sopronnak és vidékének hovatartozandósága ügyében — Scboberék Nyugatmagyarország tényleges kiürítését kívánják Velence, okt. 13. Della Toretta ujabb különértekezletet tartott Schoberrel tegnap délelőtt. A magyar megbízottak teljes mértékben alkalmazkodnak az olasz külügyminiszter által előterjesztett közvetítő javaslatokhoz. Az osztrák delegátusok mereven ragaszkodnak eredeti állásfoglalásukhoz. A „Corriere della Ser a" irja: A velencei konferencián létrejött megegyezés egyes lényegesebb pontjairól az alábbi hirek szivárogtak ki eddig: Nyolc nappal a szövetségközi tábornoki bizottság által megállapított leszerelési határidő után Sopronban és környékén népszavazást tartanak a szövetségközi bizottság ellenőrzésével. A pénzügyit kérdések rendezése ügyében külön kiküldött megbízottak a leszerelés megtörténte után 15 nappal ülnek össze tárgyalni. Ha ezek a tárgyalások eredménytelenek maradnának, a szövetséges hatalmak beavatkozásával döntenek minden pénzügyi kérdésben. A megegyezés tegnap este 9 órakor jött létre. Ezzel befejeződött a konferencia szerepe. A kiküldöttek ma délelőtt 11 órakor tartják utolsó ülésüket, amelyen a megegyezés végleges szövegét irják alá. Á mai olasz lapok Bethlen István gróf miniszterelnök és Bánffy Miklós gróf külügyminiszter nyilatkozatait közlik. Általában nagy rokonérzéssel kezelik Nyugatinagyaiország ügyét és tárgyilagosan irják le az eseményeket. Egyik velencei lap cikke rámutat Schober kancellárnak arra a kijelentésére, amelyik szerint Ausztria nem elégedhetik meg Nyugatmagyarország formális átadásával, ha a magyar kormány nem vállal tényleges kötelezettséget a felkelők lefegyverzésére és az átadandó területek kiürítésére. Olasz diplomáciai körök véleménye szerint a megegyezés végleges sikere attól függ, hogy a magyar kormány milyen biztosítékokat nyújthat az egyezmény pontjainak végrehajtására. Csütörtökre kapják meg segélyüket a tisztviselők {Budapest, okt. 13.) A pénzügyminisztérium számfejtési osztálya már teljesen előkészítette a tisztviselők rendkívüli segélyének kifizetési munkálatait. A fővárosiak szombaton vagy legkésőbb hétfőn, a vidékiek pedig körülbelül csütörtökön megkapják már a kiutalt segélyeket. Akcióba tépnek a horvát pártok (Belgrád, okt. 13.) A horvát pártok blokkja elhatározta, hogy megszünteti passzív reszisztenciáját. A nagy jelentőségű elhatározást Radicsék is magukévá tették. Ezáltal negyvenkilenc taggál szapodott a jugoszláv parlameiit ellenzéke. Kicserélik a magyar és az oláh politikai foglyokat Az oláh kémekért kiadják a halálra és kényszermunkára ítélt magyarokat Budapest, okt. 13. A magyar kormány kiküldöttei és az oláh megbízottak között hoszszas tárgyalások folytak a magyar- és oláh politikai foglyok kicserélése ügyében. A tárgyalások eredményeként egyezség jött létre, amelynek értelmében a kicserélendők első csoportját e hó 14-én indítják útnak. Az oláhok kiadják többek között a temesvári- elitélteket és Boross Gyula századost, akit a Kratochwill-ié\e per óta nem engedtek szabadon. A többi szabadulás előtt álló magyarok valamennyien halálbüntetés és életfogytiglani kényszermunka elől szabadulnak meg. Ezekért a magyar kormány a bukaresti Sigurantia Magyarországra küldött kémeit adja ki. A kicserélendő foglyokat összesen három-három csoportba osztották. GONDOLATOK A Liberálisok. Olvasom, különösen a túlsó oldal újságjaiban irnak róla leplezetlen örömmel, hogy a Liberális Blokk jelölteket állit a megszállás alól felszabadult kerületekben. Mindenesetre dicséretes elhatározás és a világért sem akarnám lebeszélni a blokk bölcs urait arról a szándékukról, hogy a nemzetgyűlési általános választásokon „kivülmaradtak" ismét a politikai élet porondjára lépjenek, hiszen elvbarátaik egy része már szintén tagja a nemzetgyűlésnek s elvégre az ő egyéni szempontjaik szerint feltétlenül szükséges, hogy minél többükneK legyen alkalma az immunitás védeime alatt folytatni azt a munkát, amit ők liberális-demokráciának, mi pedig destruálásnak nevezünk. Csak az döbbent meg bennünket, hogy ezek a kisérletezők milyen nyíltan, mennyire egyöntetűen mernek ma fellépni. S ezért sem őket tesszük felelőssé, elvégre ők a saját érdekükben dolgoznak, hanem felelősek azok, akik áihuinanizmusból odáig engedték fejlődni a dolgokat, hogy az októberi forradalom vitézei a' kisértetjárásból testet öltve korteskednek jó magyarok között és elhintik a mételyt ismét, mint annakelőtte. Kézműves diákok. A Saskör dísztermében nagyon érdekes, szemet, lelket gyönyörködtető s a mai kort jellemző kiállítás nyílt meg. Egyetemi hallgatók vitték el oda azokat az ipari termékeket, amelyeket tanulmányaik végzése mellett, szabadidejükben készítettek, hogy azoknak árából fenntartsák magukat s egy lépéssel előbbre juthassanak a tudományok csarnokában. Van ennek a kiállításnak látásában valami elszomorító, de van nagyon sok biztatás és boldog reménység is. Szomorú, hogy odáig jutottunk, hogy a magyar tanuló ifjúságnak kezemunkájából kell megélnie. Szabad idejét nem töltheti könyvek mellett, nem járhat az egyetemi könyvtárba, nem foglalkozhatik szórakozásában is önképzéssel, mert a nyomorúság szerszámot adott kezébe, mert lakáshoz, szegényes menzai koszthoz sem juthat, ha nem ragadja meg a kalapácsot, vésőt, gyalut. De biztatás is van e kiállításban. Azok a gyönyörű, kitűnő ízlésről, nagy ügyes! ségről s meglepő szaktudásról tanúskodó tárgyak beszédesen hirdetik a magyar ifjúság életrevalóságát. Ilyennek is kell lennie a magyar ifjúságnak. Csak férfias jellemre, vas akaratra vall, hogy nem jajgat, nem sopánkodik a valóban nyomorgó diákság, hanem dolgozik ott és ugy, ahol és ahogyan tud. Ez az ifjúság lehet igazán reménysége a porbasujtott nemzetnek. Ez, j amelyik kalapácsot vesz egyik kezébe, a másikba meg tudós könyvet és mindkettőt becsülettel forgatja. Ezek a kézműves diákok az igazi építők, alkotók és többtermelők. Legyen nékik tisztelet és becsület!